⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Mózes második könyve
32. fejezet
1. vers
A nép időközben látta, hogy Mózes már jó ideje nem jött le a hegyről. Ezért összegyűltek Áron köré, és ezt mondták neki: „Készíts nekünk istent, aki vezet minket, mert nem tudjuk, mi történt ezzel a Mózessel, aki kivezetett minket Egyiptom földjéről.”
2. vers
Áron erre ezt mondta nekik: „Szedjétek ki a feleségeitek, a fiaitok és a lányaitok füléből az arany fülbevalókat, és hozzátok ide nekem.”
3. vers
Erre az egész nép kiszedte a füléből az arany fülbevalókat, és odavitte azokat Áronhoz.
4. vers
Ő elvette tőlük az aranyat, vésővel megformálta, és borjúszobrot készített belőle. Azok pedig ezt mondták: „Ó, Izrael, ez a te Istened, aki kivezetett téged Egyiptom földjéről!”
5. vers
Amikor Áron ezt meglátta, oltárt épített előtte, majd így kiáltott: „Holnap Jehova ünnepe lesz!”
6. vers
Másnap tehát korán felkeltek, és égőáldozatokat ajánlottak fel, és közösségi áldozatokat mutattak be. A nép utána leült enni és inni. Majd felkeltek mulatozni.
7. vers
Jehova ekkor ezt mondta Mózesnek: „Menj le, mert a néped, melyet kivezettél Egyiptom földjéről, súlyos bűnt követett el.
8. vers
Megmondtam nekik, hogy milyen úton járjanak, de hamar letértek róla. Borjúszobrot készítettek maguknak, hajlonganak előtte, áldoznak neki, és ezt mondják: »Ó, Izrael, ez a te Istened, aki kivezetett téged Egyiptom földjéről!«”
9. vers
Jehova még ezt mondta Mózesnek: „Látom, hogy ez a nép makacs.
10. vers
Most azért hagyj engem, hadd irtsam ki őket dühömben, és hadd tegyelek téged nagy nemzetté helyettük!”
11. vers
Mózes pedig így könyörgött Jehovához, az ő Istenéhez: „Ó, Jehova, miért gerjednél haragra a néped ellen azután, hogy nagy hatalommal és erős kézzel kihoztad őket Egyiptom földjéről?
12. vers
Miért mondják az egyiptomiak: »Gonosz szándékkal vitte ki őket. Meg akarta őket ölni a hegyekben, és ki akarta őket irtani a föld színéről.« Múljon el lángoló haragod. Gondold át újra a döntésedet, és ne sújtsd a népedet ezzel a csapással.
13. vers
Emlékezz Ábrahámra, Izsákra és Izraelre, a te szolgáidra, akiknek megesküdtél önmagadra, ezt mondva nekik: »Sok utódot adok neked, annyian lesznek, mint az ég csillagai, és az utódaidnak adom az egész földet, amelyet kijelöltem, hogy végleg birtokba vegyék azt.«”
14. vers
Jehova erre újra átgondolta a döntését, és nem sújtotta csapással a népét, pedig korábban azt mondta.
15. vers
Mózes utána megfordult, és lement a hegyről a szövetség két táblájával a kezében. A táblák mindkét oldalára írva volt, az elejére és a hátuljára is.
16. vers
A táblákat Isten készítette, és az írást Isten véste a táblákra.
17. vers
Amikor Józsué meghallotta a nép lármázását, ezt mondta Mózesnek: „Csatazaj van a táborban.”
18. vers
De Mózes így felelt:
„Nem diadalének hangja ez,
nem is vereség miatt siránkoznak.
Másfajta ének hangját hallom én.”
19. vers
Amint Mózes a tábor közelébe ért, és meglátta a borjút, és hogy táncolnak, haragra gerjedt. Azon nyomban földhöz vágta a táblákat a hegy lábánál, és azok összetörtek.
20. vers
Ezután fogta a borjút, melyet készítettek, tűzbe dobta és porrá zúzta, utána pedig a vízbe szórta, majd megitatta az izraelitákkal.
21. vers
Mózes azután ezt kérdezte Árontól: „Mit tett veled a nép, hogy ilyen nagy bűnbe vitted őket?”
22. vers
Áron erre így felelt: „Ne legyél dühös, uram. Jól tudod te is, hogy a nép hajlik a rosszra.
23. vers
Ezt mondták nekem: »Készíts nekünk istent, aki vezet minket, mert nem tudjuk, mi történt ezzel a Mózessel, aki kivezetett minket Egyiptom földjéről.«
24. vers
Erre én ezt mondtam nekik: »Akinek van aranya, az szedje le magáról, és adja nekem.« Én pedig a tűzbe dobtam, és ez a borjú lett belőle.”
25. vers
Mózes látta, hogy a nép féktelenné vált, mert Áron hagyta, hogy féktelenné váljon, és megszégyenültek az ellenségeik előtt.
26. vers
Ekkor Mózes odaállt a tábor kapujába, és ezt mondta: „Ki van Jehova oldalán? Az jöjjön ide!” És az összes lévita Mózes köré gyűlt.
27. vers
Ekkor ezt mondta nekik: „Így szól Jehova, Izrael Istene: »Kösse fel mindegyikőtök a kardját. Járjátok be a tábort keresztül-kasul, egyik kaputól a másikig, és öljétek meg a testvéreiteket, a szomszédaitokat és a barátaitokat.«”
28. vers
A léviták megtették, amit Mózes mondott, úgyhogy azon a napon mintegy 3000 embert öltek meg.
29. vers
Ezután Mózes ezt mondta: „Mivel mindegyikőtök a saját fia és testvére ellen fordult, különítsétek el ma magatokat Jehovának. Isten ma megáld titeket.”
30. vers
Mózes másnap ezt mondta a népnek: „Nagyon nagy bűnt követtetek el. Most pedig felmegyek Jehovához, talán tehetek valamit azért, hogy megbocsássa a bűneiteket.”
31. vers
Mózes tehát visszament Jehovához, és ezt mondta: „Ez a nép nagy bűnt követett el. Istent készített magának aranyból.
32. vers
Ha úgy gondolod, bocsásd meg a bűnüket. Ha viszont nem teszed, kérlek, töröld ki a nevemet a könyvedből.”
33. vers
Jehova azonban ezt mondta Mózesnek: „Annak a nevét fogom kitörölni a könyvemből, aki vétkezett ellenem.
34. vers
Most pedig menj, és vezesd a népet arra a helyre, ahova mondtam neked. Előtted fog menni az angyalom, és azon a napon, amikor felelősségre vonom őket, megbüntetem őket a bűnükért.”
35. vers
Majd Jehova csapással sújtotta a népet a borjú miatt, melyet Áron a kérésükre készített.
Könyvek
