chapter 10
Idővel meghalt az ammoniták királya, és a fia, Hánun kezdett uralkodni helyette.
Dávid akkor így szólt: „Szeretettel fogok bánni Hánunnal, Náhás fiával, ahogy az apja is szeretettel bánt velem.” Dávid tehát elküldte a szolgáit, hogy vigasztalják meg őt az apja elvesztése miatt. De amikor Dávid szolgái eljutottak az ammoniták földjére,
az ammoniták fejedelmei így szóltak urukhoz, Hánunhoz: „Azt hiszed, hogy Dávid az apádat tiszteli azzal, hogy vigasztalókat küldött hozzád? Nem inkább azért küldte hozzád Dávid a szolgáit, hogy átkutassa, kikémlelje és feldúlja a várost?”
Hánun erre fogta Dávid szolgáit, szakállukat félig leborotválta, ruhájuk alsó felét levágta a fenekükig, majd elküldte őket.
Amikor jelentették ezt Dávidnak, ő azonnal férfiakat küldött a szolgái elé, mert nagyon megalázták őket. Ezt mondta nekik a király: „Maradjatok Jerikóban, míg megnő a szakállatok, és azután térjetek vissza.”
Idővel az ammoniták látták, hogy Dávid meggyűlölte őket, ezért követeket küldtek, és felbéreltek a bét-rehobi szírek közül meg a cóbai szírek közül 20 000 gyalogost, továbbá Maáka királyától 1000 embert és Is-Tóbból 12 000 embert.
Amikor Dávid meghallotta ezt, elküldte Joábot és az egész sereget, a legjobb harcosait is beleértve.
Az ammoniták pedig kivonultak, csatarendbe álltak a városkapu bejáratánál, miközben a cóbai és a rehobi szírek, meg Is-Tób és Maáka a mezőn voltak.
Amikor Joáb látta, hogy elöl is, hátul is roham készülődik ellene, kiválasztott néhányat Izrael legjobb csapatai közül, és csatarendbe állította őket a szírekkel szemben.
A többi embert testvérének, Abisainak a parancsnoksága alá helyezte, hogy ő az ammonitákkal szemben állítsa csatarendbe azokat.
Azután így szólt: „Ha a szírek erősebbek lesznek nálam, te siess a segítségemre. Ha azonban az ammoniták lesznek erősebbek nálad, akkor én sietek a segítségedre.
Erősnek és bátornak kell lennünk népünkért és Istenünk városaiért. Jehova pedig majd megteszi, amit jónak lát.”
Akkor Joáb és az emberei előrenyomultak, hogy megütközzenek a szírekkel, azok pedig megfutamodtak előlük.
Amikor az ammoniták látták, hogy a szírek megfutamodtak, ők is menekülni kezdtek Abisai elől, és bementek a városba. Joáb ezután visszatért az ammonitáktól, és Jeruzsálembe ment.
Amikor a szírek látták, hogy vereséget szenvedtek Izraeltől, összegyűltek.
Hadadézer ekkor elküldött a folyó vidékén levő szírekért. Ők meg is érkeztek Helámba, élükön Sobákkal, Hadadézer seregének a vezérével.
Amikor ezt jelentették Dávidnak, ő azonnal egybegyűjtötte egész Izraelt, átkelt a Jordánon, és eljutott Helámba. A szírek akkor csatarendbe álltak Dáviddal szemben, és harcba szálltak ellene.
De a szírek megfutamodtak Izrael elől. Dávid 700 szekérhajtót és 40 000 lovast ölt meg a szírek közül. Sobákot, a seregük vezérét is leterítette, aki ott helyben meghalt.
Mikor aztán a királyok, akik Hadadézer szolgái voltak, látták, hogy vereséget szenvedtek Izraeltől, nyomban békét kötöttek Izraellel, és az alattvalói lettek. A szírek utána már nem mertek segíteni az ammonitáknak.