capitolul 4
Amint Szanballat meghallotta, hogy újjáépítjük a falat, dühös lett, nagyon megharagudott, és gúnyolta a zsidókat.
Testvéreinek és Szamária hadseregének jelenlétében ezt mondta: „Mit művelnek ezek a nyomorult zsidók? Azt hiszik, hogy a maguk erejéből sikerülni fog nekik? Talán áldozatokat fognak felajánlani? Vajon egy nap alatt elkészülnek? Életre keltik a tűztől megfeketedett köveket a romhalmazból?”
Az ammonita Tóbiás, aki mellette állt, ezt mondta: „Ha csak egy róka mászna fel arra, amit építenek, az is ledöntené kőfalukat.”
Halld meg, ó, Istenünk, hogy megvetően bánnak velünk! Szálljon vissza rájuk gyalázkodásuk, ejtsék őket zsákmányul, és kerüljenek fogságba egy idegen földön.
Ne hunyj szemet vétkük felett, és ne töröld el bűnüket, mivel sértegették az építőket.
Folytattuk a fal újjáépítését, elkészültünk vele fele magasságig, és az egész fal összeért. A nép pedig továbbra is szívvel-lélekkel dolgozott.
Amint Szanballat, Tóbiás, az arabok, az ammoniták és az asdódiak meghallották, hogy Jeruzsálem falainak kijavítása előrehalad, és hogy betömik a réseket, nagyon dühösek lettek.
Összeesküvést szőttek, hogy harcot indítanak Jeruzsálem ellen, és zűrzavart okoznak a városban.
Mi viszont imádkoztunk Istenünkhöz, és őrséget állítottunk, hogy éjjel-nappal védelmezzenek minket.
De Júda népe ezt mondta: „Fogytán a munkások ereje, a rom pedig sok. Sosem fogunk végezni a fal építésével.”
Ellenségeink pedig ezt mondogatták: „Mielőtt megtudnák vagy észrevennék, ott termünk közöttük, megöljük őket, és leállítjuk a munkát.”
Amikor csak bejöttek a közelükben élő zsidók, újra meg újra ezt mondták nekünk: „Mindenfelől meg fognak támadni minket.”
Ezért embereket állítottam a fal mögötti terület legalsó, nyílt részeire; családonként állítottam őket oda, kardjaikkal, lándzsáikkal és íjaikkal.
Mikor láttam, mennyire félnek, azon nyomban így szóltam az előkelőkhöz, a helytartókhoz és a többiekhez a népből: „Ne féljetek tőlük! Gondoljatok Jehovára, aki nagy és csodálatot keltő! Harcoljatok testvéreitekért, fiaitokért, lányaitokért, feleségeitekért és otthonaitokért!”
Miután az ellenségeink meghallották, hogy megtudtuk, mire készülnek, és hogy az igaz Isten meghiúsította tervüket, mindannyian visszatértünk a falhoz dolgozni.
Attól a naptól fogva embereim fele dolgozott, másik fele pedig a lándzsát, pajzsot és íjat tartotta, és páncélinget viselt. A fejedelmek pedig támogatták Júda egész népét,
akik a falat építették. Azok, akik a terhet hordták, egyik kezükkel dolgoztak, a másikban pedig a fegyvert tartották.
Mindegyik építőnek kard volt a derekára erősítve, miközben épített, és mellettem állt az, akinek a kürtöt kellett megfújnia.
Majd így szóltam az előkelőkhöz, a helytartókhoz és a többiekhez a népből: „Sok a munka, mi pedig elszórtan vagyunk a falon, egymástól messze.
Amikor halljátok a kürt szavát, gyűljetek oda, ahol mi vagyunk. Istenünk fog harcolni értünk.”
Így hát tovább dolgoztunk, míg az emberek másik fele a lándzsát tartotta, hajnalhasadtától egészen a csillagok feljöttéig.
Akkor ezt mondtam a népnek: „A férfiak és szolgáik töltsék az éjszakát Jeruzsálemben. Éjjel őrködnek majd felettünk, nappal pedig dolgoznak.”
Ezért sem én, sem testvéreim, sem szolgáim, sem az őrök, akik követtek, nem vetettük le a ruháinkat, és mindegyikünk jobb kezében tartotta a fegyverét.
Software-ul își propune să conecteze pe toți cu textul Bibliei printr-o interfață rapid accesibilă și personalizabilă.
Numele face referire atât la conectivitate, cât și la viteză…
„Fiecare om să fie grabnic la ascultare, încet la vorbire și încet la mânie!”
Cu dragoste, Tom Károly