Nehémiás

Capítulos:

1 2 3 4 5 6 …   ⇤ ← 4 → ⇥

verso 1

Amint Szanballat meghallotta, hogy újjáépítjük a falat, dühös lett, nagyon megharagudott, és gúnyolta a zsidókat.

verso 2

Testvéreinek és Szamária hadseregének jelenlétében ezt mondta: „Mit művelnek ezek a nyomorult zsidók? Azt hiszik, hogy a maguk erejéből sikerülni fog nekik? Talán áldozatokat fognak felajánlani? Vajon egy nap alatt elkészülnek? Életre keltik a tűztől megfeketedett köveket a romhalmazból?”

verso 3

Az ammonita Tóbiás, aki mellette állt, ezt mondta: „Ha csak egy róka mászna fel arra, amit építenek, az is ledöntené kőfalukat.”

verso 4

Halld meg, ó, Istenünk, hogy megvetően bánnak velünk! Szálljon vissza rájuk gyalázkodásuk, ejtsék őket zsákmányul, és kerüljenek fogságba egy idegen földön.

verso 5

Ne hunyj szemet vétkük felett, és ne töröld el bűnüket, mivel sértegették az építőket.

verso 6

Folytattuk a fal újjáépítését, elkészültünk vele fele magasságig, és az egész fal összeért. A nép pedig továbbra is szívvel-lélekkel dolgozott.

verso 7

Amint Szanballat, Tóbiás, az arabok, az ammoniták és az asdódiak meghallották, hogy Jeruzsálem falainak kijavítása előrehalad, és hogy betömik a réseket, nagyon dühösek lettek.

verso 8

Összeesküvést szőttek, hogy harcot indítanak Jeruzsálem ellen, és zűrzavart okoznak a városban.

verso 9

Mi viszont imádkoztunk Istenünkhöz, és őrséget állítottunk, hogy éjjel-nappal védelmezzenek minket.

verso 10

De Júda népe ezt mondta: „Fogytán a munkások ereje, a rom pedig sok. Sosem fogunk végezni a fal építésével.”

verso 11

Ellenségeink pedig ezt mondogatták: „Mielőtt megtudnák vagy észrevennék, ott termünk közöttük, megöljük őket, és leállítjuk a munkát.”

verso 12

Amikor csak bejöttek a közelükben élő zsidók, újra meg újra ezt mondták nekünk: „Mindenfelől meg fognak támadni minket.”

verso 13

Ezért embereket állítottam a fal mögötti terület legalsó, nyílt részeire; családonként állítottam őket oda, kardjaikkal, lándzsáikkal és íjaikkal.

verso 14

Mikor láttam, mennyire félnek, azon nyomban így szóltam az előkelőkhöz, a helytartókhoz és a többiekhez a népből: „Ne féljetek tőlük! Gondoljatok Jehovára, aki nagy és csodálatot keltő! Harcoljatok testvéreitekért, fiaitokért, lányaitokért, feleségeitekért és otthonaitokért!”

verso 15

Miután az ellenségeink meghallották, hogy megtudtuk, mire készülnek, és hogy az igaz Isten meghiúsította tervüket, mindannyian visszatértünk a falhoz dolgozni.

verso 16

Attól a naptól fogva embereim fele dolgozott, másik fele pedig a lándzsát, pajzsot és íjat tartotta, és páncélinget viselt. A fejedelmek pedig támogatták Júda egész népét,

verso 17

akik a falat építették. Azok, akik a terhet hordták, egyik kezükkel dolgoztak, a másikban pedig a fegyvert tartották.

verso 18

Mindegyik építőnek kard volt a derekára erősítve, miközben épített, és mellettem állt az, akinek a kürtöt kellett megfújnia.

verso 19

Majd így szóltam az előkelőkhöz, a helytartókhoz és a többiekhez a népből: „Sok a munka, mi pedig elszórtan vagyunk a falon, egymástól messze.

verso 20

Amikor halljátok a kürt szavát, gyűljetek oda, ahol mi vagyunk. Istenünk fog harcolni értünk.”

verso 21

Így hát tovább dolgoztunk, míg az emberek másik fele a lándzsát tartotta, hajnalhasadtától egészen a csillagok feljöttéig.

verso 22

Akkor ezt mondtam a népnek: „A férfiak és szolgáik töltsék az éjszakát Jeruzsálemben. Éjjel őrködnek majd felettünk, nappal pedig dolgoznak.”

verso 23

Ezért sem én, sem testvéreim, sem szolgáim, sem az őrök, akik követtek, nem vetettük le a ruháinkat, és mindegyikünk jobb kezében tartotta a fegyverét.

Capítulos:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13