capitolul 11
Az év elején, abban az időben, amikor hadba szoktak vonulni a királyok, Dávid elküldte Joábot a szolgáival, és Izrael egész seregét, hogy pusztítsák el az ammonitákat. Megostromolták Rabbát, Dávid azonban Jeruzsálemben maradt.
Egy este Dávid fölkelt az ágyából, és a királyi ház lapos tetején sétált. A tetőről meglátott egy asszonyt, aki éppen fürdött. Az asszony gyönyörű volt.
Dávid elküldött valakit, hogy kérdezősködjön az asszony felől. Ő pedig ezt mondta neki: „Betsabé ez, Eliám lánya, a hettita Uriás felesége.”
Dávid ezután követeket küldött, hogy elhozassa, és az el is ment hozzá, ő pedig lefeküdt vele. (Az asszony éppen akkor tisztult meg a tisztátalanságából.) Később aztán visszatért a házába.
Az asszony teherbe esett, és üzenetet küldött Dávidnak: „Terhes vagyok.”
Dávid erre ezt üzente Joábnak: „Küldd el hozzám a hettita Uriást!” Joáb akkor elküldte Uriást Dávidhoz.
Amikor Uriás megérkezett hozzá, Dávid megkérdezte, hogy jól van-e Joáb, jól vannak-e a csapatok, és jól megy-e a harc.
Dávid aztán így szólt Uriáshoz: „Menj le a házadba, és pihenj.” Amikor Uriás elment a király házából, a király ajándékot küldött utána, hogy kedveskedjen neki.
Uriás azonban urának összes többi szolgájával együtt a királyi ház bejáratánál aludt, és nem ment le a házába.
Jelentették is Dávidnak: „Uriás nem ment le a házába.” Dávid erre így szólt Uriáshoz: „Hát nem most jöttél meg egy útról? Miért nem mentél le a házadba?”
Uriás ezt válaszolta Dávidnak: „A láda és Izrael meg Júda ideiglenes hajlékokban laknak. Az uram, Joáb, és uramnak szolgái a mezőn táboroznak. Én pedig menjek be a házamba, egyek-igyak, és szeretkezzek a feleségemmel? Nem teszem ezt. Olyan biztos ez, mint hogy te élsz!”
Dávid erre így szólt Uriáshoz: „Maradj itt ma is. Holnap majd elküldelek.” Uriás tehát Jeruzsálemben maradt aznap és másnap.
Dávid aztán elküldött érte, hogy jöjjön, és vele együtt egyen-igyon, majd leitatta. Ő azonban este kiment, és lefeküdt aludni urának szolgáival együtt, és nem ment le a házába.
Reggel aztán Dávid levelet írt Joábnak, és elküldte azt Uriással.
Ezt írta a levélben: „Állítsátok Uriást a frontvonalba, ahol a leghevesebb a harc. Aztán menjetek el mögüle, hogy lesújtsanak rá, és meghaljon.”
Miközben Joáb ostromolta a várost, arra a helyre állította Uriást, ahol tudta, hogy erős harcosok vannak.
Amikor a város emberei kijöttek, és harcba szálltak Joábbal, néhányan Dávid szolgái közül elestek, és a hettita Uriás is meghalt.
Akkor Joáb értesítette Dávidot a háború minden eseményéről.
Így utasította a követet: „Ha beszámoltál a királynak a háború minden eseményéről,
és a király feldühödik, és azt mondja neked: »Minek kellett olyan közel mennetek a városhoz harcolni? Nem tudtátok, hogy lőni fognak a fal tetejéről?
Ki ütötte agyon Abiméleket, Jerubbéset fiát? Nemde egy asszony dobott rá egy felső malomkövet a fal tetejéről, és ez okozta a halálát Tébecben? Minek kellett olyan közel mennetek a falhoz?«, akkor te így szólj: »Szolgád, a hettita Uriás is meghalt.«”
A követ tehát elment, és elmondta Dávidnak mindazt, amiért Joáb elküldte őt.
A követ ezt mondta Dávidnak: „Az embereik felülkerekedtek rajtunk, és kijöttek ellenünk a mezőre. De mi visszaszorítottuk őket egészen a városkapu bejáratáig.
Az íjászok lövöldöztek a szolgáidra a fal tetejéről, úgyhogy néhányan meghaltak a király szolgái közül. Szolgád, a hettita Uriás is meghalt.”
Dávid erre így szólt a követhez: „Ezt mondd Joábnak: »Ne gyötrődj emiatt, mert egy csatában mindig vannak áldozatok. Fokozott erővel harcolj a város ellen, és győzd le!« Bátorítsad őt.”
Amikor Uriás felesége meghallotta, hogy a férje, Uriás meghalt, gyászolni kezdte a férjét.
Amint a gyász ideje letelt, Dávid érte küldött, és a házába vitette. Ő a felesége lett, és fiút szült neki. De amit Dávid tett, az egyáltalán nem tetszett Jehovának.
Software-ul își propune să conecteze pe toți cu textul Bibliei printr-o interfață rapid accesibilă și personalizabilă.
Numele face referire atât la conectivitate, cât și la viteză…
„Fiecare om să fie grabnic la ascultare, încet la vorbire și încet la mânie!”
Cu dragoste, Tom Károly