5. fejezet
Azután bement Mózes és Áron a fáraóhoz, és ezt mondták neki: „Ezt mondja Jehova, Izrael Istene: »Engedd el a népemet, hogy ünnepet tartson nekem a pusztában!«”
A fáraó azonban így felelt: „Ki az a Jehova, hogy hallgassak a szavára, és elengedjem Izraelt? Egyáltalán nem ismerem Jehovát, és nem is engedem el Izraelt.”
Ők azonban ezt mondták: „A héberek Istene beszélt velünk. Szeretnénk elmenni egy háromnapos útra a pusztába, és áldozatot bemutatni Jehovának, a mi Istenünknek, máskülönben betegséggel vagy karddal büntet minket.”
Egyiptom királya erre így felelt nekik: „Mózes és Áron, miért vonjátok el a népet a munkájától? Menjetek vissza dolgozni!”
A fáraó így folytatta: „Nézzétek a népeteket, milyen sokan vannak az országban! Ti meg azt akarjátok, hogy leálljanak a munkával?!”
A fáraó még aznap ezt parancsolta a munkafelügyelőknek és a segédeiknek:
„Ne adjatok többé a népnek szalmát a téglakészítéshez. Menjenek csak ők, és gyűjtsenek maguknak szalmát!
De ugyanannyi téglát csináltassatok velük, mint korábban. Ne csökkentsétek a számot, mert csak lustálkodnak! Ezért siránkoznak: »El akarunk menni, és áldozatot akarunk bemutatni az Istenünknek!«
Dolgoztassátok őket keményebben, adjatok nekik munkát bőven, hogy ne figyeljenek a hazugságokra.”
A munkafelügyelők és a segédeik pedig kimentek, és ezt mondták a népnek: „Így szól a fáraó: »Nem adok nektek több szalmát.
Menjetek, és szerezzetek magatoknak, ahol tudtok, de a munkátok nem lesz kevesebb.«”
A nép pedig szétszéledt Egyiptom egész földjén, hogy gabonaszárat gyűjtsenek szalmának.
A munkafelügyelők pedig így hajszolták őket: „Mindegyikőtöknek el kell végeznie a napi munkáját, ugyanúgy, mint amikor kaptatok szalmát!”
Később a fáraó munkafelügyelői még a segédeiket is megverték, akiket ők neveztek ki a nép fölé. Ezt kérdezték tőlük: „Hogyhogy tegnap sem, és ma sem csináltatok annyi téglát, mint korábban?”
Az izraelita segédek ezért elmentek a fáraóhoz, és így panaszkodtak neki: „Miért bánsz így a szolgáiddal?
Nem adnak szalmát a szolgáidnak, mégis ezt mondják nekünk: »Készítsetek téglát!« Megverik a szolgáidat, pedig a te néped a hibás.”
Ő azonban így szólt: „Lustálkodtok, csak lustálkodtok! Ezért mondjátok ezt: »El akarunk menni, és áldozatot akarunk bemutatni Jehovának.«
Most pedig menjetek vissza dolgozni! Szalmát nem kaptok, de ugyanannyi téglát kell csinálnotok!”
Az izraelita segédek ekkor látták, hogy nagy bajban vannak, mivel így szól a parancs: „Ne csökkentsétek a napi téglamennyiséget!”
Utána összetalálkoztak Mózessel és Áronnal, akik ott álltak, és várták őket, hogy kijöjjenek a fáraótól.
Azon nyomban így szóltak hozzájuk: „Lássa meg Jehova, hogy mit tettetek, és ítéljen meg titeket, hiszen miattatok a fáraó és a szolgái megvetnek minket, és kardot adtatok a kezükbe, hogy megöljenek minket!”
Mózes ekkor Jehovához fordult, és ezt mondta: „Jehova, miért sújtod ezt a népet? Miért küldtél el engem?
Hisz attól fogva, hogy bementem a fáraó elé, hogy beszéljek a nevedben, ő rosszabbul bánik ezzel a néppel, te pedig nem szabadítottad meg a népedet.”
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40