⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Mózes második könyve
4. fejezet
1. vers
Mózes azonban így felelt: „De mit tegyek akkor, ha nem hisznek nekem, és nem hallgatnak rám, mert azt mondják: »Nem jelent meg neked Jehova.«”
2. vers
Jehova ekkor ezt kérdezte tőle: „Mi van a kezedben?” Mire ő így felelt: „Egy bot.”
3. vers
Erre ő ezt mondta: „Dobd a földre!” Ő a földre dobta, és az kígyóvá vált, Mózes pedig elfutott előle.
4. vers
Jehova ekkor így szólt Mózeshez: „Nyújtsd ki a kezedet, és fogd meg a farkánál fogva!” Kinyújtotta hát a kezét, és megfogta, az pedig bottá vált a kezében.
5. vers
Majd Isten hozzátette: „Így el fogják hinni, hogy megjelent neked Jehova, az ősapáik Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene.”
6. vers
Ekkor Jehova újra szólt hozzá: „Kérlek, dugd be a kezed a ruhád felső hajtásába!” Ő pedig bedugta a kezét a ruhájába, és amikor kihúzta, olyan fehér volt a leprától, mint a hó.
7. vers
Ezután ezt mondta: „Dugd be újra a kezedet a ruhád felső hajtásába!” Ő pedig újra bedugta a kezét a ruhájába, és amikor kihúzta onnan, a keze ismét olyan lett, mint a teste többi része.
8. vers
Isten ezt mondta: „Ha nem hisznek neked, és nem figyelnek az első jelre, akkor biztosan hisznek majd a második jelnek.
9. vers
De ha még ennek a két jelnek sem hisznek, és nem akarnak hallgatni rád, akkor vegyél egy kis vizet a Nílusból, és öntsd a száraz földre. És a víz, melyet a Nílusból veszel, vérré fog válni a száraz földön.”
10. vers
Mózes ekkor ezt mondta Jehovának: „Bocsáss meg, Jehova, de én soha nem voltam a szavak embere, sem a múltban, sem azóta, hogy szóltál a szolgádhoz. Mert nehezen beszélek, és lassan forog a nyelvem.”
11. vers
Jehova erre ezt kérdezte tőle: „Ki adott szájat az embernek? Ki teszi őt némává vagy siketté, tisztán látóvá vagy vakká? Hát nem én, Jehova?
12. vers
Most tehát menj, és én veled leszek, amikor beszélsz, és megtanítalak arra, hogy mit mondj.”
13. vers
Ő azonban így szólt: „Bocsáss meg, Jehova, de kérlek, küldj valaki mást, akit szeretnél!”
14. vers
Jehova ekkor megharagudott Mózesre, és ezt mondta: „Ott van a testvéred, a lévita Áron. Tudom, hogy ő jól tud beszélni. Már úton van, hogy találkozzon veled. Amikor meglát, szívből fog örülni.
15. vers
Beszélj vele, és mondd el neki, amit mondtam. Én pedig veletek leszek, amikor beszéltek, és elmagyarázom nektek, hogy mit tegyetek.
16. vers
Majd ő beszél helyetted a néppel, és ő lesz a te szószólód, te pedig tudatod vele, amit Isten mond.
17. vers
Vedd a kezedbe ezt a botot, és hajtsd végre vele a jeleket!”
18. vers
Mózes visszament Jetróhoz, az apósához, és így szólt hozzá: „Szeretnék elmenni és visszatérni Egyiptomba a testvéreimhez, hogy lássam, vajon élnek-e még.” Jetró erre ezt mondta Mózesnek: „Menj békével!”
19. vers
Jehova ezután ezt mondta Mózesnek Midiánban: „Menj, térj vissza Egyiptomba, mert már mindenki meghalt, aki meg akart ölni.”
20. vers
Mózes ekkor szamárra ültette a feleségét és a fiait, és visszaindult Egyiptom földjére. Ezenkívül az igaz Isten botját is a kezébe vette.
21. vers
Ekkor Jehova így szólt Mózeshez: „Amikor visszatérsz Egyiptomba, mindenképpen hajts végre a fáraó előtt minden csodát, amelyre hatalmat kaptál tőlem. De én hagyom majd, hogy konokká váljon a fáraó szíve, és nem fogja elengedni a népet.
22. vers
Ezt mondd a fáraónak: »Így szól Jehova: ’Izrael az én fiam, az elsőszülöttem.
23. vers
Ezért azt mondom neked, hogy engedd el a fiamat, hogy szolgáljon engem! Ha viszont nem engeded el, akkor megölöm a fiadat, a te elsőszülöttedet.’«”
24. vers
Az úton pedig, a szálláshelyen, Jehova találkozott vele, és meg akarta ölni.
25. vers
Cippóra végül vett egy kovakövet, körülmetélte a fiát, és megérintette az előbőrével annak lábát, és ezt mondta: „Ez azért van, mert vérvőlegényem vagy nekem.”
26. vers
Isten pedig hagyta elmenni. Ekkor mondta azt Cippóra, hogy „vérvőlegény”, mégpedig a körülmetélkedés miatt.
27. vers
Majd Jehova ezt mondta Áronnak: „Menj ki a pusztába, hogy találkozz Mózessel!” Ki is ment, találkozott vele az igaz Isten hegyénél, és csókkal üdvözölte őt.
28. vers
Mózes pedig elmondta Áronnak mindazt, amit Jehova mondott neki, aki küldte őt, és beszámolt neki mindarról a jelről, amelynek a megtételére parancsot kapott.
29. vers
Mózes és Áron azután elmentek, és összehívták az összes izraelita vént.
30. vers
Áron elmondott nekik mindent, amit Jehova mondott Mózesnek, és ő a nép szeme láttára végrehajtotta a jeleket.
31. vers
Erre a nép már hitt Mózesnek. Amikor pedig meghallották, hogy Jehova az izraelitákra fordította a figyelmét, és látta a nyomorúságukat, meghajoltak és leborultak.
Könyvek
