⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Mózes második könyve
13. fejezet
1. vers
És Jehova folytatta, ezt mondva Mózesnek:
2. vers
„Szentelj nekem minden hímnemű elsőszülöttet az izraeliták között, embert és állatot egyaránt. Ők az enyémek.”
3. vers
Mózes pedig ezt mondta a népnek: „Emlékezzetek meg erről a napról, melyen kijöttetek Egyiptomból, ahol rabszolgák voltatok, mert nagy hatalommal hozott ki titeket Jehova innen. Így hát semmi kovászosat ne egyetek.
4. vers
Ezen a napon mentek ki, abib hónapban.
5. vers
Ha majd Jehova bevisz titeket a kánaániták, hettiták, amoriták, hivviták és jebusziták földjére, a tejjel és mézzel folyó földre, amely felől megesküdött ősapáitoknak, hogy nektek adja azt, akkor ebben a hónapban tartsátok meg ezt az ünnepet.
6. vers
Hét napig egyetek kovásztalan kenyeret, a hetedik nap pedig Jehovának szentelt ünnep.
7. vers
Hét napig egyetek kovásztalan kenyeret, és semmi kovászosat ne lehessen találni nálatok. Ne lehessen találni nálatok kovászt az egész földeteken.
8. vers
És mondjátok el a fiaitoknak azon a napon: »Azért teszem ezt, hogy megemlékezzek mindarról, amit Jehova értem tett, amikor kijöttem Egyiptomból.«
9. vers
Legyen ez nektek olyan, mint egy jel a kezeteken, és mint egy emlékeztető a homlokotokon, azért, hogy beszéljetek másoknak Jehova törvényéről, mert erős kézzel hozott ki titeket Jehova Egyiptomból.
10. vers
Tartsátok meg ezt a rendeletet évről évre a kijelölt időben.
11. vers
Amikor Jehova bevisz titeket a kánaániták földjére, amely felől megesküdött nektek és az ősapáitoknak, hogy nektek adja azt,
12. vers
akkor szenteljetek Jehovának minden elsőszülött fiút és minden állatotok elsőszülöttjét. Minden hím Jehováé.
13. vers
Minden szamár elsőszülöttjét váltsátok ki egy juhval, ha pedig nem váltjátok ki, akkor törjétek el a nyakát. A fiaitok közül is váltsatok ki minden elsőszülöttet.
14. vers
És ha a fiatok később megkérdezi tőletek: »Mit jelent ez?«, akkor mondjátok el neki: »Jehova erős kézzel hozott ki minket Egyiptomból, ahol rabszolgák voltunk.
15. vers
Amikor a fáraó megmakacsolta magát, és nem akart elengedni minket, Jehova megölt minden elsőszülöttet Egyiptom földjén. Megölte az ember elsőszülöttjét is, és az állat elsőszülöttjét is. Ezért áldozunk Jehovának minden hím elsőszülött állatot, és váltunk ki minden elsőszülött fiút.«
16. vers
És legyen ez nektek olyan, mint egy jel a kezeteken, és mint egy pánt a homlokotokon, mert Jehova erős kézzel hozott ki minket Egyiptomból.”
17. vers
Amikor a fáraó elengedte a népet, Isten nem azon az úton vezette őket, mely a filiszteusok földjére vitt, jóllehet az közel volt. Isten ugyanis ezt mondta: „A nép talán még meggondolja magát, ha háborúval néz szembe, és visszatér Egyiptomba.”
18. vers
Isten ezért kerülő úton, a Vörös-tenger közelében fekvő puszta felé vitte a népet. Csatasorban jöttek fel az izraeliták Egyiptom földjéről.
19. vers
És Mózes magával vitte József csontjait, mert József arra kérte Izrael fiait, hogy ünnepélyesen esküdjenek meg. Így szólt: „Isten biztosan rátok fogja fordítani a figyelmét, és akkor vigyétek majd el innen a csontjaimat!”
20. vers
Majd elindultak Szukkótból, és letáboroztak Etámnál, a puszta szélén.
21. vers
Jehova pedig előttük ment. Nappal felhőoszlopban, hogy vezesse őket az úton, éjjel pedig tűzoszlopban, hogy világítson nekik, így éjjel is, és nappal is mehettek.
22. vers
A felhőoszlop mindig a nép előtt volt nappal, a tűzoszlop pedig éjjel.
Könyvek
