Jóel

Capítulos:

1 2 3

verso 1

„Fújjátok meg a kürtöt a Sionon!
Hallassatok harci kiáltást szent hegyemen!

Reszkessen az ország minden lakosa,
mert jön Jehova napja, és közel van!

verso 2

Sötétség és homály napja az,
felhő és sűrű homály napja,
olyan, mint a hegyeken szétáradó hajnali fény.

Van egy nagy és hatalmas nép;
hozzá hasonló még sohasem létezett,
és nem is lesz soha többé
az eljövendő nemzedékekben.

verso 3

Előtte tűz emészt,
mögötte láng perzsel.

Előtte olyan a föld, mint az Éden kertje,
mögötte azonban kietlen pusztaság,
és semmi sem menekülhet előle.

verso 4

Úgy néznek ki, mint a lovak,
és úgy száguldanak, mint a csatalovak.

verso 5

Miközben a hegytetőkön szökdelnek, hangjuk olyan, mint a szekereké,
mint a tarlót emésztő lobogó tűz sercegéséé.
Olyanok, mint egy csatarendbe állt, hatalmas nép.

verso 6

Népek gyötrődnek majd miattuk.
Minden arcon félelem tükröződik.

verso 7

Támadnak, mint a harcosok,
megmásszák a falat, mint a katonák.

Mindegyik a maga útján halad,
és nem térnek le ösvényükről.

verso 8

Nem lökdösik egymást,
mindegyik férfi nyomul előre.

Ha elesik is valamelyik a fegyvertől,
a többiek nem bontják meg soraikat.

verso 9

Berontanak a városba. Futnak a falon.
Felmásznak a házakra, bejutnak az ablakokon át, mint egy tolvaj.

verso 10

Megrémül előttük a föld, és az ég megrendül.

A nap és a hold elsötétedett,
és a csillagok is elvesztették fényüket.

verso 11

Jehova felemeli majd hangját serege előtt, hisz tábora igen nagy.

Mert hatalmas ő, aki véghez viszi, amit mond;
bizony nagy Jehova napja, és igen félelmetes.
Ki viselheti el azt?”

verso 12

„De most – ez Jehova kijelentése – térjetek vissza hozzám teljes szívetekkel,
böjtöléssel, sírással és jajgatással.

verso 13

A szíveteket szaggassátok meg, ne a ruháitokat!

Térjetek vissza Jehovához, a ti Istenetekhez,
mert könyörületes és irgalmas, türelmes, és odaadóan szeret;
és akkor átgondolja majd, hogy elhozza-e a csapást.

verso 14

Ki tudja, hátha eláll a szándékától, meggondolja magát,
és áldást hagy hátra,
gabonaáldozatot és italáldozatot Jehovának, a ti Isteneteknek.

verso 15

Fújjátok meg a kürtöt a Sionon!
Hirdessetek böjtöt! Tartsatok ünnepi összejövetelt!

verso 16

Gyűjtsétek egybe a népet, és szenteljétek meg a gyülekezetet!
Gyűjtsétek össze a véneket, és gyűjtsétek egybe a gyermekeket meg a csecsemőket!
A vőlegény is jöjjön ki belső szobájából, a menyasszony is nászszobájából!

verso 17

Az előcsarnok és az oltár között
sírjanak a papok, Jehova szolgái, és mondják:
»Ó, Jehova, szánd meg a népedet!

Ne tedd gúny tárgyává örökségedet,
és ne engedd, hogy a nemzetek uralkodjanak felettük!
Miért mondanák a népek: ’Hol van az ő Istenük?’«

verso 18

Akkor Jehova megvédi majd a földjét,
és könyörül népén.

verso 19

Jehova így válaszol majd népének:

»Gabonát, újbort meg olajat küldök nektek,
és ti jóllaktok velük;
nem teszlek többé gyalázattá benneteket a nemzetek között.

verso 20

Az északon lakót pedig messzire űzöm tőletek,
és szétszórom egy száraz és elhagyatott pusztaságon,
előhadával a keleti tenger felé,
utóhadával a nyugati tenger felé.

Felszáll majd bűze,
és felszáll büdössége;
mert Isten nagy tetteket visz majd véghez.«

verso 21

Ne félj, ó, föld!
Örülj és vigadj, mert nagy tetteket visz majd véghez Jehova.

verso 22

Ne féljetek, ti mezei állatok,
mert a pusztaság legelői zöldellni fognak,
és a fa megadja gyümölcsét.
A fügefa és a szőlőtő bőségesen megadják termésüket.

verso 23

Ti is, Sion fiai, örüljetek és vigadjatok,
mert Jehova, a ti Istenetek megadja nektek az őszi esőt kellő mértékben,
és záport küld rátok,
őszi esőt és tavaszi esőt, mint korábban.

verso 24

Megtelnek a szérűk tiszta gabonával,
a prések pedig túlcsordulnak az újbortól és az olajtól.

verso 25

Kárpótollak majd benneteket az évekért,
amelyekben a rajban repülő sáska, a szárnyatlan sáska, a falánk sáska és a pusztító sáska megette a terméseteket,
az én nagy seregem, melyet közétek küldtem.

verso 26

Biztosan jóllakásig esztek majd,
és dicséritek Jehovának, a ti Isteneteknek nevét,
aki csodákat tett értetek.
Népem soha többé nem fog megszégyenülni.

verso 27

Megtudjátok, hogy Izrael között vagyok,
hogy én vagyok Jehova, a ti Istenetek, és nincs más!
Népem soha többé nem fog megszégyenülni.

verso 28

Azután kiárasztom szellememet mindenfajta emberre,
és fiaitok meg lányaitok prófétálni fognak,
véneitek álmokat álmodnak,
és fiataljaitok látomásokat látnak.

verso 29

Még rabszolgáimra és rabszolganőimre is
kiárasztom szellememet azokban a napokban.

verso 30

Csodákat idézek elő az égen és a földön:
vért, tüzet és füstoszlopokat.

verso 31

A nap elsötétül, a hold pedig vérré válik,
mielőtt eljön Jehova nagy és félelmetes napja.

verso 32

És mindenki, aki segítségül hívja Jehova nevét, megmenekül.

Sion hegyén és Jeruzsálemben lesznek a megmenekültek, ahogyan Jehova megmondta,
a túlélők, akiket elhív Jehova.”

Capítulos:

1 2 3