chapter 3
Mózes az apósának, Jetrónak, Midián papjának a nyáját őrizte. Amikor egyszer a puszta nyugati része felé terelgette a nyájat, eljutott az igaz Isten hegyéhez, a Hórebhez.
Ekkor megjelent neki Jehova angyala egy égő tövisbokor lángjában. Ahogy Mózes nézte, látta, hogy a tövisbokor lángol ugyan, de nem ég el.
Mózes ekkor ezt mondta: „Odamegyek, és megnézem ezt a szokatlan látványt, hogy miért nem ég el a tövisbokor.”
Amikor Jehova látta, hogy odamegy, szólt neki a tövisbokorból: „Mózes! Mózes!” Mire ő így felelt: „Itt vagyok.”
Ekkor ő ezt mondta: „Ne gyere közelebb! Vedd le a sarut a lábadról, mert a hely, ahol állsz, szent föld.”
Majd így folytatta: „Én vagyok ősapáidnak az Istene: Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene.” Mózes ekkor eltakarta az arcát, mert félt az igaz Istenre nézni.
Jehova pedig ezt mondta: „Láttam, hogy milyen nyomorúságot él át a népem Egyiptomban, és meghallottam a hajcsáraik miatti kiáltásukat. Jól tudom, milyen fájdalmakat szenvednek el.
Lemegyek, hogy kiszabadítsam őket az egyiptomiak kezéből, és felvigyem őket arról a földről egy jó és tágas földre. Tejjel és mézzel folyó földre, a kánaániták, hettiták, amoriták, periziták, hivviták és jebusziták területére.
Eljutott hozzám Izrael népének a kiáltása, és láttam, hogy az egyiptomiak mennyire keményen bánnak velük, és hogy elnyomják őket.
Most pedig gyere, elküldelek a fáraóhoz, és kihozod majd a népemet, az izraelitákat Egyiptomból.”
Ám Mózes ezt kérdezte az igaz Istentől: „Ki vagyok én? Hogy mehetnék a fáraóhoz, és hogy hozhatnám ki az izraelitákat Egyiptomból?”
Erre ő ezt mondta: „Én veled leszek. És hogy biztos legyél benne, hogy én küldtelek el, ezt ígérem neked: miután kihoztad a népet Egyiptomból, ezen a hegyen fogtok szolgálni engem, az igaz Istent.”
Mózes azonban így szólt az igaz Istenhez: „Ha most elmegyek az izraelitákhoz, és azt mondom nekik: »Ősapáitok Istene küldött hozzátok«, és ők erre megkérdezik tőlem: »Mi a neve?«, akkor mit mondjak nekik?”
Isten erre ezt mondta Mózesnek: „AZZÁ VÁLOK, AMIVÉ VÁLNI AKAROK.” Majd hozzátette: „Ezt mondd az izraelitáknak: »Az AZZÁ VÁLOK küldött engem hozzátok.«”
És Isten még egyszer elmondta Mózesnek:
„Így szólj az izraelitákhoz: »Jehova, a ti ősapáitok Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene küldött hozzátok.« Örök időkön át ez az én nevem, és ezen a néven fognak engem ismerni nemzedékről nemzedékre.
Most pedig menj, hívd össze Izrael véneit, és mondd ezt nekik: »Jehova, a ti ősapáitok Istene, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak az Istene megjelent nekem, és ezt mondta: ’Mindenképpen figyelmet fordítok rátok, és arra, hogy mit tesznek veletek Egyiptomban.
Ezért elhatároztam, hogy kiszabadítalak benneteket a nyomorúságból, amelyet az egyiptomiak okoznak nektek. Elviszlek titeket a kánaániták, hettiták, amoriták, periziták, hivviták és jebusziták földjére, egy tejjel és mézzel folyó földre.’«
És Izrael vénei hallgatni fognak a szavadra, te pedig menj el velük Egyiptom királyához, és mondjátok ezt neki: »Jehova, a héberek Istene beszélt velünk. Kérünk, hadd menjünk el egy háromnapos útra a pusztába, és hadd mutassunk be áldozatot Jehovának, a mi Istenünknek!«
Én pedig jól tudom, hogy Egyiptom királya nem engedi majd, hogy elmenjetek, csak ha kényszerítik rá.
Kinyújtom majd a kezemet, és rendkívüli csapásokkal sújtom Egyiptomot, és azután a fáraó el fog engedni titeket.
Nekem köszönhetően az egyiptomiak kedvesen fognak bánni a népemmel. Így amikor majd elmentek, semmiképpen nem mentek üres kézzel.
Minden asszony kérjen a szomszédjától és a házában megszálló asszonytól ezüst- és aranytárgyakat meg ruhákat, és adjátok azokat a fiaitokra és a lányaitokra. Fosszátok ki az egyiptomiakat!”
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40