Nehémiás

Capítulos:

… 7 8 9 10 11 …   ⇤ ← 9 → ⇥

verso 1

Ugyanennek a hónapnak a 24. napján az izraeliták egybegyűltek. Böjtöltek, zsákruhát öltöttek, és port hintettek a fejükre.

verso 2

Majd Izrael leszármazottai elkülönültek minden idegentől, és állva megvallották bűneiket és apáik vétkeit.

verso 3

A helyükön álltak, és felolvastak Istenük, Jehova törvényének a könyvéből a nap negyedrészében, egy másik negyedrészében pedig vallomást tettek, és leborultak Jehova, az ő Istenük előtt.

verso 4

Jésua, Báni, Kadmiel, Sebánia, Bunni, Serébia, Báni és Kenáni a léviták emelvényén állva Istenükhöz, Jehovához kiáltottak.

verso 5

És a lévita Jésua, Kadmiel, Báni, Hasabneja, Serébia, Hódija, Sebánia és Petáhia így szóltak: „Álljatok fel, és dicsőítsétek Isteneteket, Jehovát egy örökkévalóságon át! Ó, Istenünk, dicsérjék a te páratlan neved, amely magasztosabb minden áldásnál és dicséretnél.

verso 6

Te vagy egyedül Jehova; te alkottad az eget, igen, az egeknek egeit minden seregükkel együtt, a földet, és mindazt, ami rajta van, a tengereket, és mindazt, ami bennük van. Te tartod életben mindannyiukat, és leborul előtted az ég serege.

verso 7

Te vagy Jehova, az igaz Isten, aki kiválasztottad Ábrámot, aki kihoztad őt Urból, a káldeusok városából, és az Ábrahám nevet adtad neki.

verso 8

Úgy találtad, hogy szíve hűséges hozzád, ezért szövetséget kötöttél vele, hogy neki adod a kánaániták, a hettiták, az amoriták, a periziták, a jebusziták és a girgasiták földjét, hogy utódainak adod azt; és te megtartottad ígéreteidet, hisz igazságos vagy.

verso 9

Láttad ősapáink nyomorúságát Egyiptomban, és hallottad kiáltásukat a Vörös-tengernél.

verso 10

Ezért jeleket és csodákat tettél a fáraó és minden szolgája ellen, földjének egész népe ellen, hisz tudtad, hogy elbizakodottan cselekedtek népeddel. Nevet szereztél magadnak, amely mindmáig fennmaradt.

verso 11

Kettéválasztottad előttük a tengert, úgyhogy száraz földön mentek, amikor átkeltek a tengeren. Üldözőiket a mélységbe vetetted, mint követ a tajtékzó vizekbe.

verso 12

Nappal felhőoszlop által vezetted őket, éjjel pedig tűzoszlop által, hogy megvilágítsd nekik az utat, amelyen járniuk kell.

verso 13

És lejöttél a Sínai-hegyre, szóltál hozzájuk az égből, és igazságos bírói döntéseket, az igazság törvényeit, jó rendelkezéseket és parancsolatokat adtál nekik.

verso 14

Megismertetted velük szent sabbatodat, és parancsolatokat, rendelkezéseket és törvényt adtál nekik Mózes, a te szolgád által.

verso 15

Kenyeret adtál nekik az égből éhségük csillapítására, és vizet fakasztottál nekik a kősziklából szomjuk oltására. Azt mondtad nekik, hogy menjenek be, és vegyék birtokba a földet, amely felől megesküdtél, hogy nekik adod.

verso 16

Ők, a mi ősapáink viszont elbizakodottan cselekedtek, makaccsá váltak, és nem hallgattak parancsolataidra.

verso 17

Nem akartak figyelni, és nem emlékeztek rendkívüli tetteidre, amelyeket véghez vittél közöttük, hanem makaccsá váltak, és vezetőt választottak maguknak, hogy visszatérjenek egyiptomi rabszolgaságukba. De te olyan Isten vagy, aki kész megbocsátani, könyörületes és irgalmas, türelmes, olyan, aki odaadóan szeret, ezért nem hagytad el őket.

verso 18

Még amikor fém borjúszobrot készítettek maguknak, és ezt mondták: »Ez a te Istened, aki kivezetett téged Egyiptomból«, és igen tiszteletlenül cselekedtek,

verso 19

nagy irgalmadban akkor sem hagytad el őket a pusztában. A felhőoszlop nem távozott el fölülük nappal, hanem vezette őket az úton, sem a tűzoszlop éjjel, hanem megvilágította nekik az utat, amelyen járniuk kellett.

verso 20

Jó szellemedet adtad, hogy éleslátóvá tedd őket, mannádat nem vontad meg szájuktól, és vizet adtál nekik szomjuk oltására.

verso 21

40 éven át tápláltad őket a pusztában, és semmiben sem volt hiányuk. Ruhájuk nem kopott el, lábuk nem dagadt meg.

verso 22

Királyságokat és népeket adtál nekik, kimérted azokat részről részre. Birtokba vették hát Szihonnak, vagyis Hesbon királyának a földjét, és Ógnak, Básán királyának a földjét.

verso 23

Fiaikat megsokasítottad, és annyian lettek, mint az ég csillagai. Majd bevitted őket a földre, amelyről ősapáiknak azt ígérted, hogy bemennek oda, és birtokba veszik.

verso 24

Bementek hát, és birtokba vették a földet, és meghódoltattad előttük az ott lakó kánaánitákat. A segítségeddel legyőzték őket, mind a királyaikat, mind annak a földnek a népeit, hogy az izraeliták tetszésük szerint bánjanak velük.

verso 25

Megerősített városokat és termékeny földet foglaltak el, és mindenféle jóval teli házakat, kiásott víztárolókat, szőlőket, olajfaligeteket és sok gyümölcsfát vettek birtokba. Így hát ettek és jóllaktak, megkövéredtek, és élvezték a te nagy jóságodat.

verso 26

Ámde engedetlenné váltak, és fellázadtak ellened, hátat fordítottak törvényednek. Megölték prófétáidat, akik figyelmeztették őket, azért hogy visszavezessék őket hozzád, és nagyon tiszteletlenül cselekedtek.

verso 27

Ezért engedted, hogy ellenségeik legyőzzék őket, és azok sanyargatták őket. De nyomorúságuk idején hozzád kiáltottak, te pedig meghallottad az égből. Mivel nagyon irgalmas vagy, megmentőket adtál nekik, hogy megmentsék őket ellenségeik kezéből.

verso 28

Ám amint nyugalomra leltek, ismét azt tették, amit rossznak tartasz, és engedted, hogy ellenségeik legyőzzék őket, azok pedig uralkodtak rajtuk. Ekkor visszatértek, és segítségért kiáltottak hozzád, te pedig meghallottad az égből, és újra meg újra megszabadítottad őket, mert nagyon irgalmas vagy.

verso 29

Noha figyelmeztetted őket, hogy térjenek vissza törvényedhez, ők elbizakodottak voltak, és nem akartak hallgatni parancsolataidra. Vétkeztek rendelkezéseid ellen, amelyeket ha megtart az ember, élni fog. Konokul hátat fordítottak, makaccsá váltak, és nem voltak hajlandók figyelni.

verso 30

Türelmes voltál velük éveken át, és figyelmeztetted őket szellemed segítségével, prófétáid által, de ők nem voltak hajlandók figyelni. Végül engedted, hogy az országok népei legyőzzék őket.

verso 31

Nagy irgalmadban azonban nem irtottad ki, és nem hagytad el őket, hisz könyörületes és irgalmas Isten vagy.

verso 32

Most azért, ó, Istenünk, nagy, hatalmas és csodálatot keltő Isten, aki megtartja a szövetségét, és akiben odaadó szeretet van, ne tűnjön csekélységnek előtted mindaz a viszontagság, amely bennünket, királyainkat, fejedelmeinket, papjainkat, prófétáinkat, ősapáinkat és egész népedet éri Asszíria királyainak napjaitól fogva mind a mai napig.

verso 33

Bármin kellett is keresztülmennünk, te igazságos és hű voltál. Mi voltunk azok, akik gonoszul cselekedtünk.

verso 34

Királyaink, fejedelmeink, papjaink és ősapáink nem tartották meg törvényedet, és nem figyeltek parancsolataidra, sem emlékeztetőidre, amelyekkel figyelmeztetted őket.

verso 35

Amikor fennállt a királyságuk, és élvezték mindazt a jót, amivel bőven megáldottad őket, és a tágas és termékeny földön voltak, amelyet te adtál nekik, még akkor sem szolgáltak téged, és nem hagyták el gonosz szokásaikat.

verso 36

Ma viszont rabszolgák vagyunk, igen, rabszolgák azon a földön, amelyet ősapáinknak adtál, hogy egyék gyümölcsét és javait.

verso 37

Bő termését azok a királyok élvezik, akiket fölénk helyeztél bűneink miatt. Kényük-kedvük szerint uralkodnak rajtunk és a háziállatainkon, és nagyon nyomorúságos helyzetben vagyunk.

verso 38

Mindezek miatt tehát kötelező érvényű, írásos megállapodást kötünk, amit fejedelmeink, lévitáink meg papjaink pecséttel hitelesítenek.”

Capítulos:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13