⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Mózes második könyve
7. fejezet
1. vers
Ezután Jehova ezt mondta Mózesnek: „Nézd, olyanná teszlek téged a fáraó előtt, mintha isten lennél, Áron, a testvéred pedig a prófétád lesz.
2. vers
Ismételj el mindent, amit parancsolok neked, és Áron, a testvéred fog beszélni a fáraóval, aki el fogja engedni az izraelitákat a földjéről.
3. vers
Én pedig hagyom, hogy konokká váljon a fáraó szíve, és sok jelet és csodát fogok tenni Egyiptom földjén.
4. vers
De a fáraó nem fog hallgatni rátok. Ezért megmutatom a hatalmamat Egyiptomnak, és kihozom a seregeimet, az én népemet, az izraelitákat Egyiptom földjéről, és nagyon megbüntetem Egyiptomot.
5. vers
Amikor megbüntetem Egyiptomot, és kihozom onnan az izraelitákat, az egyiptomiak meg fogják tudni, hogy én vagyok Jehova.”
6. vers
Mózes és Áron úgy is tett, ahogy Jehova parancsolta nekik. Pontosan úgy tettek.
7. vers
Mózes 80 éves volt, Áron pedig 83, amikor a fáraóval beszéltek.
8. vers
Jehova ekkor így szólt Mózeshez és Áronhoz:
9. vers
„Ha a fáraó azt mondja nektek: »Tegyetek valami csodát!«, akkor mondd ezt Áronnak: »Fogd a botodat, és dobd a fáraó elé!« Nagy kígyó lesz belőle.”
10. vers
Mózes és Áron tehát bementek a fáraóhoz, és pontosan úgy tettek, ahogy Jehova parancsolta nekik. Áron a fáraó és a szolgái elé dobta a botját, és nagy kígyó lett abból.
11. vers
De a fáraó is hívatta a bölcseket és a varázslókat, és Egyiptom mágiát űző papjai is megtették ugyanezt mágiával.
12. vers
Mindegyikük eldobta a botját, és azok is nagy kígyókká váltak. Ám Áron botja elnyelte az ő botjukat.
13. vers
A fáraó szíve ennek ellenére konokká vált, és nem hallgatott rájuk, ahogy Jehova megmondta.
14. vers
Jehova ekkor így szólt Mózeshez: „Kemény a fáraó szíve. Nem hajlandó elengedni a népet.
15. vers
Menj el reggel a fáraóhoz. Ő ki fog menni a vízhez, te pedig menj a Nílus partjára, és várj rá. Legyen a kezedben a bot, amely kígyóvá változott.
16. vers
Mondd ezt neki: »Jehova, a héberek Istene küldött hozzád, és ezt mondja: ’Engedd el a népemet, hogy szolgáljon engem a pusztában!’ De te eddig nem engedelmeskedtél.
17. vers
Így szól Jehova: ’Erről fogod megtudni, hogy én vagyok Jehova. Most ráütök a kezemben lévő bottal a Nílus vizére, és az vérré fog változni.
18. vers
A Nílusban lévő halak el fognak pusztulni, és a Nílus bűzleni fog. Az egyiptomiak sehogy sem tudnak majd inni a vizéből.’«”
19. vers
Jehova ezután így szólt Mózeshez: „Mondd ezt Áronnak: »Vedd a botodat, és nyújtsd ki a kezedet Egyiptom vizei, folyói, csatornái, mocsarai és minden víztárolója fölé, hogy vérré váljanak.« És vér lesz Egyiptom egész földjén, még a fa- és kőedényekben is.”
20. vers
Mózes és Áron rögtön úgy tett, ahogy Jehova parancsolta. Áron felemelte a botot, és a fáraó meg a szolgái szeme láttára ráütött a Nílus vizére, és az egész folyó vérré változott.
21. vers
A folyóban lévő halak elpusztultak, és a víz bűzleni kezdett. Az egyiptomiak nem tudtak inni a Nílus vizéből. Vér volt Egyiptom egész földjén.
22. vers
Ám Egyiptom mágiát űző papjai ugyanígy tettek titkos tudományaikkal. Így hát a fáraó szíve továbbra is konok maradt, és nem hallgatott rájuk, ahogy Jehova megmondta.
23. vers
A fáraó ezután visszatért a házába, és egyáltalán nem volt rá hatással az, amit látott.
24. vers
Az egyiptomiak pedig mind ásni kezdtek a Nílus mellett ivóvízért, ugyanis a Nílus vizéből nem tudtak inni.
25. vers
Hét teljes nap telt el, miután Jehova csapással sújtotta a Nílust.
Könyvek
