Nehémiás

Capítulos:

1 2 3 4 5 6 …   ⇤ ← 2 → ⇥

verso 1

Artaxerxész király 20. évében, niszán hónapban bor volt a király előtt, én pedig, ahogy szoktam, felvettem a bort, és odaadtam neki. Ám azelőtt még sohasem voltam szomorú a jelenlétében.

verso 2

A király ezért így szólt hozzám: „Miért vagy olyan szomorú, mikor nem is vagy beteg? Ez nem lehet más, csakis a szív szomorúsága.” Ekkor nagyon megijedtem.

verso 3

Majd így szóltam a királyhoz: „Éljen sokáig a király! Hogy ne lennék szomorú, amikor a város, ahova ősapáimat temették, romokban hever, kapuit pedig tűz emésztette meg?”

verso 4

A király erre ezt mondta: „Mit szeretnél tenni?” Ekkor azonnal az ég Istenéhez imádkoztam.

verso 5

Majd így szóltam a királyhoz: „Ha jónak látja a király, és ha szolgád kedves előtted, küldj engem Júdába, a városba, ahova ősapáimat temették, hogy újjáépíthessem azt.”

verso 6

A király erre így felelt nekem, miközben a királyné mellette ült: „Meddig tart majd az utazásod, és mikor térsz vissza?” A király tehát jónak látta, hogy elküldjön, én pedig megmondtam neki, hogy meddig leszek távol.

verso 7

Ezután ezt mondtam a királynak: „Ha jónak látja a király, adjon nekem leveleket, amelyek a folyón túli terület kormányzóinak szólnak, hogy biztonságos utam legyen, míg Júdába nem érek,

verso 8

és Asáfnak, a királyi liget őrének szóló levelet is, hogy adjon nekem gerendának való fát a Ház erődjének kapuihoz, a város falához, és a házhoz, ahol lakni fogok.” A király pedig megadta nekem azokat, mivel Istenem velem volt.

verso 9

Idővel megérkeztem a folyón túli terület kormányzóihoz, és átadtam nekik a király leveleit. A király katonai vezetőket és lovasokat is adott mellém.

verso 10

Mikor a horoni Szanballat és Tóbiás, az ammonita tisztviselő meghallotta ezt, nagyon dühösek lettek, amiért valaki azzal a céllal jött, hogy jót tegyen Izrael népével.

verso 11

Végül Jeruzsálembe érkeztem, és három napig maradtam ott.

verso 12

Éjjel elindultam néhány férfival, de senkinek sem mondtam el, mire indította Isten a szívemet Jeruzsálem érdekében. Nem volt velem más állat, csak az, amelyiken ültem.

verso 13

És éjjel kimentem a Völgy kapun át, és a Nagy Kígyó forrása előtt elhaladva elmentem egészen a Szemét kapuig, és megvizsgáltam Jeruzsálem lerombolt falait és felégetett kapuit.

verso 14

Majd folytattam utamat a Forrás kapuhoz és a Király tavához, de az állatnak, amelyiken ültem, már nem volt elég hely, hogy továbbjöjjön.

verso 15

Én azonban továbbhaladtam felfelé a völgyben éjnek idején, és vizsgálgattam a falat, majd visszafordultam, bementem a Völgy kapun, és így visszaérkeztem.

verso 16

A helytartók nem tudták, hová mentem és mit tettem, mert még nem mondtam el semmit a zsidóknak, a papoknak, az előkelőknek, a helytartóknak és a többi munkásnak.

verso 17

Végül így szóltam hozzájuk: „Látjátok, milyen szörnyű helyzetben vagyunk. Jeruzsálem romokban hever, és a kapuit felégették. Gyertek, építsük újjá Jeruzsálem falait, hogy véget vessünk ennek a szégyennek!”

verso 18

Majd elmondtam nekik, hogyan támogatott engem az Istenem, valamint hogy mit mondott nekem a király. Erre ők így feleltek: „Fogjunk hozzá az építéshez!” És lázasan készülődni kezdtek a munkára.

verso 19

Mikor pedig a horoni Szanballat és Tóbiás, az ammonita tisztviselő meg az arab Gesem meghallották ezt, gúnyt űztek belőlünk, és megvetően ezt mondták: „Mit műveltek? Fellázadtok a király ellen?”

verso 20

Én azonban így feleltem: „Az ég Istene fog sikeressé tenni bennünket. Mi, az ő szolgái, hozzáfogunk az építéshez. Nektek viszont semmi sem jár Jeruzsálemben, semmit sem követelhettek, és múltatok sincs a városban.”

Capítulos:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13