⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Mózes második könyve
33. fejezet
1. vers
Azután Jehova így szólt Mózeshez: „Indulj útnak a néppel együtt, melyet kivezettél Egyiptom földjéről. Menjetek arra a földre, amely felől megesküdtem Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak, ezt mondva: »Az utódodnak adom azt.«
2. vers
Angyalt küldök előtted, és elűzöm a kánaánitákat, amoritákat, hettitákat, perizitákat, hivvitákat és jebuszitákat.
3. vers
Menjetek fel a tejjel és mézzel folyó földre. Én viszont nem megyek fel veletek, mivel makacs nép vagytok, és még kiirtanálak titeket az úton.”
4. vers
Amikor a nép meghallotta ezeket a kemény szavakat, elkeseredett, és senki sem vette fel az ékszereit.
5. vers
Jehova ezt mondta még Mózesnek: „Mondd meg az izraelitáknak: »Makacs nép vagytok. Egy pillanat alatt átmehetnék köztetek, és kiirthatnálak benneteket. Ne vegyétek fel tehát az ékszereiteket, míg átgondolom, mit tegyek veletek.«”
6. vers
Az izraeliták ezért levették az ékszereiket a Hóreb-hegynél, és nem viselték utána azokat.
7. vers
Mózes pedig fogta a sátrát, és a táboron kívül, a tábortól távolabb verte fel, és elnevezte találkozás sátrának. Aki kérdezni akart valamit Jehovától, kiment a találkozás sátrához a táboron kívülre.
8. vers
Amikor Mózes kiment a sátorhoz, az egész nép felkelt, megállt mindenki a saját sátrának a bejáratánál, és követte a szemével Mózest, míg be nem ment a sátorba.
9. vers
Amikor Mózes bement a sátorba, a felhőoszlop lejött, és megállt a sátor bejáratánál, míg Isten beszélt Mózessel.
10. vers
Amikor a nép látta, hogy a felhőoszlop a sátor bejáratánál áll, mindenki meghajolt a saját sátrának a bejáratánál.
11. vers
Jehova szemtől szemben beszélt Mózessel, ahogyan az egyik ember beszél a másikkal. Amikor Mózes visszatért a táborba, a szolgája, Józsué, Nún fia, ott maradt a sátornál.
12. vers
Mózes pedig ezt mondta Jehovának: „Nézd, te ezt mondtad nekem: »Vidd fel ezt a népet«, de azt nem mondtad meg, hogy kit küldesz el velem. Azt is mondtad: »Jól ismerlek, és kedves vagy nekem.«
13. vers
Ha kedves vagyok neked, kérlek, ismertesd meg velem az útjaidat, hogy megismerjelek téged, és így mindig kedves legyek neked. Azt is vedd figyelembe, hogy ez a nemzet a te néped.”
14. vers
Ő erre így felelt: „Én magam fogok veled menni, és nyugalmad lesz.”
15. vers
Ekkor Mózes ezt mondta neki: „Ha te nem jössz velünk, akkor hadd maradjunk itt.
16. vers
Mert miből fogják tudni, hogy kedves vagyok neked, én is, és a néped is? Hát nem abból, hogy velünk jössz? Hisz ez különböztet meg engem és a népedet minden más néptől, amely a földön van!”
17. vers
Jehova így szólt Mózeshez: „Ezt a kérésedet is teljesítem, mivel kedves vagy nekem, és jól ismerlek téged.”
18. vers
Ezután Mózes ezt mondta: „Kérlek, hadd lássam a dicsőségedet!”
19. vers
De ő így felelt: „Elmegyek előtted, és megláthatod, mennyire jóságos vagyok. Kijelentem előtted a nevemet, a Jehova nevet. Én döntöm el, hogy ki lesz kedves a szememben, és kivel leszek irgalmas.”
20. vers
Ám hozzátette: „Nem láthatod az arcomat, mert nem láthat engem ember úgy, hogy meg ne haljon.”
21. vers
Jehova még ezt mondta: „Itt egy hely mellettem, állj a sziklára.
22. vers
Amikor a dicsőségem elhalad előtted, a sziklának az egyik hasadékába foglak rejteni, és a kezemmel betakarlak, míg elmegyek előtted.
23. vers
Utána elveszem a kezemet, és látni fogod a hátamat. De az arcomat nem láthatod.”
Könyvek
