⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Mózes második könyve
10. fejezet
1. vers
Jehova ekkor ezt mondta Mózesnek: „Menj be a fáraóhoz, mert hagytam, hogy ő és a szolgái megmakacsolják magukat, azért hogy megmutathassam neki ezeket a jeleket,
2. vers
és hogy elmondhasd a fiaidnak és az unokáidnak, milyen szigorúan bántam Egyiptommal, és milyen jeleket hajtottam végre köztük. Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok Jehova!”
3. vers
Mózes és Áron tehát bementek a fáraóhoz, és így szóltak hozzá: „Ezt mondta Jehova, a héberek Istene: »Meddig nem vagy még hajlandó alávetni magadat nekem? Engedd el a népemet, hogy szolgáljon engem!
4. vers
Mert ha továbbra sem vagy hajlandó elengedni a népemet, holnap sáskákat hozok a földedre.
5. vers
Ellepik a föld felszínét, és nem lehet majd látni tőlük a talajt. Felfalnak mindent, ami a jégeső után megmaradt nektek, és megesznek minden fát a mezőn.
6. vers
Annyira ellepik a házaidat, minden szolgád házát és minden házat Egyiptomban, hogy még apáid és nagyapáid sem láttak ilyet, amióta ezen a földön élnek egészen mostanáig.«” Ezzel megfordult, és kiment a fáraó elől.
7. vers
A fáraónak ezután ezt mondták a szolgái: „Meddig hoz még ránk bajt ez az ember? Engedd el azokat az embereket, hadd szolgálják Jehovát, az Istenüket! Hát még mindig nem látod, hogy Egyiptom romokban hever?!”
8. vers
Ezért visszavitték Mózest és Áront a fáraó elé, és ő ezt mondta nekik: „Menjetek, szolgáljátok Jehovát, a ti Isteneteket! De pontosan kik is mennek?”
9. vers
Mózes így felelt: „Magunkkal visszük a fiatalokat és az időseket, a fiainkat és a lányainkat, a juhainkat és a marháinkat, mert ünnepet tartunk Jehovának.”
10. vers
Ő pedig ezt mondta nekik: „Vigasztaljátok csak magatokat azzal, hogy Jehova veletek van. Azt gondoljátok, elengedlek benneteket és a gyermekeiteket?! Biztosan valami rosszat forraltok!
11. vers
Nem! Csak a férfiak menjenek szolgálni Jehovát, elvégre ezt kértétek!” Azzal kikergették őket a fáraó elől.
12. vers
Jehova ekkor ezt mondta Mózesnek: „Nyújtsd ki a kezedet Egyiptom földje fölé, hogy feljöjjenek a sáskák Egyiptom földjére, és felfaljanak minden növényt az országban, mindent, amit a jégeső meghagyott.”
13. vers
Mózes azonnal kinyújtotta a botját Egyiptom földje fölé, Jehova pedig keleti szelet hozott a földre, és az egész nap és egész éjjel fújt. Mire reggel lett, a keleti szél meghozta a sáskákat.
14. vers
És feljöttek a sáskák Egyiptom egész földjére, és ellepték Egyiptom egész területét. Rettenetes volt. Soha azelőtt nem volt ilyen sok sáska, és azután sem.
15. vers
Ellepték az egész földet, és elsötétült tőlük a föld. Felfaltak minden növényt az országban, és minden gyümölcsöt a fákon, amit a jégeső meghagyott. Nem maradt semmi zöld a fákon és a növényeken Egyiptom egész földjén.
16. vers
A fáraó ezért gyorsan hívatta Mózest és Áront, és ezt mondta: „Vétkeztem Jehova, a ti Istenetek ellen, és tiellenetek.
17. vers
Kérlek, csak most az egyszer, bocsássátok meg a bűnömet, és könyörögjetek Jehovához, a ti Istenetekhez, hogy távolítsa el rólam ezt a halálos csapást.”
18. vers
Ő pedig kiment a fáraó elől, és könyörgött Jehovához.
19. vers
Jehova ekkor megváltoztatta a szél irányát, és heves nyugati szél támadt. A szél fölkapta a sáskákat, és a Vörös-tengerbe sodorta őket. Egyetlen sáska sem maradt Egyiptom egész területén.
20. vers
De Jehova hagyta, hogy konokká váljon a fáraó szíve, és az nem engedte el az izraelitákat.
21. vers
Jehova ekkor ezt mondta Mózesnek: „Nyújtsd ki a kezedet az ég felé, hogy sötétség boruljon Egyiptom földjére, olyan sűrű sötétség, hogy tapintani lehessen azt!”
22. vers
Mózes azonnal kinyújtotta a kezét az ég felé, és három napig sűrű sötétség borult Egyiptom egész földjére.
23. vers
Nem látták egymást, és három napig senki sem ment sehova. Az izraeliták lakhelyén azonban világosság volt.
24. vers
A fáraó ezután hívatta Mózest, és ezt mondta: „Menjetek, és szolgáljátok Jehovát! Még a gyermekeitek is elmehetnek veletek. Csak a juhaitok és a marháitok maradjanak.”
25. vers
Mózes azonban ezt mondta: „Nem! Oda fogod adni nekünk az állatokat is az áldozatokhoz, és mi feláldozzuk azokat Jehovának, a mi Istenünknek.
26. vers
Az összes állatunk velünk jön. Egyetlen állat sem maradhat itt, mert azokból fogunk áldozni Jehovának, a mi Istenünknek. Amíg oda nem érünk, nem tudjuk, mit kell felajánlanunk Jehovának.”
27. vers
De Jehova hagyta, hogy konokká váljon a fáraó szíve, és ő nem volt hajlandó elengedni őket.
28. vers
Ezt mondta a fáraó Mózesnek: „Takarodj a szemem elől! Meg ne próbálj újra elém állni, mert azon a napon, amikor elém állsz, meghalsz!”
29. vers
Mózes erre így felelt: „Úgy lesz, ahogy mondtad, többé nem állok eléd.”
Könyvek
