⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Mózes második könyve
17. fejezet
1. vers
Az izraeliták egész közössége elindult Szin pusztájából, és egyik helyről a másikra mentek, ahogy Jehova parancsolta nekik, majd letáboroztak Refidimben. De nem volt a népnek ivóvize.
2. vers
És a nép veszekedni kezdett Mózessel, így szólva: „Adj nekünk vizet inni!” Mózes azonban ezt mondta nekik: „Miért veszekedtek velem? Miért teszitek állandóan próbára Jehovát?”
3. vers
És a nép ott már nagyon szomjas volt, és tovább zúgolódtak Mózes ellen, így szólva: „Miért hoztál fel minket Egyiptomból? Azért, hogy megölj minket? Hogy szomjan haljunk mi, a fiaink és az állataink is?”
4. vers
Mózes végül Jehovához kiáltott: „Mit tegyek ezzel a néppel? Kis híja, hogy meg nem köveznek!”
5. vers
Jehova ekkor ezt mondta Mózesnek: „Fogd a botodat, amellyel a Nílusra ütöttél, válassz ki néhányat Izrael vénei közül, és a nép szeme láttára menj velük
6. vers
a Hórebre. Ott állok majd előtted a sziklán. Üss rá a kősziklára, víz fakad majd abból, és a nép inni fog belőle.” Mózes pedig így is tett Izrael véneinek a szeme láttára.
7. vers
És elnevezte azt a helyet Massának és Meribának, mert az izraeliták veszekedtek, és próbára tették ott Jehovát, ezt mondva: „Köztünk van-e Jehova, vagy sem?”
8. vers
Majd jöttek az amálekiták, és hadba szálltak Izrael ellen Refidimben.
9. vers
Mózes ezt mondta Józsuénak: „Válassz ki férfiakat, vonulj ki, és harcolj az amálekitákkal! Holnap a domb tetejére állok, kezemben az igaz Isten botjával.”
10. vers
Józsué úgy is tett, ahogy Mózes mondta neki, és harcolt az amálekitákkal. Mózes, Áron és Húr pedig felmentek a domb tetejére.
11. vers
Amíg Mózes kezei a magasban voltak, az izraeliták kerekedtek felül, de amint leengedte a kezeit, az amálekiták kerekedtek felül.
12. vers
Amikor Mózes kezei elfáradtak, hoztak egy követ, alátették, ő ráült, Áron és Húr pedig két oldalról tartották a kezeit, és így a kezei a magasban maradtak napnyugtáig.
13. vers
Így hát Józsué legyőzte és kardélre hányta az amálekitákat és azokat, akik velük voltak.
14. vers
Jehova ekkor ezt mondta Mózesnek: „Írd le ezt emlékeztetőül a könyvbe, és mondd el Józsuénak is: »Teljesen kitörlöm az ég alól az amálekiták emlékét.«”
15. vers
Ezután Mózes oltárt épített, és Jehova-Nisszinek nevezte el,
16. vers
ezt mondva: „Mivel az amálekiták kezet emeltek Jah trónjára, Jehova harcolni fog velük nemzedékről nemzedékre.”
Könyvek
