⚠️ ¡Atención! Esta traducción refleja las enseñanzas de la Iglesia de los Testigos de Jehová.
Mózes második könyve
capítulo 15
verso 1
Akkor Mózes és az izraeliták ezt az éneket énekelték Jehovának:
„Szálljon az ének Jehovának, hisz nagy lett az ő dicsősége.
A lovat a lovasával a tengerbe vetette.
verso 2
Jah az én erőm és hatalmam, hisz ő lett az én szabadítóm.
Ő az én Istenem, dicsérem őt; az én ősapám Istene, magasztalom.
verso 3
Hatalmas harcos Jehova. Az ő neve Jehova.
verso 4
A fáraó szekereit és hadseregét a tengerbe vetette,
válogatott harcosait a Vörös-tenger elnyelte.
verso 5
Tajtékzó víz borította be őket; mint kő merültek alá a mélységbe.
verso 6
Jobbod, ó, Jehova, hatalmas erejű,
jobbod, ó, Jehova, összezúzza az ellenséget.
verso 7
Fenséged nagyságával ledöntöd azokat, akik lázadnak ellened.
Kiküldöd lángoló haragod, és megemészti őket, mint a tarlót.
verso 8
Orrod leheletétől a víz feltornyosult,
szilárdan állt, útját állva az árnak.
A tajtékzó víz megmerevedett a tenger szívében.
verso 9
Így szólt az ellenség: »Üldözöm őket, s utolérem!
Zsákmányt osztok, mígnem megelégszem!
Kardomat kirántom, és leigázza őket kezem!«
verso 10
Ráfújtál leheleteddel, s beborította őket a tenger,
elmerültek, mint ólom a hatalmas vízben.
verso 11
Ó, Jehova, ki olyan az istenek közt, mint te?
Ki olyan, mint te, kinek kimagasló a szentsége?
Imádjuk őt dicsérő énekekkel, azt, aki csodákat tesz.
verso 12
Kinyújtottad jobbodat, s a föld elnyelte az ellenséget.
verso 13
A népet, melyet megváltottál, odaadó szeretettel vezetted,
erőddel szent hajlékodba kíséred.
verso 14
Meghallják ezt a népek, és megrendülnek,
Filisztea lakóit fájdalom emészti majd.
verso 15
Edom törzsfői akkor megrémülnek,
Moáb hatalmas uralkodóit rettegés szállja meg.
Kánaán minden lakója elcsügged.
verso 16
Rémület és rettegés szállja meg őket.
Karod erejétől kővé dermednek,
míg el nem megy mellettük, ó, Jehova, a néped,
míg el nem megy mellettük a néped, melyet te hívtál életre.
verso 17
Elviszed, és letelepíted őket örökséged hegyén.
Szilárd helyet készítettél magadnak lakóhelyül, ó, Jehova,
szentélyt, ó, Jehova, melyet kezed épített.
verso 18
Jehova királyként fog uralkodni örökkön örökké.
verso 19
Mikor a fáraó a lovaival, harci szekereivel és lovasaival a tengerbe ment,
rájuk zúdította Jehova a tengernek vizét,
de Izrael népe szárazon vonult át a tenger közepén.”
verso 20
Mirjam prófétanő, Áron nővére tamburint vett a kezébe, és minden asszony követte őt tamburinokkal, és táncoltak.
verso 21
Mirjam ezzel az énekkel felelt a férfiaknak:
„Szálljon az ének Jehovának, hisz nagy lett az ő dicsősége.
A lovat a lovasával a tengerbe vetette.”
verso 22
Mózes később útnak indította Izraelt a Vörös-tengertől. Kimentek a Súr pusztájába, és három napon át meneteltek a pusztában, de vizet nem találtak.
verso 23
Idővel Márába érkeztek, de nem tudtak ott vizet inni, mert keserű volt. Ezért nevezte el azt a helyet Márának.
verso 24
És a nép zúgolódni kezdett Mózes ellen: „Nincs mit innunk!”
verso 25
Ekkor Mózes Jehovához kiáltott, és Jehova mutatott neki egy fát. Amikor Mózes bedobta azt a vízbe, a víz édes lett.
Isten ott kibocsátott egy rendeletet, jogalapot teremtett az ítélkezésre, és próbára tette őket.
verso 26
Ezt mondta: „Ha odafigyelsz arra, amit Jehova, a te Istened mond, és azt teszed, ami helyes a szemében, ha megtartod a parancsait és minden rendeletét, akkor nem sújtalak egyetlen olyan betegséggel sem, amilyenekkel az egyiptomiakat sújtottam, mert én vagyok Jehova, aki meggyógyítalak.”
verso 27
Azután Élimhez érkeztek, ahol 12 vízforrás volt, és 70 pálmafa. Ott letáboroztak a víz mellett.
Libros
