⚠️ Attention! This translation reflects the teachings of the Church of Jehovah’s Witnesses.

Mózes második könyve

chapter 33

Chapters:

Azután Jehova így szólt Mózeshez: „Indulj útnak a néppel együtt, melyet kivezettél Egyiptom földjéről. Menjetek arra a földre, amely felől megesküdtem Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak, ezt mondva: »Az utódodnak adom azt.«

verse #2

Angyalt küldök előtted, és elűzöm a kánaánitákat, amoritákat, hettitákat, perizitákat, hivvitákat és jebuszitákat.

verse #3

Menjetek fel a tejjel és mézzel folyó földre. Én viszont nem megyek fel veletek, mivel makacs nép vagytok, és még kiirtanálak titeket az úton.”

verse #4

Amikor a nép meghallotta ezeket a kemény szavakat, elkeseredett, és senki sem vette fel az ékszereit.

verse #5

Jehova ezt mondta még Mózesnek: „Mondd meg az izraelitáknak: »Makacs nép vagytok. Egy pillanat alatt átmehetnék köztetek, és kiirthatnálak benneteket. Ne vegyétek fel tehát az ékszereiteket, míg átgondolom, mit tegyek veletek.«”

verse #6

Az izraeliták ezért levették az ékszereiket a Hóreb-hegynél, és nem viselték utána azokat.

verse #7

Mózes pedig fogta a sátrát, és a táboron kívül, a tábortól távolabb verte fel, és elnevezte találkozás sátrának. Aki kérdezni akart valamit Jehovától, kiment a találkozás sátrához a táboron kívülre.

verse #8

Amikor Mózes kiment a sátorhoz, az egész nép felkelt, megállt mindenki a saját sátrának a bejáratánál, és követte a szemével Mózest, míg be nem ment a sátorba.

verse #9

Amikor Mózes bement a sátorba, a felhőoszlop lejött, és megállt a sátor bejáratánál, míg Isten beszélt Mózessel.

verse #10

Amikor a nép látta, hogy a felhőoszlop a sátor bejáratánál áll, mindenki meghajolt a saját sátrának a bejáratánál.

verse #11

Jehova szemtől szemben beszélt Mózessel, ahogyan az egyik ember beszél a másikkal. Amikor Mózes visszatért a táborba, a szolgája, Józsué, Nún fia, ott maradt a sátornál.

verse #12

Mózes pedig ezt mondta Jehovának: „Nézd, te ezt mondtad nekem: »Vidd fel ezt a népet«, de azt nem mondtad meg, hogy kit küldesz el velem. Azt is mondtad: »Jól ismerlek, és kedves vagy nekem.«

verse #13

Ha kedves vagyok neked, kérlek, ismertesd meg velem az útjaidat, hogy megismerjelek téged, és így mindig kedves legyek neked. Azt is vedd figyelembe, hogy ez a nemzet a te néped.”

verse #14

Ő erre így felelt: „Én magam fogok veled menni, és nyugalmad lesz.”

verse #15

Ekkor Mózes ezt mondta neki: „Ha te nem jössz velünk, akkor hadd maradjunk itt.

verse #16

Mert miből fogják tudni, hogy kedves vagyok neked, én is, és a néped is? Hát nem abból, hogy velünk jössz? Hisz ez különböztet meg engem és a népedet minden más néptől, amely a földön van!”

verse #17

Jehova így szólt Mózeshez: „Ezt a kérésedet is teljesítem, mivel kedves vagy nekem, és jól ismerlek téged.”

verse #18

Ezután Mózes ezt mondta: „Kérlek, hadd lássam a dicsőségedet!”

verse #19

De ő így felelt: „Elmegyek előtted, és megláthatod, mennyire jóságos vagyok. Kijelentem előtted a nevemet, a Jehova nevet. Én döntöm el, hogy ki lesz kedves a szememben, és kivel leszek irgalmas.”

verse #20

Ám hozzátette: „Nem láthatod az arcomat, mert nem láthat engem ember úgy, hogy meg ne haljon.”

verse #21

Jehova még ezt mondta: „Itt egy hely mellettem, állj a sziklára.

verse #22

Amikor a dicsőségem elhalad előtted, a sziklának az egyik hasadékába foglak rejteni, és a kezemmel betakarlak, míg elmegyek előtted.

verse #23

Utána elveszem a kezemet, és látni fogod a hátamat. De az arcomat nem láthatod.”