⚠️ Attention! This translation reflects the teachings of the Church of Jehovah’s Witnesses.

Mózes második könyve

chapter 12


Chapters:


verse #1

Jehova így szólt Mózeshez és Áronhoz Egyiptom földjén:


verse #2

„Ez a hónap legyen a kezdő hónap számotokra. Ez lesz az év első hónapja nektek.


verse #3

Beszéljetek Izrael egész közösségével, így szólva: »Ennek a hónapnak a 10. napján vegyen magának mindenki egy bárányt családonként, háznépenként egy bárányt.


verse #4

De ha a háznép túl kicsi ahhoz, hogy megegyen egy egész bárányt, akkor ossza meg azt az otthonában a legközelebbi szomszédjával. A bárány annyi részre legyen felosztva, ahány ember eszik belőle.


verse #5

Legyen ép, hím, egyéves. A bárány helyett választhattok kecskegidát is.


verse #6

Gondozzátok a hónap 14. napjáig, és Izrael közösségének egész gyülekezete vágja le az esti szürkületkor.


verse #7

Vegyenek a véréből, és hintsék meg vele annak a háznak a két ajtófélfáját és a szemöldökfáját, ahol megeszik.


verse #8

Még ezen az éjjelen egyék meg a húst. Süssék meg tűzön, majd kovásztalan kenyérrel és keserű füvekkel egyék meg.


verse #9

Ne egyetek abból nyersen vagy vízben főve, hanem tűzön süssétek meg, a fejével, a lábszáraival és a belső részeivel együtt.


verse #10

Semmit se tegyetek félre belőle reggelre, hanem ami megmarad reggelig, azt égessétek el tűzben.


verse #11

A következőképpen egyétek meg: kössétek meg az öveteket, sarutok legyen a lábatokon, bototok a kezetekben, és sietve egyétek. Ez Jehova pászkája.


verse #12

Át fogok menni Egyiptom földjén ezen az éjjelen, és lesújtok minden elsőszülöttre Egyiptom földjén, embertől állatig, és végrehajtom az ítéletemet Egyiptom minden istene felett. Én vagyok Jehova.


verse #13

A vér jel lesz a házakon, ahol vagytok. Látom majd a vért, és elmegyek mellettetek, nem ér titeket a pusztító csapás, amikor lesújtok Egyiptom földjére.


verse #14

Emlékezzetek meg erről a napról, és nemzedékeken át Jehovát ünnepeljétek ezen a napon. Hosszú időkre szóló rendelet az, hogy megünnepeljétek ezt a napot.


verse #15

Hét napig egyetek kovásztalan kenyeret. Igen, az első napon távolítsátok el a kovászt a házatokból, mert aki ez alatt a hét nap alatt kovászosat eszik, azt az embert meg kell ölni Izraelben.


verse #16

Az első napon tartsatok szent összejövetelt, majd a hetedik napon is tartsatok szent összejövetelt. Ezeken a napokon nem szabad dolgozni. Csak az ételt készíthetitek el magatoknak.


verse #17

Tartsátok meg a kovásztalan kenyerek ünnepét, mert ezen a napon hozom ki a seregeiteket Egyiptom földjéről. Tartsátok meg ezt az ünnepet nemzedékeken át. Hosszú időkre szóló rendelet ez.


verse #18

Az 1. hónap 14. napjának estéjétől kovásztalan kenyeret egyetek a hónap 21. napjának estéjéig.


verse #19

Hét napig ne legyen a házatokban kovász, mert ha valaki kovászosat eszik, legyen akár bevándorló, akár vér szerinti izraelita, azt az embert meg kell ölni Izrael közösségében.


verse #20

Semmi kovászosat ne egyetek. Kovásztalan kenyeret egyetek a házaitokban.«”


verse #21

Mózes azonnal összehívott minden vént Izraelben, és ezt mondta nekik: „Menjetek, és válasszatok ki fiatal állatokat minden családnak, és vágjátok le a pászkaáldozatot.


verse #22

Aztán egy köteg izsópot mártsatok bele az edényben lévő vérbe, és hintsétek meg vérrel a szemöldökfát és a két ajtófélfát, és reggelig senki se menjen ki közületek a háza ajtaján.


verse #23

Így amikor Jehova átmegy az országon, hogy lesújtson az egyiptomiakra, és meglátja a vért a szemöldökfán és az ajtófélfákon, akkor Jehova elmegy az ajtó mellett, és nem engedi, hogy halálos csapás érje a házatokat.


verse #24

Hosszú időkön át tartsátok meg ezt a rendelkezést, amely nektek és a fiaitoknak szól.


verse #25

És ha majd bementek arra a földre, melyet Jehova nektek ad, ahogy megmondta, akkor is tartsátok meg ezt az ünnepet.


verse #26

És ha a fiaitok ezt kérdezik tőletek: »Mit jelent ez az ünnep?«,


verse #27

akkor mondjátok el nekik: »Ez pászkaáldozat Jehovának, aki elment az izraeliták háza mellett Egyiptomban, amikor csapással sújtotta az egyiptomiakat, a mi családjainkat viszont megmentette.«”

Erre a nép mélyen meghajolt és leborult.


verse #28

Az izraeliták pedig mentek, és pontosan úgy tettek, ahogyan Jehova megparancsolta Mózesnek és Áronnak. Pontosan úgy tettek.


verse #29

Jehova aztán éjfélkor lesújtott minden elsőszülöttre Egyiptom földjén, a trónján ülő fáraó elsőszülöttjétől kezdve a börtönben lévő fogoly elsőszülöttjéig, valamint minden állat elsőszülöttjére is.


verse #30

A fáraó és minden szolgája meg minden egyiptomi fölkelt aznap éjjel. Egész Egyiptom hangos volt a jajgatástól, mert nem volt olyan ház, ahol ne lett volna halott.


verse #31

A fáraó azonnal, még éjszaka hívatta Mózest és Áront, és ezt mondta: „Keljetek fel, és menjetek a népem közül, ti is, és a többi izraelita is! Menjetek, és szolgáljátok Jehovát, ahogy mondtátok!


verse #32

Vigyétek a nyájaitokat és a csordáitokat is, ahogy mondtátok, és menjetek! Engem pedig áldjatok meg!”


verse #33

Az egyiptomiak pedig sürgették a népet, hogy minél hamarabb hagyják el az országot. Ezt mondták: „Ha nem mentek el, mindannyian halál fiai vagyunk.”


verse #34

A nép tehát ruhába kötötte a dagasztóteknőit, amelyben a kovásztalan tészta volt, és a vállán vitte.


verse #35

Az izraeliták úgy tettek, ahogy Mózes mondta, és kértek az egyiptomiaktól ezüst- és aranytárgyakat meg ruhákat.


verse #36

Jehovának köszönhetően az egyiptomiak kedvesen bántak a néppel, és odaadták, amit kértek tőlük. Így hát az izraeliták kifosztották az egyiptomiakat.


verse #37

Az izraeliták ezután elindultak Rameszeszből Szukkótba. A gyermekeket nem számítva, mintegy 600 000 férfi ment gyalog.


verse #38

Igen sok más nemzetiségű ember ment velük, valamint nyájak és csordák, nagyon sok állat.


verse #39

És kerek, kovásztalan kenyeret sütöttek a tésztából, amit kihoztak Egyiptomból. Nem volt benne kovász, ugyanis kiűzték őket Egyiptomból, és olyan gyorsan kellett elhagyniuk az országot, hogy nem tudtak készíteni maguknak útravalót.


verse #40

Mire az izraeliták kivonultak Egyiptomból, 430 évig laktak idegen földön.


verse #41

És Jehova serege pontosan azon a napon ment ki Egyiptom földjéről, amikor a 430 év letelt.


verse #42

Ezen az éjszakán fogják megünnepelni, hogy Jehova kihozta őket Egyiptom földjéről. Jehova tiszteletére megtartandó ünnep ez az éjszaka Izrael egész népének nemzedékeken át.


verse #43

Ezután Jehova így szólt Mózeshez és Áronhoz: „Ez a pászkára vonatkozó rendelet: Idegen nem ehet belőle.


verse #44

De ha valakinek férfi rabszolgája van, akit megvásárolt, metélje körül. A rabszolga csak ezután ehet belőle.


verse #45

Bevándorló és béres nem ehet belőle.


verse #46

Ne vigyetek ki a házból húst, és a bárány egyetlen csontját se törjétek össze. A húst a házban kell megenni.


verse #47

Izrael egész közössége ünnepelje meg a pászkát.


verse #48

Ha egy bevándorló ott lakik köztetek, és meg akarja ünnepelni a pászkát Jehova tiszteletére, akkor metéljenek körül nála minden férfit. Csak utána ünnepelheti meg, és olyan lesz, mint egy vér szerinti izraelita. De egyetlen körülmetéletlen ember sem ehet belőle.


verse #49

Ugyanaz a törvény vonatkozik az izraelitára és a köztetek lakó bevándorlóra is.”


verse #50

És minden izraelita pontosan úgy tett, ahogy Jehova parancsolta Mózesnek és Áronnak. Pontosan úgy tettek.


verse #51

Jehova még aznap kihozta az izraeliták seregeit Egyiptom földjéről.

Chapters:


Books