chapter 33
Azután Jehova így szólt Mózeshez: „Indulj útnak a néppel együtt, melyet kivezettél Egyiptom földjéről. Menjetek arra a földre, amely felől megesküdtem Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak, ezt mondva: »Az utódodnak adom azt.«
Angyalt küldök előtted, és elűzöm a kánaánitákat, amoritákat, hettitákat, perizitákat, hivvitákat és jebuszitákat.
Menjetek fel a tejjel és mézzel folyó földre. Én viszont nem megyek fel veletek, mivel makacs nép vagytok, és még kiirtanálak titeket az úton.”
Amikor a nép meghallotta ezeket a kemény szavakat, elkeseredett, és senki sem vette fel az ékszereit.
Jehova ezt mondta még Mózesnek: „Mondd meg az izraelitáknak: »Makacs nép vagytok. Egy pillanat alatt átmehetnék köztetek, és kiirthatnálak benneteket. Ne vegyétek fel tehát az ékszereiteket, míg átgondolom, mit tegyek veletek.«”
Az izraeliták ezért levették az ékszereiket a Hóreb-hegynél, és nem viselték utána azokat.
Mózes pedig fogta a sátrát, és a táboron kívül, a tábortól távolabb verte fel, és elnevezte találkozás sátrának. Aki kérdezni akart valamit Jehovától, kiment a találkozás sátrához a táboron kívülre.
Amikor Mózes kiment a sátorhoz, az egész nép felkelt, megállt mindenki a saját sátrának a bejáratánál, és követte a szemével Mózest, míg be nem ment a sátorba.
Amikor Mózes bement a sátorba, a felhőoszlop lejött, és megállt a sátor bejáratánál, míg Isten beszélt Mózessel.
Amikor a nép látta, hogy a felhőoszlop a sátor bejáratánál áll, mindenki meghajolt a saját sátrának a bejáratánál.
Jehova szemtől szemben beszélt Mózessel, ahogyan az egyik ember beszél a másikkal. Amikor Mózes visszatért a táborba, a szolgája, Józsué, Nún fia, ott maradt a sátornál.
Mózes pedig ezt mondta Jehovának: „Nézd, te ezt mondtad nekem: »Vidd fel ezt a népet«, de azt nem mondtad meg, hogy kit küldesz el velem. Azt is mondtad: »Jól ismerlek, és kedves vagy nekem.«
Ha kedves vagyok neked, kérlek, ismertesd meg velem az útjaidat, hogy megismerjelek téged, és így mindig kedves legyek neked. Azt is vedd figyelembe, hogy ez a nemzet a te néped.”
Ő erre így felelt: „Én magam fogok veled menni, és nyugalmad lesz.”
Ekkor Mózes ezt mondta neki: „Ha te nem jössz velünk, akkor hadd maradjunk itt.
Mert miből fogják tudni, hogy kedves vagyok neked, én is, és a néped is? Hát nem abból, hogy velünk jössz? Hisz ez különböztet meg engem és a népedet minden más néptől, amely a földön van!”
Jehova így szólt Mózeshez: „Ezt a kérésedet is teljesítem, mivel kedves vagy nekem, és jól ismerlek téged.”
Ezután Mózes ezt mondta: „Kérlek, hadd lássam a dicsőségedet!”
De ő így felelt: „Elmegyek előtted, és megláthatod, mennyire jóságos vagyok. Kijelentem előtted a nevemet, a Jehova nevet. Én döntöm el, hogy ki lesz kedves a szememben, és kivel leszek irgalmas.”
Ám hozzátette: „Nem láthatod az arcomat, mert nem láthat engem ember úgy, hogy meg ne haljon.”
Jehova még ezt mondta: „Itt egy hely mellettem, állj a sziklára.
Amikor a dicsőségem elhalad előtted, a sziklának az egyik hasadékába foglak rejteni, és a kezemmel betakarlak, míg elmegyek előtted.
Utána elveszem a kezemet, és látni fogod a hátamat. De az arcomat nem láthatod.”
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40