⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Mózes második könyve
9. fejezet
1. vers
Ezután Jehova így szólt Mózeshez: „Menj be a fáraóhoz, és mondd ezt neki: »Ezt mondta Jehova, a héberek Istene: ’Engedd el a népemet, hogy szolgáljon engem!
2. vers
De ha még ezután sem vagy hajlandó elengedni őket, és továbbra is feltartóztatod őket,
3. vers
akkor Jehova lesújt majd az állataidra, amelyek a mezőn vannak. Pusztító járványos betegség sújtja majd a lovakat, szamarakat, tevéket, marhákat és a juhokat.
4. vers
És Jehova különbséget fog tenni Izrael állatai és Egyiptom állatai között, és semmi sem fog elpusztulni mindabból, ami az izraelitáké.’«”
5. vers
Jehova az idejét is kitűzte ennek, ezt mondva: „Én, Jehova, holnap teszem meg mindezt az országban.”
6. vers
Jehova így is tett másnap, és Egyiptom mindenféle állata kezdett elpusztulni, ám Izrael állatai közül egy sem pusztult el.
7. vers
Amikor a fáraó utánajárt, megtudta, hogy Izrael állatai közül egyetlenegy sem pusztult el. Ennek ellenére a fáraó szíve továbbra is kemény maradt, és nem engedte el a népet.
8. vers
Jehova ezután ezt mondta Mózesnek és Áronnak: „Vegyetek mindkét kezetekbe teli marokkal az égetőkemence kormából, és szórja azt Mózes az ég felé a fáraó szeme láttára.
9. vers
És az finom porrá lesz Egyiptom egész földje felett, és gennyes kelésekké válik emberen és állaton Egyiptom egész földjén.”
10. vers
Vettek hát az égetőkemence kormából, a fáraó elé álltak, Mózes pedig az ég felé szórta azt, és gennyes kelésekké vált emberen és állaton egyaránt.
11. vers
És a mágiát űző papok képtelenek voltak megjelenni Mózes előtt a kelések miatt, mert kelések lettek rajtuk és minden egyiptomin.
12. vers
Jehova azonban hagyta, hogy konokká váljon a fáraó szíve, és a fáraó nem hallgatott rájuk, ahogy Jehova megmondta Mózesnek.
13. vers
Jehova ekkor ezt mondta Mózesnek: „Kelj fel kora reggel, állj a fáraó elé, és mondd neki: »Ezt mondta Jehova, a héberek Istene: ’Engedd el a népemet, hogy szolgáljon engem!
14. vers
Mert ezúttal minden csapásomat rád, a szolgáidra és a népedre zúdítom, hogy megtudd, nincs hozzám hasonló az egész földön!
15. vers
Mert már kinyújthattam volna a kezemet, hogy pusztító járványos betegséggel sújtsalak téged és a népedet, ami eltörölt volna a föld színéről.
16. vers
De azért tartottalak életben, hogy megmutassam neked a hatalmamat, és hogy hirdessék a nevemet az egész földön.
17. vers
Még mindig fölényesen bánsz a népemmel, és nem engeded el?
18. vers
Holnap ilyenkor igen nagy jégesőt zúdítok Egyiptomra, amilyen még sosem volt az országban a megalapításától fogva mostanáig.
19. vers
Most pedig küldj üzenetet, hogy vigyék fedél alá az összes állatodat, és mindenedet, amid a mezőn van. Minden ember és állat el fog pusztulni, amely a mezőn marad, és amelyet nem visznek be a házba, mert jégeső zúdul rájuk.’«”
20. vers
Aki a fáraó szolgái közül nagy tiszteletben tartotta, amit Jehova mondott, az a saját szolgáit és állatait gyorsan a házakba menekítette.
21. vers
De aki nem szívlelte meg, amit Jehova mondott, az kint hagyta a szolgáit és az állatait a mezőn.
22. vers
Jehova ekkor ezt mondta Mózesnek: „Nyújtsd ki a kezedet az ég felé, hogy jégeső zúduljon Egyiptom egész földjére, emberre, állatra és minden növényre, mely Egyiptom földjén van!”
23. vers
Mózes tehát kinyújtotta a botját az ég felé, és Jehova előidézte, hogy mennydörögjön, jégeső hulljon az égből, és tűz szálljon le a földre. Jehova folyamatosan zúdította a jégesőt Egyiptom földjére.
24. vers
Esett a jégeső, és tűz cikázott a jégesőben. Ilyen heves jégeső még nem volt Egyiptom egész földjén, amióta nemzetté vált.
25. vers
A jégeső mindent elvert, ami a mezőn volt Egyiptom egész földjén. Embert, állatot, minden növényt és minden fát.
26. vers
Csak Gósen földjén, ahol az izraeliták laktak, ott nem volt jégeső.
27. vers
Így hát a fáraó elküldött Mózesért és Áronért, és ezt mondta nekik: „Ezúttal vétkeztem. Jehova igazságos, én vagyok a hibás, és a népem.
28. vers
Könyörögj Jehovához, hogy vessen véget a mennydörgésnek és a jégesőnek. Akkor kész vagyok elengedni titeket, és nem kell tovább itt maradnotok.”
29. vers
Mózes pedig ezt mondta neki: „Amint kimegyek a városból, kitárom a kezemet Jehova felé. A mennydörgés megszűnik, és nem tart tovább a jégeső, hogy megtudd, Jehováé a föld.
30. vers
De már most tudom, hogy te és a szolgáid még ekkor sem fogjátok mélységesen tisztelni Jehova Istent.”
31. vers
A lent és az árpát elverte a jég, mivel az árpa már kalászban volt, a len pedig már bimbózott.
32. vers
A búzát és a tönkölyt azonban nem verte el, mert azok később érnek.
33. vers
Mózes pedig kiment a fáraótól, és amint kiért a városból, kitárta a kezét Jehova felé, és megszűnt a mennydörgés és a jégeső, és elállt az eső.
34. vers
Amikor a fáraó látta, hogy az eső és a jégeső elállt, és a mennydörgés megszűnt, újra vétkezett, és megmakacsolta magát, ő is, és a szolgái is.
35. vers
A fáraó szíve konok maradt, és nem engedte el az izraelitákat, ahogy megmondta Jehova Mózes által.
Könyvek
