⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Nehémiás
5. fejezet
1. vers
A férfiak és feleségeik azonban hangosan panaszkodni kezdtek zsidó testvéreikre.
2. vers
Voltak, akik ezt mondták: „Sokan vagyunk a fiainkkal és lányainkkal együtt. Gabonához kell jutnunk, hogy együnk és életben maradjunk.”
3. vers
Mások ezt mondták: „Mezőinket, szőlőinket és házainkat zálogba adjuk, hogy gabonához jussunk az éhínség idején.”
4. vers
Megint mások pedig ezt mondták: „Pénzt vettünk kölcsön mezőinkre és szőlőinkre a királyi sarc miatt.
5. vers
Ugyanabból a testből és vérből vagyunk, mint testvéreink, és gyermekeink olyanok, mint az ő gyermekeik, de fiainkat és lányainkat mégis rabszolgaságba kell taszítanunk, sőt, lányaink közül néhányan már rabszolgasorban is vannak. Ám nincs hatalmunk, hogy megakadályozzuk ezt, mert mezőink és szőlőink másokéi.”
6. vers
Nagyon dühös lettem, amikor meghallottam panaszukat és e szavakat.
7. vers
Alaposan fontolóra vettem a dolgot, majd vitába szálltam az előkelőkkel és a helytartókkal, ezt mondva: „Mindegyikőtök kamatot követel a saját testvérétől!”
Ezután nagy összejövetelt szerveztem miattuk,
8. vers
és így szóltam hozzájuk: „Amennyire csak lehetett, mi visszavásároltuk a nemzeteknek eladott zsidó testvéreinket. Ti meg eladnátok saját testvéreiteket, hogy aztán vissza kelljen vásárolnunk őket?” Erre elnémultak, és nem tudtak mit mondani.
9. vers
Ekkor így szóltam: „Nem jó, amit tesztek. Hát nem úgy kellene élnetek, hogy mélységesen tisztelitek a mi Istenünket, hogy ellenségeink, a nemzetek ne tudjanak gyalázni minket?
10. vers
Én, a testvéreim és a szolgáim is kölcsönzünk nekik pénzt és gabonát. Kérlek, hagyjatok fel azzal, hogy kamatra adtok kölcsönt!
11. vers
Kérlek benneteket, hogy még a mai napon adjátok vissza nekik mezőiket, szőlőiket, olajfaligeteiket és házaikat, valamint a pénz, a gabona, az újbor és az olaj századrészét, amit kamatként követeltek tőlük.”
12. vers
Erre így feleltek: „Visszaadjuk, és nem kérünk vissza tőlük semmit. Pontosan úgy teszünk, ahogy mondod.” Így hát összehívtam a papokat, és megeskettem ezeket a férfiakat, hogy megtartják az ígéretüket.
13. vers
És kiráztam ruhám hajtásait, majd ezt mondtam: „Így rázzon ki az igaz Isten minden olyan embert a házából és tulajdonából, aki nem tartja meg ezt az ígéretet; így legyen kirázva, és így legyen üressé!” Erre az egész gyülekezet így felelt: „Ámen!” Majd dicsőítették Jehovát, és a nép az ígéretével összhangban cselekedett.
14. vers
Továbbá attól a naptól fogva, hogy a király megbízott azzal, hogy kormányzójuk legyek Júda földjén, Artaxerxész király 20. évétől a 32. évéig, 12 éven át, sem én, sem a testvéreim nem ettük a kormányzónak járó ételt.
15. vers
Az előttem lévő korábbi kormányzók viszont terheket raktak a népre, és naponta 40 ezüstsekelt vettek el tőlük kenyérre és borra. Szolgáik is elnyomták a népet. Én viszont istenfélelmemben nem cselekedtem így.
16. vers
Sőt, segítettem e falon végzett munkában, és nem szereztünk mezőt sem. Minden szolgám odagyülekezett a munkára.
17. vers
150 zsidó meg helytartó evett az asztalomnál, és azok is, akik a nemzetek közül jöttek hozzánk.
18. vers
Mindennap egy bikát, hat válogatott juhot és madarakat készítettek el nekem, valamint tíznaponta bőségesen hoztak mindenféle borból. Mindezek ellenére nem követeltem meg a kormányzónak járó élelmezést, mert már így is viselte a nép a szolgálat terhét.
19. vers
Ne feledkezz meg rólam, Istenem, és áldj meg mindazért, amit e népért tettem!
Könyvek
