⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Mózes második könyve
15. fejezet
1. vers
Akkor Mózes és az izraeliták ezt az éneket énekelték Jehovának:
„Szálljon az ének Jehovának, hisz nagy lett az ő dicsősége.
A lovat a lovasával a tengerbe vetette.
2. vers
Jah az én erőm és hatalmam, hisz ő lett az én szabadítóm.
Ő az én Istenem, dicsérem őt; az én ősapám Istene, magasztalom.
3. vers
Hatalmas harcos Jehova. Az ő neve Jehova.
4. vers
A fáraó szekereit és hadseregét a tengerbe vetette,
válogatott harcosait a Vörös-tenger elnyelte.
5. vers
Tajtékzó víz borította be őket; mint kő merültek alá a mélységbe.
6. vers
Jobbod, ó, Jehova, hatalmas erejű,
jobbod, ó, Jehova, összezúzza az ellenséget.
7. vers
Fenséged nagyságával ledöntöd azokat, akik lázadnak ellened.
Kiküldöd lángoló haragod, és megemészti őket, mint a tarlót.
8. vers
Orrod leheletétől a víz feltornyosult,
szilárdan állt, útját állva az árnak.
A tajtékzó víz megmerevedett a tenger szívében.
9. vers
Így szólt az ellenség: »Üldözöm őket, s utolérem!
Zsákmányt osztok, mígnem megelégszem!
Kardomat kirántom, és leigázza őket kezem!«
10. vers
Ráfújtál leheleteddel, s beborította őket a tenger,
elmerültek, mint ólom a hatalmas vízben.
11. vers
Ó, Jehova, ki olyan az istenek közt, mint te?
Ki olyan, mint te, kinek kimagasló a szentsége?
Imádjuk őt dicsérő énekekkel, azt, aki csodákat tesz.
12. vers
Kinyújtottad jobbodat, s a föld elnyelte az ellenséget.
13. vers
A népet, melyet megváltottál, odaadó szeretettel vezetted,
erőddel szent hajlékodba kíséred.
14. vers
Meghallják ezt a népek, és megrendülnek,
Filisztea lakóit fájdalom emészti majd.
15. vers
Edom törzsfői akkor megrémülnek,
Moáb hatalmas uralkodóit rettegés szállja meg.
Kánaán minden lakója elcsügged.
16. vers
Rémület és rettegés szállja meg őket.
Karod erejétől kővé dermednek,
míg el nem megy mellettük, ó, Jehova, a néped,
míg el nem megy mellettük a néped, melyet te hívtál életre.
17. vers
Elviszed, és letelepíted őket örökséged hegyén.
Szilárd helyet készítettél magadnak lakóhelyül, ó, Jehova,
szentélyt, ó, Jehova, melyet kezed épített.
18. vers
Jehova királyként fog uralkodni örökkön örökké.
19. vers
Mikor a fáraó a lovaival, harci szekereivel és lovasaival a tengerbe ment,
rájuk zúdította Jehova a tengernek vizét,
de Izrael népe szárazon vonult át a tenger közepén.”
20. vers
Mirjam prófétanő, Áron nővére tamburint vett a kezébe, és minden asszony követte őt tamburinokkal, és táncoltak.
21. vers
Mirjam ezzel az énekkel felelt a férfiaknak:
„Szálljon az ének Jehovának, hisz nagy lett az ő dicsősége.
A lovat a lovasával a tengerbe vetette.”
22. vers
Mózes később útnak indította Izraelt a Vörös-tengertől. Kimentek a Súr pusztájába, és három napon át meneteltek a pusztában, de vizet nem találtak.
23. vers
Idővel Márába érkeztek, de nem tudtak ott vizet inni, mert keserű volt. Ezért nevezte el azt a helyet Márának.
24. vers
És a nép zúgolódni kezdett Mózes ellen: „Nincs mit innunk!”
25. vers
Ekkor Mózes Jehovához kiáltott, és Jehova mutatott neki egy fát. Amikor Mózes bedobta azt a vízbe, a víz édes lett.
Isten ott kibocsátott egy rendeletet, jogalapot teremtett az ítélkezésre, és próbára tette őket.
26. vers
Ezt mondta: „Ha odafigyelsz arra, amit Jehova, a te Istened mond, és azt teszed, ami helyes a szemében, ha megtartod a parancsait és minden rendeletét, akkor nem sújtalak egyetlen olyan betegséggel sem, amilyenekkel az egyiptomiakat sújtottam, mert én vagyok Jehova, aki meggyógyítalak.”
27. vers
Azután Élimhez érkeztek, ahol 12 vízforrás volt, és 70 pálmafa. Ott letáboroztak a víz mellett.
Könyvek
