⚠️ Attention! This translation reflects the teachings of the Church of Jehovah’s Witnesses.

Mózes második könyve

chapter 16


Chapters:


verse #1

Majd az izraeliták egész közössége elindult Élimből, és azután, hogy kijöttek Egyiptom földjéről, a 2. hónap 15. napján megérkeztek Szin pusztájába, amely Élim és a Sínai között van.


verse #2

Ekkor az izraeliták egész közössége zúgolódni kezdett Mózes és Áron ellen a pusztában.


verse #3

Az izraeliták folyton ezt mondták nekik: „Bárcsak megölt volna minket Jehova Egyiptom földjén, amikor a húsos fazekak mellett ültünk, amikor jóllakásig ettünk kenyeret! Azért hoztatok ki minket ebbe a pusztába, hogy az egész gyülekezetet az éhhalálba kergessétek!”


verse #4

Jehova ekkor ezt mondta Mózesnek: „Kenyeret hullatok nektek az égből, a nép pedig mindennap menjen ki, és gyűjtse össze a napi adagját. Ezzel próbára teszem őket, vajon betartják-e a törvényemet, vagy sem.


verse #5

De a hatodik napon kétszer annyit szedjenek össze és készítsenek el, mint a többi napon.”


verse #6

Mózes és Áron tehát ezt mondták egész Izraelnek: „Estére megtudjátok, hogy Jehova hozott ki titeket Egyiptom földjéről.


verse #7

Reggel meglátjátok Jehova dicsőségét, mert Jehova meghallotta, hogy ellene zúgolódtok. Hisz kik vagyunk mi, hogy ellenünk zúgolódtok?”


verse #8

Mózes így folytatta: „Amikor Jehova este húst ad ennetek, reggel pedig kenyeret jóllakásig, meg fogjátok tudni, hogy Jehova meghallotta, hogy ellene zúgolódtok. Ugyan kik vagyunk mi? Nem ellenünk zúgolódtok, hanem Jehova ellen.”


verse #9

Mózes ezután így szólt Áronhoz: „Mondd el az izraeliták egész közösségének: »Gyertek, jelenjetek meg Jehova előtt, mert meghallotta, hogy zúgolódtok!«”


verse #10

Közvetlenül azután, hogy Áron beszélt az izraeliták egész közösségével, a nép a puszta felé fordult, és azt látta, hogy Jehova dicsősége megjelent a felhőben.


verse #11

Jehova még ezt is mondta Mózesnek:


verse #12

„Meghallottam, hogy az izraeliták zúgolódnak. Mondd meg nekik: »Az esti szürkületkor húst fogtok enni, reggel pedig kenyeret jóllakásig. És meg fogjátok tudni, hogy én vagyok Jehova, a ti Istenetek.«”


verse #13

Így hát aznap este fürjek jöttek, és ellepték a tábort, reggelre pedig harmat szállt le a tábor körül mindenütt.


verse #14

Amikor a harmat fölszállt, a puszta talaján finom szemcsés valami volt, olyan finom, mint a zúzmara a földön.


verse #15

Amikor az izraeliták meglátták, egymást kérdezgették: „Mi ez?”, ugyanis nem tudták, hogy mi az. Mózes ekkor így szólt hozzájuk: „Ez az a kenyér, melyet Jehova ad nektek enni.


verse #16

Ezt parancsolta Jehova: »Mindenki gyűjtsön belőle annyit, amennyit megeszik. Fejenként egy ómert gyűjtsetek, a sátratokban lakók száma szerint.«”


verse #17

Az izraeliták így is tettek: gyűjtöttek belőle, volt, aki többet, volt, aki kevesebbet.


verse #18

De amikor megmérték ómerben, annak, aki többet gyűjtött, nem volt feleslege, és annak, aki kevesebbet gyűjtött, nem volt hiánya. Mindenki annyit gyűjtött, amennyit meg tudott enni.


verse #19

Mózes ekkor ezt mondta nekik: „Senki se hagyjon belőle reggelre!”


verse #20

De nem hallgattak Mózesre. Amikor néhányan hagytak belőle reggelre, tele lett féreggel, és bűzlött. Mózes megharagudott rájuk.


verse #21

Mindenki annyit gyűjtött belőle reggelenként, amennyit meg tudott enni, de amikor a nap már melegen sütött, elolvadt.


verse #22

A hatodik napon kétszer annyi kenyeret szedtek, személyenként két ómert. És a közösség valamennyi fejedelme Mózeshez ment, és jelentette ezt.


verse #23

Erre ő ezt mondta nekik: „Ez az, amiről Jehova beszélt. Holnap pihenőnap lesz, szent sabbat Jehova tiszteletére. Süssétek meg, amit meg kell sütnötök, és főzzétek meg, amit meg kell főznötök, a maradékot pedig tegyétek félre reggelre.”


verse #24

Ők félre is tették reggelre, ahogy Mózes parancsolta, és az nem büdösödött meg, és férgek sem lettek benne.


verse #25

Mózes ekkor ezt mondta: „Egyétek meg ma, mert ma sabbat van Jehova tiszteletére. Ma nem találtok belőle a földön.


verse #26

Hat napon át szedjétek, de a hetedik napon, sabbaton nem lesz.”


verse #27

A nép közül néhányan azonban kimentek szedni a hetedik napon, de nem találtak semmit.


verse #28

Jehova ekkor ezt kérdezte Mózestől: „Meddig nem vagytok még hajlandók megtartani a parancsaimat és a törvényeimet?


verse #29

Értsétek meg, hogy Jehova adta nektek a sabbatot. Ezért ad nektek a hatodik napon két napra való kenyeret. Maradjon mindenki a maga helyén! Senki se menjen sehova a hetedik napon!”


verse #30

És a nép megtartotta a sabbatot a hetedik napon.


verse #31

Izrael népe mannának nevezte el a kenyeret. Fehér volt, mint a koriandermag, az íze pedig a mézes lepényéhez hasonlított.


verse #32

Mózes ekkor ezt mondta: „Ezt parancsolta Jehova: »Töltsetek meg vele egy ómert, és őrizzétek meg nemzedékeken át, hogy lássák, milyen kenyeret adtam nektek enni a pusztában, amikor kihoztalak titeket Egyiptom földjéről.«”


verse #33

Mózes ezért ezt mondta Áronnak: „Vegyél egy korsót, tegyél bele egyómernyi mannát, és helyezd el Jehova előtt, hogy megőrizzék nemzedékeken át.”


verse #34

Áron úgy tett, ahogy Jehova megparancsolta Mózesnek, és elhelyezte azt a bizonyság ládája előtt megőrzésre.


verse #35

Az izraeliták 40 éven át ették a mannát, míg lakott területre nem értek. Mannát ettek, míg Kánaán földjének a határához nem értek.


verse #36

Az ómer pedig az éfának a tizedrésze.

Chapters:


Books