⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Nehémiás
4. fejezet
1. vers
Amint Szanballat meghallotta, hogy újjáépítjük a falat, dühös lett, nagyon megharagudott, és gúnyolta a zsidókat.
2. vers
Testvéreinek és Szamária hadseregének jelenlétében ezt mondta: „Mit művelnek ezek a nyomorult zsidók? Azt hiszik, hogy a maguk erejéből sikerülni fog nekik? Talán áldozatokat fognak felajánlani? Vajon egy nap alatt elkészülnek? Életre keltik a tűztől megfeketedett köveket a romhalmazból?”
3. vers
Az ammonita Tóbiás, aki mellette állt, ezt mondta: „Ha csak egy róka mászna fel arra, amit építenek, az is ledöntené kőfalukat.”
4. vers
Halld meg, ó, Istenünk, hogy megvetően bánnak velünk! Szálljon vissza rájuk gyalázkodásuk, ejtsék őket zsákmányul, és kerüljenek fogságba egy idegen földön.
5. vers
Ne hunyj szemet vétkük felett, és ne töröld el bűnüket, mivel sértegették az építőket.
6. vers
Folytattuk a fal újjáépítését, elkészültünk vele fele magasságig, és az egész fal összeért. A nép pedig továbbra is szívvel-lélekkel dolgozott.
7. vers
Amint Szanballat, Tóbiás, az arabok, az ammoniták és az asdódiak meghallották, hogy Jeruzsálem falainak kijavítása előrehalad, és hogy betömik a réseket, nagyon dühösek lettek.
8. vers
Összeesküvést szőttek, hogy harcot indítanak Jeruzsálem ellen, és zűrzavart okoznak a városban.
9. vers
Mi viszont imádkoztunk Istenünkhöz, és őrséget állítottunk, hogy éjjel-nappal védelmezzenek minket.
10. vers
De Júda népe ezt mondta: „Fogytán a munkások ereje, a rom pedig sok. Sosem fogunk végezni a fal építésével.”
11. vers
Ellenségeink pedig ezt mondogatták: „Mielőtt megtudnák vagy észrevennék, ott termünk közöttük, megöljük őket, és leállítjuk a munkát.”
12. vers
Amikor csak bejöttek a közelükben élő zsidók, újra meg újra ezt mondták nekünk: „Mindenfelől meg fognak támadni minket.”
13. vers
Ezért embereket állítottam a fal mögötti terület legalsó, nyílt részeire; családonként állítottam őket oda, kardjaikkal, lándzsáikkal és íjaikkal.
14. vers
Mikor láttam, mennyire félnek, azon nyomban így szóltam az előkelőkhöz, a helytartókhoz és a többiekhez a népből: „Ne féljetek tőlük! Gondoljatok Jehovára, aki nagy és csodálatot keltő! Harcoljatok testvéreitekért, fiaitokért, lányaitokért, feleségeitekért és otthonaitokért!”
15. vers
Miután az ellenségeink meghallották, hogy megtudtuk, mire készülnek, és hogy az igaz Isten meghiúsította tervüket, mindannyian visszatértünk a falhoz dolgozni.
16. vers
Attól a naptól fogva embereim fele dolgozott, másik fele pedig a lándzsát, pajzsot és íjat tartotta, és páncélinget viselt. A fejedelmek pedig támogatták Júda egész népét,
17. vers
akik a falat építették. Azok, akik a terhet hordták, egyik kezükkel dolgoztak, a másikban pedig a fegyvert tartották.
18. vers
Mindegyik építőnek kard volt a derekára erősítve, miközben épített, és mellettem állt az, akinek a kürtöt kellett megfújnia.
19. vers
Majd így szóltam az előkelőkhöz, a helytartókhoz és a többiekhez a népből: „Sok a munka, mi pedig elszórtan vagyunk a falon, egymástól messze.
20. vers
Amikor halljátok a kürt szavát, gyűljetek oda, ahol mi vagyunk. Istenünk fog harcolni értünk.”
21. vers
Így hát tovább dolgoztunk, míg az emberek másik fele a lándzsát tartotta, hajnalhasadtától egészen a csillagok feljöttéig.
22. vers
Akkor ezt mondtam a népnek: „A férfiak és szolgáik töltsék az éjszakát Jeruzsálemben. Éjjel őrködnek majd felettünk, nappal pedig dolgoznak.”
23. vers
Ezért sem én, sem testvéreim, sem szolgáim, sem az őrök, akik követtek, nem vetettük le a ruháinkat, és mindegyikünk jobb kezében tartotta a fegyverét.
Könyvek
