chapter 2
Ez idő tájt egy Lévi családjából való férfi feleségül vette Lévi egyik lányát.
Az asszony terhes lett, és fiút szült. Amikor látta, milyen szép a fiú, három hónapig rejtegette.
Mikor már nem tudta tovább rejtegetni, szerzett egy papiruszkosarat, bekente bitumennel és szurokkal, belehelyezte a gyermeket, és a nád közé tette a Nílus partján.
De a gyermek nővére a távolból figyelte, hogy mi történik vele.
Amikor a fáraó lánya lement fürödni a Nílushoz, a szolgálólányai pedig a Nílus partján sétáltak, meglátta a kosarat a nád között. Rögtön odaküldte a rabszolganőjét, hogy vegye ki.
Amikor kinyitotta, meglátta a gyermeket. A kisfiú sírt, ő pedig megsajnálta, és ezt mondta: „Ez egy héber gyerek.”
Ekkor a gyermek nővére megkérdezte a fáraó lányától: „Elmenjek, és hívjak egy szoptatós asszonyt a héberek közül, hogy dajkálja neked a gyermeket?”
A fáraó lánya ezt mondta neki: „Menj!” A lány azon nyomban ment, és hívta a gyermek anyját.
A fáraó lánya pedig ezt mondta neki: „Fogd a gyermeket, dajkáld őt nekem, és én megfizetlek érte.” Az asszony el is vitte a gyermeket, és dajkálta.
Amikor a gyermek nagyobb lett, visszavitte a fáraó lányához, aki aztán a fiává fogadta. A fáraó lánya Mózesnek nevezte, és ezt mondta: „Elvégre a vízből húztam ki.”
Egyszer, amikor Mózes már felnőtt, kiment a testvéreihez, és látta, milyen nehéz munkát kell végezniük. Meglátta, hogy az egyik héber testvérét egy egyiptomi ütlegeli.
Körülnézett, és amikor látta, hogy nincs ott senki, megölte az egyiptomit, és elrejtette a homokban.
De másnap újra kiment, és látta, hogy két héber férfi verekszik. Megkérdezte attól, aki a hibás volt: „Miért vered a társadat?”
Erre az így felelt: „Ki nevezett ki téged fejedelemnek és bírónak fölénk? Engem is meg akarsz ölni, mint ahogy megölted az egyiptomit?” Mózes ekkor megijedt, és ezt mondta: „Biztosan kitudódott a dolog!”
Később a fáraó hallott erről, és meg akarta öletni Mózest. Mózes azonban elfutott a fáraó elől, és elment Midián földjére, hogy ott lakjon. Amikor odaért, leült egy kútnál.
Midián papjának pedig volt hét lánya, akik eljöttek vizet meríteni, és megtölteni az itatókat, hogy megitassák apjuk nyáját.
A pásztorok is jöttek, mint máskor, és most is elzavarták őket. Mózes ekkor felkelt, a nők segítségére sietett, és megitatta a nyájukat.
Amikor azok hazaérkeztek, az apjuk, Réuel meglepetten ezt kérdezte: „Hogyhogy ma ilyen hamar megjöttetek?”
Erre ők így feleltek: „Egy egyiptomi férfi kiszabadított minket a pásztorok kezéből, és még vizet is húzott nekünk, aztán megitatta a nyájat.”
Akkor ezt mondta a lányainak: „De hol van ez az ember? Miért hagytátok ott? Hívjátok ide, hogy ő is egyen velünk!”
Mózes azután beleegyezett, hogy ott marad ennél a férfinál, az pedig Mózeshez adta a lányát, Cippórát.
Cippóra később fiút szült, Mózes pedig Gersomnak nevezte el, mert ahogy mondta: „Bevándorló lettem idegen földön.”
Hosszú idő múltán az egyiptomi király meghalt, de az izraeliták továbbra is sóhajtoztak a rabszolgaság miatt, panaszosan kiáltottak, és a rabszolgaság miatti segélykiáltásuk feljutott az igaz Istenhez.
Isten idővel meghallgatta a sóhajukat, és nem feledkezett meg az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal kötött szövetségéről.
Isten tehát látta az izraeliták szenvedését, és rájuk fordította a figyelmét.
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40