Mózes második könyve

Chapters:

… 11 12 13 14 15 …   ⇤ ← 13 → ⇥

verse #1

És Jehova folytatta, ezt mondva Mózesnek:

verse #2

„Szentelj nekem minden hímnemű elsőszülöttet az izraeliták között, embert és állatot egyaránt. Ők az enyémek.”

verse #3

Mózes pedig ezt mondta a népnek: „Emlékezzetek meg erről a napról, melyen kijöttetek Egyiptomból, ahol rabszolgák voltatok, mert nagy hatalommal hozott ki titeket Jehova innen. Így hát semmi kovászosat ne egyetek.

verse #4

Ezen a napon mentek ki, abib hónapban.

verse #5

Ha majd Jehova bevisz titeket a kánaániták, hettiták, amoriták, hivviták és jebusziták földjére, a tejjel és mézzel folyó földre, amely felől megesküdött ősapáitoknak, hogy nektek adja azt, akkor ebben a hónapban tartsátok meg ezt az ünnepet.

verse #6

Hét napig egyetek kovásztalan kenyeret, a hetedik nap pedig Jehovának szentelt ünnep.

verse #7

Hét napig egyetek kovásztalan kenyeret, és semmi kovászosat ne lehessen találni nálatok. Ne lehessen találni nálatok kovászt az egész földeteken.

verse #8

És mondjátok el a fiaitoknak azon a napon: »Azért teszem ezt, hogy megemlékezzek mindarról, amit Jehova értem tett, amikor kijöttem Egyiptomból.«

verse #9

Legyen ez nektek olyan, mint egy jel a kezeteken, és mint egy emlékeztető a homlokotokon, azért, hogy beszéljetek másoknak Jehova törvényéről, mert erős kézzel hozott ki titeket Jehova Egyiptomból.

verse #10

Tartsátok meg ezt a rendeletet évről évre a kijelölt időben.

verse #11

Amikor Jehova bevisz titeket a kánaániták földjére, amely felől megesküdött nektek és az ősapáitoknak, hogy nektek adja azt,

verse #12

akkor szenteljetek Jehovának minden elsőszülött fiút és minden állatotok elsőszülöttjét. Minden hím Jehováé.

verse #13

Minden szamár elsőszülöttjét váltsátok ki egy juhval, ha pedig nem váltjátok ki, akkor törjétek el a nyakát. A fiaitok közül is váltsatok ki minden elsőszülöttet.

verse #14

És ha a fiatok később megkérdezi tőletek: »Mit jelent ez?«, akkor mondjátok el neki: »Jehova erős kézzel hozott ki minket Egyiptomból, ahol rabszolgák voltunk.

verse #15

Amikor a fáraó megmakacsolta magát, és nem akart elengedni minket, Jehova megölt minden elsőszülöttet Egyiptom földjén. Megölte az ember elsőszülöttjét is, és az állat elsőszülöttjét is. Ezért áldozunk Jehovának minden hím elsőszülött állatot, és váltunk ki minden elsőszülött fiút.«

verse #16

És legyen ez nektek olyan, mint egy jel a kezeteken, és mint egy pánt a homlokotokon, mert Jehova erős kézzel hozott ki minket Egyiptomból.”

verse #17

Amikor a fáraó elengedte a népet, Isten nem azon az úton vezette őket, mely a filiszteusok földjére vitt, jóllehet az közel volt. Isten ugyanis ezt mondta: „A nép talán még meggondolja magát, ha háborúval néz szembe, és visszatér Egyiptomba.”

verse #18

Isten ezért kerülő úton, a Vörös-tenger közelében fekvő puszta felé vitte a népet. Csatasorban jöttek fel az izraeliták Egyiptom földjéről.

verse #19

És Mózes magával vitte József csontjait, mert József arra kérte Izrael fiait, hogy ünnepélyesen esküdjenek meg. Így szólt: „Isten biztosan rátok fogja fordítani a figyelmét, és akkor vigyétek majd el innen a csontjaimat!”

verse #20

Majd elindultak Szukkótból, és letáboroztak Etámnál, a puszta szélén.

verse #21

Jehova pedig előttük ment. Nappal felhőoszlopban, hogy vezesse őket az úton, éjjel pedig tűzoszlopban, hogy világítson nekik, így éjjel is, és nappal is mehettek.

verse #22

A felhőoszlop mindig a nép előtt volt nappal, a tűzoszlop pedig éjjel.

Chapters:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40