Mózes második könyve

Chapters:

… 13 14 15 16 17 …   ⇤ ← 15 → ⇥

verse #1

Akkor Mózes és az izraeliták ezt az éneket énekelték Jehovának:
„Szálljon az ének Jehovának, hisz nagy lett az ő dicsősége.
A lovat a lovasával a tengerbe vetette.

verse #2

Jah az én erőm és hatalmam, hisz ő lett az én szabadítóm.
Ő az én Istenem, dicsérem őt; az én ősapám Istene, magasztalom.

verse #3

Hatalmas harcos Jehova. Az ő neve Jehova.

verse #4

A fáraó szekereit és hadseregét a tengerbe vetette,
válogatott harcosait a Vörös-tenger elnyelte.

verse #5

Tajtékzó víz borította be őket; mint kő merültek alá a mélységbe.

verse #6

Jobbod, ó, Jehova, hatalmas erejű,
jobbod, ó, Jehova, összezúzza az ellenséget.

verse #7

Fenséged nagyságával ledöntöd azokat, akik lázadnak ellened.
Kiküldöd lángoló haragod, és megemészti őket, mint a tarlót.

verse #8

Orrod leheletétől a víz feltornyosult,
szilárdan állt, útját állva az árnak.
A tajtékzó víz megmerevedett a tenger szívében.

verse #9

Így szólt az ellenség: »Üldözöm őket, s utolérem!
Zsákmányt osztok, mígnem megelégszem!
Kardomat kirántom, és leigázza őket kezem!«

verse #10

Ráfújtál leheleteddel, s beborította őket a tenger,
elmerültek, mint ólom a hatalmas vízben.

verse #11

Ó, Jehova, ki olyan az istenek közt, mint te?
Ki olyan, mint te, kinek kimagasló a szentsége?
Imádjuk őt dicsérő énekekkel, azt, aki csodákat tesz.

verse #12

Kinyújtottad jobbodat, s a föld elnyelte az ellenséget.

verse #13

A népet, melyet megváltottál, odaadó szeretettel vezetted,
erőddel szent hajlékodba kíséred.

verse #14

Meghallják ezt a népek, és megrendülnek,
Filisztea lakóit fájdalom emészti majd.

verse #15

Edom törzsfői akkor megrémülnek,
Moáb hatalmas uralkodóit rettegés szállja meg.
Kánaán minden lakója elcsügged.

verse #16

Rémület és rettegés szállja meg őket.

Karod erejétől kővé dermednek,
míg el nem megy mellettük, ó, Jehova, a néped,
míg el nem megy mellettük a néped, melyet te hívtál életre.

verse #17

Elviszed, és letelepíted őket örökséged hegyén.

Szilárd helyet készítettél magadnak lakóhelyül, ó, Jehova,
szentélyt, ó, Jehova, melyet kezed épített.

verse #18

Jehova királyként fog uralkodni örökkön örökké.

verse #19

Mikor a fáraó a lovaival, harci szekereivel és lovasaival a tengerbe ment,
rájuk zúdította Jehova a tengernek vizét,
de Izrael népe szárazon vonult át a tenger közepén.”

verse #20

Mirjam prófétanő, Áron nővére tamburint vett a kezébe, és minden asszony követte őt tamburinokkal, és táncoltak.

verse #21

Mirjam ezzel az énekkel felelt a férfiaknak:
„Szálljon az ének Jehovának, hisz nagy lett az ő dicsősége.
A lovat a lovasával a tengerbe vetette.”

verse #22

Mózes később útnak indította Izraelt a Vörös-tengertől. Kimentek a Súr pusztájába, és három napon át meneteltek a pusztában, de vizet nem találtak.

verse #23

Idővel Márába érkeztek, de nem tudtak ott vizet inni, mert keserű volt. Ezért nevezte el azt a helyet Márának.

verse #24

És a nép zúgolódni kezdett Mózes ellen: „Nincs mit innunk!”

verse #25

Ekkor Mózes Jehovához kiáltott, és Jehova mutatott neki egy fát. Amikor Mózes bedobta azt a vízbe, a víz édes lett.

Isten ott kibocsátott egy rendeletet, jogalapot teremtett az ítélkezésre, és próbára tette őket.

verse #26

Ezt mondta: „Ha odafigyelsz arra, amit Jehova, a te Istened mond, és azt teszed, ami helyes a szemében, ha megtartod a parancsait és minden rendeletét, akkor nem sújtalak egyetlen olyan betegséggel sem, amilyenekkel az egyiptomiakat sújtottam, mert én vagyok Jehova, aki meggyógyítalak.”

verse #27

Azután Élimhez érkeztek, ahol 12 vízforrás volt, és 70 pálmafa. Ott letáboroztak a víz mellett.

Chapters:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40