⚠️ ¡Atención! Esta traducción refleja las enseñanzas de la Iglesia de los Testigos de Jehová.
Mózes második könyve
capítulo 10
verso 1
Jehova ekkor ezt mondta Mózesnek: „Menj be a fáraóhoz, mert hagytam, hogy ő és a szolgái megmakacsolják magukat, azért hogy megmutathassam neki ezeket a jeleket,
verso 2
és hogy elmondhasd a fiaidnak és az unokáidnak, milyen szigorúan bántam Egyiptommal, és milyen jeleket hajtottam végre köztük. Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok Jehova!”
verso 3
Mózes és Áron tehát bementek a fáraóhoz, és így szóltak hozzá: „Ezt mondta Jehova, a héberek Istene: »Meddig nem vagy még hajlandó alávetni magadat nekem? Engedd el a népemet, hogy szolgáljon engem!
verso 4
Mert ha továbbra sem vagy hajlandó elengedni a népemet, holnap sáskákat hozok a földedre.
verso 5
Ellepik a föld felszínét, és nem lehet majd látni tőlük a talajt. Felfalnak mindent, ami a jégeső után megmaradt nektek, és megesznek minden fát a mezőn.
verso 6
Annyira ellepik a házaidat, minden szolgád házát és minden házat Egyiptomban, hogy még apáid és nagyapáid sem láttak ilyet, amióta ezen a földön élnek egészen mostanáig.«” Ezzel megfordult, és kiment a fáraó elől.
verso 7
A fáraónak ezután ezt mondták a szolgái: „Meddig hoz még ránk bajt ez az ember? Engedd el azokat az embereket, hadd szolgálják Jehovát, az Istenüket! Hát még mindig nem látod, hogy Egyiptom romokban hever?!”
verso 8
Ezért visszavitték Mózest és Áront a fáraó elé, és ő ezt mondta nekik: „Menjetek, szolgáljátok Jehovát, a ti Isteneteket! De pontosan kik is mennek?”
verso 9
Mózes így felelt: „Magunkkal visszük a fiatalokat és az időseket, a fiainkat és a lányainkat, a juhainkat és a marháinkat, mert ünnepet tartunk Jehovának.”
verso 10
Ő pedig ezt mondta nekik: „Vigasztaljátok csak magatokat azzal, hogy Jehova veletek van. Azt gondoljátok, elengedlek benneteket és a gyermekeiteket?! Biztosan valami rosszat forraltok!
verso 11
Nem! Csak a férfiak menjenek szolgálni Jehovát, elvégre ezt kértétek!” Azzal kikergették őket a fáraó elől.
verso 12
Jehova ekkor ezt mondta Mózesnek: „Nyújtsd ki a kezedet Egyiptom földje fölé, hogy feljöjjenek a sáskák Egyiptom földjére, és felfaljanak minden növényt az országban, mindent, amit a jégeső meghagyott.”
verso 13
Mózes azonnal kinyújtotta a botját Egyiptom földje fölé, Jehova pedig keleti szelet hozott a földre, és az egész nap és egész éjjel fújt. Mire reggel lett, a keleti szél meghozta a sáskákat.
verso 14
És feljöttek a sáskák Egyiptom egész földjére, és ellepték Egyiptom egész területét. Rettenetes volt. Soha azelőtt nem volt ilyen sok sáska, és azután sem.
verso 15
Ellepték az egész földet, és elsötétült tőlük a föld. Felfaltak minden növényt az országban, és minden gyümölcsöt a fákon, amit a jégeső meghagyott. Nem maradt semmi zöld a fákon és a növényeken Egyiptom egész földjén.
verso 16
A fáraó ezért gyorsan hívatta Mózest és Áront, és ezt mondta: „Vétkeztem Jehova, a ti Istenetek ellen, és tiellenetek.
verso 17
Kérlek, csak most az egyszer, bocsássátok meg a bűnömet, és könyörögjetek Jehovához, a ti Istenetekhez, hogy távolítsa el rólam ezt a halálos csapást.”
verso 18
Ő pedig kiment a fáraó elől, és könyörgött Jehovához.
verso 19
Jehova ekkor megváltoztatta a szél irányát, és heves nyugati szél támadt. A szél fölkapta a sáskákat, és a Vörös-tengerbe sodorta őket. Egyetlen sáska sem maradt Egyiptom egész területén.
verso 20
De Jehova hagyta, hogy konokká váljon a fáraó szíve, és az nem engedte el az izraelitákat.
verso 21
Jehova ekkor ezt mondta Mózesnek: „Nyújtsd ki a kezedet az ég felé, hogy sötétség boruljon Egyiptom földjére, olyan sűrű sötétség, hogy tapintani lehessen azt!”
verso 22
Mózes azonnal kinyújtotta a kezét az ég felé, és három napig sűrű sötétség borult Egyiptom egész földjére.
verso 23
Nem látták egymást, és három napig senki sem ment sehova. Az izraeliták lakhelyén azonban világosság volt.
verso 24
A fáraó ezután hívatta Mózest, és ezt mondta: „Menjetek, és szolgáljátok Jehovát! Még a gyermekeitek is elmehetnek veletek. Csak a juhaitok és a marháitok maradjanak.”
verso 25
Mózes azonban ezt mondta: „Nem! Oda fogod adni nekünk az állatokat is az áldozatokhoz, és mi feláldozzuk azokat Jehovának, a mi Istenünknek.
verso 26
Az összes állatunk velünk jön. Egyetlen állat sem maradhat itt, mert azokból fogunk áldozni Jehovának, a mi Istenünknek. Amíg oda nem érünk, nem tudjuk, mit kell felajánlanunk Jehovának.”
verso 27
De Jehova hagyta, hogy konokká váljon a fáraó szíve, és ő nem volt hajlandó elengedni őket.
verso 28
Ezt mondta a fáraó Mózesnek: „Takarodj a szemem elől! Meg ne próbálj újra elém állni, mert azon a napon, amikor elém állsz, meghalsz!”
verso 29
Mózes erre így felelt: „Úgy lesz, ahogy mondtad, többé nem állok eléd.”
Libros
