⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Nehémiás
2. fejezet
1. vers
Artaxerxész király 20. évében, niszán hónapban bor volt a király előtt, én pedig, ahogy szoktam, felvettem a bort, és odaadtam neki. Ám azelőtt még sohasem voltam szomorú a jelenlétében.
2. vers
A király ezért így szólt hozzám: „Miért vagy olyan szomorú, mikor nem is vagy beteg? Ez nem lehet más, csakis a szív szomorúsága.” Ekkor nagyon megijedtem.
3. vers
Majd így szóltam a királyhoz: „Éljen sokáig a király! Hogy ne lennék szomorú, amikor a város, ahova ősapáimat temették, romokban hever, kapuit pedig tűz emésztette meg?”
4. vers
A király erre ezt mondta: „Mit szeretnél tenni?” Ekkor azonnal az ég Istenéhez imádkoztam.
5. vers
Majd így szóltam a királyhoz: „Ha jónak látja a király, és ha szolgád kedves előtted, küldj engem Júdába, a városba, ahova ősapáimat temették, hogy újjáépíthessem azt.”
6. vers
A király erre így felelt nekem, miközben a királyné mellette ült: „Meddig tart majd az utazásod, és mikor térsz vissza?” A király tehát jónak látta, hogy elküldjön, én pedig megmondtam neki, hogy meddig leszek távol.
7. vers
Ezután ezt mondtam a királynak: „Ha jónak látja a király, adjon nekem leveleket, amelyek a folyón túli terület kormányzóinak szólnak, hogy biztonságos utam legyen, míg Júdába nem érek,
8. vers
és Asáfnak, a királyi liget őrének szóló levelet is, hogy adjon nekem gerendának való fát a Ház erődjének kapuihoz, a város falához, és a házhoz, ahol lakni fogok.” A király pedig megadta nekem azokat, mivel Istenem velem volt.
9. vers
Idővel megérkeztem a folyón túli terület kormányzóihoz, és átadtam nekik a király leveleit. A király katonai vezetőket és lovasokat is adott mellém.
10. vers
Mikor a horoni Szanballat és Tóbiás, az ammonita tisztviselő meghallotta ezt, nagyon dühösek lettek, amiért valaki azzal a céllal jött, hogy jót tegyen Izrael népével.
11. vers
Végül Jeruzsálembe érkeztem, és három napig maradtam ott.
12. vers
Éjjel elindultam néhány férfival, de senkinek sem mondtam el, mire indította Isten a szívemet Jeruzsálem érdekében. Nem volt velem más állat, csak az, amelyiken ültem.
13. vers
És éjjel kimentem a Völgy kapun át, és a Nagy Kígyó forrása előtt elhaladva elmentem egészen a Szemét kapuig, és megvizsgáltam Jeruzsálem lerombolt falait és felégetett kapuit.
14. vers
Majd folytattam utamat a Forrás kapuhoz és a Király tavához, de az állatnak, amelyiken ültem, már nem volt elég hely, hogy továbbjöjjön.
15. vers
Én azonban továbbhaladtam felfelé a völgyben éjnek idején, és vizsgálgattam a falat, majd visszafordultam, bementem a Völgy kapun, és így visszaérkeztem.
16. vers
A helytartók nem tudták, hová mentem és mit tettem, mert még nem mondtam el semmit a zsidóknak, a papoknak, az előkelőknek, a helytartóknak és a többi munkásnak.
17. vers
Végül így szóltam hozzájuk: „Látjátok, milyen szörnyű helyzetben vagyunk. Jeruzsálem romokban hever, és a kapuit felégették. Gyertek, építsük újjá Jeruzsálem falait, hogy véget vessünk ennek a szégyennek!”
18. vers
Majd elmondtam nekik, hogyan támogatott engem az Istenem, valamint hogy mit mondott nekem a király. Erre ők így feleltek: „Fogjunk hozzá az építéshez!” És lázasan készülődni kezdtek a munkára.
19. vers
Mikor pedig a horoni Szanballat és Tóbiás, az ammonita tisztviselő meg az arab Gesem meghallották ezt, gúnyt űztek belőlünk, és megvetően ezt mondták: „Mit műveltek? Fellázadtok a király ellen?”
20. vers
Én azonban így feleltem: „Az ég Istene fog sikeressé tenni bennünket. Mi, az ő szolgái, hozzáfogunk az építéshez. Nektek viszont semmi sem jár Jeruzsálemben, semmit sem követelhettek, és múltatok sincs a városban.”
Könyvek
