chapter 5
A férfiak és feleségeik azonban hangosan panaszkodni kezdtek zsidó testvéreikre.
Voltak, akik ezt mondták: „Sokan vagyunk a fiainkkal és lányainkkal együtt. Gabonához kell jutnunk, hogy együnk és életben maradjunk.”
Mások ezt mondták: „Mezőinket, szőlőinket és házainkat zálogba adjuk, hogy gabonához jussunk az éhínség idején.”
Megint mások pedig ezt mondták: „Pénzt vettünk kölcsön mezőinkre és szőlőinkre a királyi sarc miatt.
Ugyanabból a testből és vérből vagyunk, mint testvéreink, és gyermekeink olyanok, mint az ő gyermekeik, de fiainkat és lányainkat mégis rabszolgaságba kell taszítanunk, sőt, lányaink közül néhányan már rabszolgasorban is vannak. Ám nincs hatalmunk, hogy megakadályozzuk ezt, mert mezőink és szőlőink másokéi.”
Nagyon dühös lettem, amikor meghallottam panaszukat és e szavakat.
Alaposan fontolóra vettem a dolgot, majd vitába szálltam az előkelőkkel és a helytartókkal, ezt mondva: „Mindegyikőtök kamatot követel a saját testvérétől!”
Ezután nagy összejövetelt szerveztem miattuk,
és így szóltam hozzájuk: „Amennyire csak lehetett, mi visszavásároltuk a nemzeteknek eladott zsidó testvéreinket. Ti meg eladnátok saját testvéreiteket, hogy aztán vissza kelljen vásárolnunk őket?” Erre elnémultak, és nem tudtak mit mondani.
Ekkor így szóltam: „Nem jó, amit tesztek. Hát nem úgy kellene élnetek, hogy mélységesen tisztelitek a mi Istenünket, hogy ellenségeink, a nemzetek ne tudjanak gyalázni minket?
Én, a testvéreim és a szolgáim is kölcsönzünk nekik pénzt és gabonát. Kérlek, hagyjatok fel azzal, hogy kamatra adtok kölcsönt!
Kérlek benneteket, hogy még a mai napon adjátok vissza nekik mezőiket, szőlőiket, olajfaligeteiket és házaikat, valamint a pénz, a gabona, az újbor és az olaj századrészét, amit kamatként követeltek tőlük.”
Erre így feleltek: „Visszaadjuk, és nem kérünk vissza tőlük semmit. Pontosan úgy teszünk, ahogy mondod.” Így hát összehívtam a papokat, és megeskettem ezeket a férfiakat, hogy megtartják az ígéretüket.
És kiráztam ruhám hajtásait, majd ezt mondtam: „Így rázzon ki az igaz Isten minden olyan embert a házából és tulajdonából, aki nem tartja meg ezt az ígéretet; így legyen kirázva, és így legyen üressé!” Erre az egész gyülekezet így felelt: „Ámen!” Majd dicsőítették Jehovát, és a nép az ígéretével összhangban cselekedett.
Továbbá attól a naptól fogva, hogy a király megbízott azzal, hogy kormányzójuk legyek Júda földjén, Artaxerxész király 20. évétől a 32. évéig, 12 éven át, sem én, sem a testvéreim nem ettük a kormányzónak járó ételt.
Az előttem lévő korábbi kormányzók viszont terheket raktak a népre, és naponta 40 ezüstsekelt vettek el tőlük kenyérre és borra. Szolgáik is elnyomták a népet. Én viszont istenfélelmemben nem cselekedtem így.
Sőt, segítettem e falon végzett munkában, és nem szereztünk mezőt sem. Minden szolgám odagyülekezett a munkára.
150 zsidó meg helytartó evett az asztalomnál, és azok is, akik a nemzetek közül jöttek hozzánk.
Mindennap egy bikát, hat válogatott juhot és madarakat készítettek el nekem, valamint tíznaponta bőségesen hoztak mindenféle borból. Mindezek ellenére nem követeltem meg a kormányzónak járó élelmezést, mert már így is viselte a nép a szolgálat terhét.
Ne feledkezz meg rólam, Istenem, és áldj meg mindazért, amit e népért tettem!