Nehémiás

Capítulos:

… 3 4 5 6 7 …   ⇤ ← 5 → ⇥

verso 1

A férfiak és feleségeik azonban hangosan panaszkodni kezdtek zsidó testvéreikre.

verso 2

Voltak, akik ezt mondták: „Sokan vagyunk a fiainkkal és lányainkkal együtt. Gabonához kell jutnunk, hogy együnk és életben maradjunk.”

verso 3

Mások ezt mondták: „Mezőinket, szőlőinket és házainkat zálogba adjuk, hogy gabonához jussunk az éhínség idején.”

verso 4

Megint mások pedig ezt mondták: „Pénzt vettünk kölcsön mezőinkre és szőlőinkre a királyi sarc miatt.

verso 5

Ugyanabból a testből és vérből vagyunk, mint testvéreink, és gyermekeink olyanok, mint az ő gyermekeik, de fiainkat és lányainkat mégis rabszolgaságba kell taszítanunk, sőt, lányaink közül néhányan már rabszolgasorban is vannak. Ám nincs hatalmunk, hogy megakadályozzuk ezt, mert mezőink és szőlőink másokéi.”

verso 6

Nagyon dühös lettem, amikor meghallottam panaszukat és e szavakat.

verso 7

Alaposan fontolóra vettem a dolgot, majd vitába szálltam az előkelőkkel és a helytartókkal, ezt mondva: „Mindegyikőtök kamatot követel a saját testvérétől!”

Ezután nagy összejövetelt szerveztem miattuk,

verso 8

és így szóltam hozzájuk: „Amennyire csak lehetett, mi visszavásároltuk a nemzeteknek eladott zsidó testvéreinket. Ti meg eladnátok saját testvéreiteket, hogy aztán vissza kelljen vásárolnunk őket?” Erre elnémultak, és nem tudtak mit mondani.

verso 9

Ekkor így szóltam: „Nem jó, amit tesztek. Hát nem úgy kellene élnetek, hogy mélységesen tisztelitek a mi Istenünket, hogy ellenségeink, a nemzetek ne tudjanak gyalázni minket?

verso 10

Én, a testvéreim és a szolgáim is kölcsönzünk nekik pénzt és gabonát. Kérlek, hagyjatok fel azzal, hogy kamatra adtok kölcsönt!

verso 11

Kérlek benneteket, hogy még a mai napon adjátok vissza nekik mezőiket, szőlőiket, olajfaligeteiket és házaikat, valamint a pénz, a gabona, az újbor és az olaj századrészét, amit kamatként követeltek tőlük.”

verso 12

Erre így feleltek: „Visszaadjuk, és nem kérünk vissza tőlük semmit. Pontosan úgy teszünk, ahogy mondod.” Így hát összehívtam a papokat, és megeskettem ezeket a férfiakat, hogy megtartják az ígéretüket.

verso 13

És kiráztam ruhám hajtásait, majd ezt mondtam: „Így rázzon ki az igaz Isten minden olyan embert a házából és tulajdonából, aki nem tartja meg ezt az ígéretet; így legyen kirázva, és így legyen üressé!” Erre az egész gyülekezet így felelt: „Ámen!” Majd dicsőítették Jehovát, és a nép az ígéretével összhangban cselekedett.

verso 14

Továbbá attól a naptól fogva, hogy a király megbízott azzal, hogy kormányzójuk legyek Júda földjén, Artaxerxész király 20. évétől a 32. évéig, 12 éven át, sem én, sem a testvéreim nem ettük a kormányzónak járó ételt.

verso 15

Az előttem lévő korábbi kormányzók viszont terheket raktak a népre, és naponta 40 ezüstsekelt vettek el tőlük kenyérre és borra. Szolgáik is elnyomták a népet. Én viszont istenfélelmemben nem cselekedtem így.

verso 16

Sőt, segítettem e falon végzett munkában, és nem szereztünk mezőt sem. Minden szolgám odagyülekezett a munkára.

verso 17

150 zsidó meg helytartó evett az asztalomnál, és azok is, akik a nemzetek közül jöttek hozzánk.

verso 18

Mindennap egy bikát, hat válogatott juhot és madarakat készítettek el nekem, valamint tíznaponta bőségesen hoztak mindenféle borból. Mindezek ellenére nem követeltem meg a kormányzónak járó élelmezést, mert már így is viselte a nép a szolgálat terhét.

verso 19

Ne feledkezz meg rólam, Istenem, és áldj meg mindazért, amit e népért tettem!

Capítulos:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13