⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Mózes második könyve
12. fejezet
1. vers
Jehova így szólt Mózeshez és Áronhoz Egyiptom földjén:
2. vers
„Ez a hónap legyen a kezdő hónap számotokra. Ez lesz az év első hónapja nektek.
3. vers
Beszéljetek Izrael egész közösségével, így szólva: »Ennek a hónapnak a 10. napján vegyen magának mindenki egy bárányt családonként, háznépenként egy bárányt.
4. vers
De ha a háznép túl kicsi ahhoz, hogy megegyen egy egész bárányt, akkor ossza meg azt az otthonában a legközelebbi szomszédjával. A bárány annyi részre legyen felosztva, ahány ember eszik belőle.
5. vers
Legyen ép, hím, egyéves. A bárány helyett választhattok kecskegidát is.
6. vers
Gondozzátok a hónap 14. napjáig, és Izrael közösségének egész gyülekezete vágja le az esti szürkületkor.
7. vers
Vegyenek a véréből, és hintsék meg vele annak a háznak a két ajtófélfáját és a szemöldökfáját, ahol megeszik.
8. vers
Még ezen az éjjelen egyék meg a húst. Süssék meg tűzön, majd kovásztalan kenyérrel és keserű füvekkel egyék meg.
9. vers
Ne egyetek abból nyersen vagy vízben főve, hanem tűzön süssétek meg, a fejével, a lábszáraival és a belső részeivel együtt.
10. vers
Semmit se tegyetek félre belőle reggelre, hanem ami megmarad reggelig, azt égessétek el tűzben.
11. vers
A következőképpen egyétek meg: kössétek meg az öveteket, sarutok legyen a lábatokon, bototok a kezetekben, és sietve egyétek. Ez Jehova pászkája.
12. vers
Át fogok menni Egyiptom földjén ezen az éjjelen, és lesújtok minden elsőszülöttre Egyiptom földjén, embertől állatig, és végrehajtom az ítéletemet Egyiptom minden istene felett. Én vagyok Jehova.
13. vers
A vér jel lesz a házakon, ahol vagytok. Látom majd a vért, és elmegyek mellettetek, nem ér titeket a pusztító csapás, amikor lesújtok Egyiptom földjére.
14. vers
Emlékezzetek meg erről a napról, és nemzedékeken át Jehovát ünnepeljétek ezen a napon. Hosszú időkre szóló rendelet az, hogy megünnepeljétek ezt a napot.
15. vers
Hét napig egyetek kovásztalan kenyeret. Igen, az első napon távolítsátok el a kovászt a házatokból, mert aki ez alatt a hét nap alatt kovászosat eszik, azt az embert meg kell ölni Izraelben.
16. vers
Az első napon tartsatok szent összejövetelt, majd a hetedik napon is tartsatok szent összejövetelt. Ezeken a napokon nem szabad dolgozni. Csak az ételt készíthetitek el magatoknak.
17. vers
Tartsátok meg a kovásztalan kenyerek ünnepét, mert ezen a napon hozom ki a seregeiteket Egyiptom földjéről. Tartsátok meg ezt az ünnepet nemzedékeken át. Hosszú időkre szóló rendelet ez.
18. vers
Az 1. hónap 14. napjának estéjétől kovásztalan kenyeret egyetek a hónap 21. napjának estéjéig.
19. vers
Hét napig ne legyen a házatokban kovász, mert ha valaki kovászosat eszik, legyen akár bevándorló, akár vér szerinti izraelita, azt az embert meg kell ölni Izrael közösségében.
20. vers
Semmi kovászosat ne egyetek. Kovásztalan kenyeret egyetek a házaitokban.«”
21. vers
Mózes azonnal összehívott minden vént Izraelben, és ezt mondta nekik: „Menjetek, és válasszatok ki fiatal állatokat minden családnak, és vágjátok le a pászkaáldozatot.
22. vers
Aztán egy köteg izsópot mártsatok bele az edényben lévő vérbe, és hintsétek meg vérrel a szemöldökfát és a két ajtófélfát, és reggelig senki se menjen ki közületek a háza ajtaján.
23. vers
Így amikor Jehova átmegy az országon, hogy lesújtson az egyiptomiakra, és meglátja a vért a szemöldökfán és az ajtófélfákon, akkor Jehova elmegy az ajtó mellett, és nem engedi, hogy halálos csapás érje a házatokat.
24. vers
Hosszú időkön át tartsátok meg ezt a rendelkezést, amely nektek és a fiaitoknak szól.
25. vers
És ha majd bementek arra a földre, melyet Jehova nektek ad, ahogy megmondta, akkor is tartsátok meg ezt az ünnepet.
26. vers
És ha a fiaitok ezt kérdezik tőletek: »Mit jelent ez az ünnep?«,
27. vers
akkor mondjátok el nekik: »Ez pászkaáldozat Jehovának, aki elment az izraeliták háza mellett Egyiptomban, amikor csapással sújtotta az egyiptomiakat, a mi családjainkat viszont megmentette.«”
Erre a nép mélyen meghajolt és leborult.
28. vers
Az izraeliták pedig mentek, és pontosan úgy tettek, ahogyan Jehova megparancsolta Mózesnek és Áronnak. Pontosan úgy tettek.
29. vers
Jehova aztán éjfélkor lesújtott minden elsőszülöttre Egyiptom földjén, a trónján ülő fáraó elsőszülöttjétől kezdve a börtönben lévő fogoly elsőszülöttjéig, valamint minden állat elsőszülöttjére is.
30. vers
A fáraó és minden szolgája meg minden egyiptomi fölkelt aznap éjjel. Egész Egyiptom hangos volt a jajgatástól, mert nem volt olyan ház, ahol ne lett volna halott.
31. vers
A fáraó azonnal, még éjszaka hívatta Mózest és Áront, és ezt mondta: „Keljetek fel, és menjetek a népem közül, ti is, és a többi izraelita is! Menjetek, és szolgáljátok Jehovát, ahogy mondtátok!
32. vers
Vigyétek a nyájaitokat és a csordáitokat is, ahogy mondtátok, és menjetek! Engem pedig áldjatok meg!”
33. vers
Az egyiptomiak pedig sürgették a népet, hogy minél hamarabb hagyják el az országot. Ezt mondták: „Ha nem mentek el, mindannyian halál fiai vagyunk.”
34. vers
A nép tehát ruhába kötötte a dagasztóteknőit, amelyben a kovásztalan tészta volt, és a vállán vitte.
35. vers
Az izraeliták úgy tettek, ahogy Mózes mondta, és kértek az egyiptomiaktól ezüst- és aranytárgyakat meg ruhákat.
36. vers
Jehovának köszönhetően az egyiptomiak kedvesen bántak a néppel, és odaadták, amit kértek tőlük. Így hát az izraeliták kifosztották az egyiptomiakat.
37. vers
Az izraeliták ezután elindultak Rameszeszből Szukkótba. A gyermekeket nem számítva, mintegy 600 000 férfi ment gyalog.
38. vers
Igen sok más nemzetiségű ember ment velük, valamint nyájak és csordák, nagyon sok állat.
39. vers
És kerek, kovásztalan kenyeret sütöttek a tésztából, amit kihoztak Egyiptomból. Nem volt benne kovász, ugyanis kiűzték őket Egyiptomból, és olyan gyorsan kellett elhagyniuk az országot, hogy nem tudtak készíteni maguknak útravalót.
40. vers
Mire az izraeliták kivonultak Egyiptomból, 430 évig laktak idegen földön.
41. vers
És Jehova serege pontosan azon a napon ment ki Egyiptom földjéről, amikor a 430 év letelt.
42. vers
Ezen az éjszakán fogják megünnepelni, hogy Jehova kihozta őket Egyiptom földjéről. Jehova tiszteletére megtartandó ünnep ez az éjszaka Izrael egész népének nemzedékeken át.
43. vers
Ezután Jehova így szólt Mózeshez és Áronhoz: „Ez a pászkára vonatkozó rendelet: Idegen nem ehet belőle.
44. vers
De ha valakinek férfi rabszolgája van, akit megvásárolt, metélje körül. A rabszolga csak ezután ehet belőle.
45. vers
Bevándorló és béres nem ehet belőle.
46. vers
Ne vigyetek ki a házból húst, és a bárány egyetlen csontját se törjétek össze. A húst a házban kell megenni.
47. vers
Izrael egész közössége ünnepelje meg a pászkát.
48. vers
Ha egy bevándorló ott lakik köztetek, és meg akarja ünnepelni a pászkát Jehova tiszteletére, akkor metéljenek körül nála minden férfit. Csak utána ünnepelheti meg, és olyan lesz, mint egy vér szerinti izraelita. De egyetlen körülmetéletlen ember sem ehet belőle.
49. vers
Ugyanaz a törvény vonatkozik az izraelitára és a köztetek lakó bevándorlóra is.”
50. vers
És minden izraelita pontosan úgy tett, ahogy Jehova parancsolta Mózesnek és Áronnak. Pontosan úgy tettek.
51. vers
Jehova még aznap kihozta az izraeliták seregeit Egyiptom földjéről.
Könyvek
