⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Nehémiás
13. fejezet
1. vers
Azon a napon felolvastak Mózes könyvéből a nép füle hallatára, és megtalálták benne leírva, hogy az ammoniták és a moábiták soha nem jöhetnek az igaz Isten gyülekezetébe,
2. vers
mert nem mentek az izraeliták elé kenyérrel és vízzel, hanem felbérelték ellenük Bálámot, hogy átkozza meg őket. Istenünk azonban az átkot áldásra fordította.
3. vers
Amint hallották a törvényt, kezdték elkülöníteni az idegen származásúakat Izraeltől.
4. vers
Ezt megelőzően Eliásib, Tóbiás egyik rokona volt az Istenünk házának raktárhelyiségeire felügyelő pap.
5. vers
Egy nagy raktárhelyiséget biztosított Tóbiásnak, ahová korábban a gabonaáldozatot, a tömjént, a felszerelési tárgyakat és a gabona, az újbor meg az olaj tizedrészét rakták – amelyekre a léviták, az énekesek és a kapuőrök jogosultak –, valamint a papoknak hozott adományt.
6. vers
Amikor mindez történt, nem voltam Jeruzsálemben, hisz Artaxerxésznek, Babilon királyának 32. évében mentem oda a királyhoz, és valamivel később kértem engedélyt a királytól az eltávozásra.
7. vers
Majd Jeruzsálembe érkeztem, és észrevettem, milyen borzalmas dolgot tett Eliásib, hogy raktárhelyiséget biztosított Tóbiásnak az igaz Isten házának udvarában.
8. vers
Ez nekem nagyon nem tetszett, ezért kihajítottam a raktárhelyiségből Tóbiás házának minden berendezését.
9. vers
Majd utasítást adtam, és megtisztították a raktárhelyiségeket, és visszavittem oda az igaz Isten házának felszerelési tárgyait a gabonaáldozattal és a tömjénnel együtt.
10. vers
Azt is megtudtam, hogy a léviták nem kapták meg a nekik járó részt, így a munkát végző léviták és énekesek szétszéledtek, ki-ki a maga mezejére.
11. vers
Leszidtam hát a helytartókat, ezt mondva: „Miért lett elhanyagolva az igaz Isten háza?!” Majd egybegyűjtöttem és visszaállítottam a lévitákat a helyükre.
12. vers
És egész Júda behozta a gabona, az újbor és az olaj tizedrészét a raktárhelyiségekbe.
13. vers
Majd Selémiát, a papot, Cádókot, a másolót és a léviták közül való Pedáját kineveztem a raktárhelyiségek fölé, és Hanán, Mattánia fiának, Zakkurnak a fia volt a segítségükre, mert ők megbízhatónak bizonyultak. Az ő feladatuk volt, hogy kiosszák a testvéreik részét.
14. vers
Ezért ne feledkezz meg rólam, Istenem, és ne töröld ki emlékezetedből, hogy mi mindent tettem Istenem házáért és az ott végzett szolgálatért odaadó szeretettel.
15. vers
Azokban a napokban láttam, hogy Júdában szőlőt taposnak sabbaton, és gabonahalmokat hoznak be, szamarakra rakják azokat, és bort, szőlőt, fügét meg mindenféle terhet hoznak be Jeruzsálembe sabbatnapon. Így hát figyelmeztettem őket, hogy ne áruljanak élelmet azon a napon.
16. vers
A tírusziak pedig, akik a városban laktak, halat meg mindenféle árut hoztak be, és sabbaton árulták azt Júda népének Jeruzsálemben.
17. vers
Ezért leszidtam Júda előkelőit, és így szóltam hozzájuk: „Micsoda gonoszság ez, amit műveltek, hogy még a sabbat törvényét is megszegitek?!
18. vers
Hát nem így cselekedtek-e ősapáitok, ami miatt Istenünk ránk meg erre a városra hozta mindezt a bajt? Most pedig még inkább Izraelre haragítjátok őt azzal, hogy megszegitek a sabbat törvényét!”
19. vers
Ezért mihelyt árnyék vetült Jeruzsálem kapuira sabbat előtt, elrendeltem, hogy zárják be az ajtókat. Azt is meghagytam, hogy ne nyissák ki azokat, míg a sabbat véget nem ér. Néhány szolgámat pedig a kapukba állítottam, hogy semmiféle terhet ne hozzanak be sabbatnapon.
20. vers
Így hát a kereskedők és az árusok, akik mindenfélét árultak, egyszer-kétszer Jeruzsálemen kívül töltötték az éjszakát.
21. vers
Ekkor figyelmeztettem őket, és így szóltam hozzájuk: „Miért töltitek az éjszakát a fal előtt? Ha még egyszer ezt teszitek, erőszakhoz fogok folyamodni!” Attól fogva nem jöttek sabbaton.
22. vers
Azután megmondtam a lévitáknak, hogy rendszeresen tisztítsák meg magukat, és jöjjenek be, és őrizzék a kapukat, hogy szent maradjon a sabbatnap. Erről se feledkezz meg, Istenem, áldj meg, és szánj meg engem szereteted bőségében!
23. vers
Azokban a napokban láttam olyan zsidókat is, akik asdódi, ammonita és moábita nőket vettek feleségül.
24. vers
Fiaik fele asdódi nyelven, a másik fele pedig más népek nyelvén beszélt, de a zsidók nyelvét egyikük sem beszélte.
25. vers
Én ezért leszidtam és átkoztam őket, megvertem néhány férfit közülük, megtéptem a hajukat, és megeskettem őket Istenre: „Ne adjátok lányaitokat fiaiknak, és lányaikat se vegyétek feleségül a fiaitoknak vagy magatoknak!
26. vers
Hát nem ezek miatt vétkezett Salamon, Izrael királya? Sok nemzet között sem volt olyan király, mint ő. Istene szerette őt, és királlyá tette egész Izrael felett. De még őt is bűnbe vitték a más nemzetiségű feleségek.
27. vers
Hallatlan, hogy ilyen nagy gonoszságot műveltek, és hűtlenek vagytok Istenünkhöz, mert más nemzetiségű nőket vesztek feleségül!”
28. vers
Eliásib főpap fiának, Jójadának az egyik fia pedig a horoni Szanballat veje lett. Ezért elűztem őt magamtól.
29. vers
Ne feledkezz meg arról, Istenem, hogy beszennyezték a papságot, és a papságnak meg a lévitáknak a szövetségét.
30. vers
És megtisztítottam őket minden idegen befolyástól, és feladatot adtam a papoknak meg a lévitáknak, kinek-kinek a maga szolgálata szerint.
31. vers
Ezenkívül megszerveztem, hogy a meghatározott időben hordják be a fát, és az első érett termés felől is rendelkeztem.
Ne feledkezz meg rólam, Istenem, és áldj meg engem!
Könyvek
