capitolul 15
Akkor Mózes és az izraeliták ezt az éneket énekelték Jehovának:
„Szálljon az ének Jehovának, hisz nagy lett az ő dicsősége.
A lovat a lovasával a tengerbe vetette.
Jah az én erőm és hatalmam, hisz ő lett az én szabadítóm.
Ő az én Istenem, dicsérem őt; az én ősapám Istene, magasztalom.
Hatalmas harcos Jehova. Az ő neve Jehova.
A fáraó szekereit és hadseregét a tengerbe vetette,
válogatott harcosait a Vörös-tenger elnyelte.
Tajtékzó víz borította be őket; mint kő merültek alá a mélységbe.
Jobbod, ó, Jehova, hatalmas erejű,
jobbod, ó, Jehova, összezúzza az ellenséget.
Fenséged nagyságával ledöntöd azokat, akik lázadnak ellened.
Kiküldöd lángoló haragod, és megemészti őket, mint a tarlót.
Orrod leheletétől a víz feltornyosult,
szilárdan állt, útját állva az árnak.
A tajtékzó víz megmerevedett a tenger szívében.
Így szólt az ellenség: »Üldözöm őket, s utolérem!
Zsákmányt osztok, mígnem megelégszem!
Kardomat kirántom, és leigázza őket kezem!«
Ráfújtál leheleteddel, s beborította őket a tenger,
elmerültek, mint ólom a hatalmas vízben.
Ó, Jehova, ki olyan az istenek közt, mint te?
Ki olyan, mint te, kinek kimagasló a szentsége?
Imádjuk őt dicsérő énekekkel, azt, aki csodákat tesz.
Kinyújtottad jobbodat, s a föld elnyelte az ellenséget.
A népet, melyet megváltottál, odaadó szeretettel vezetted,
erőddel szent hajlékodba kíséred.
Meghallják ezt a népek, és megrendülnek,
Filisztea lakóit fájdalom emészti majd.
Edom törzsfői akkor megrémülnek,
Moáb hatalmas uralkodóit rettegés szállja meg.
Kánaán minden lakója elcsügged.
Rémület és rettegés szállja meg őket.
Karod erejétől kővé dermednek,
míg el nem megy mellettük, ó, Jehova, a néped,
míg el nem megy mellettük a néped, melyet te hívtál életre.
Elviszed, és letelepíted őket örökséged hegyén.
Szilárd helyet készítettél magadnak lakóhelyül, ó, Jehova,
szentélyt, ó, Jehova, melyet kezed épített.
Jehova királyként fog uralkodni örökkön örökké.
Mikor a fáraó a lovaival, harci szekereivel és lovasaival a tengerbe ment,
rájuk zúdította Jehova a tengernek vizét,
de Izrael népe szárazon vonult át a tenger közepén.”
Mirjam prófétanő, Áron nővére tamburint vett a kezébe, és minden asszony követte őt tamburinokkal, és táncoltak.
Mirjam ezzel az énekkel felelt a férfiaknak:
„Szálljon az ének Jehovának, hisz nagy lett az ő dicsősége.
A lovat a lovasával a tengerbe vetette.”
Mózes később útnak indította Izraelt a Vörös-tengertől. Kimentek a Súr pusztájába, és három napon át meneteltek a pusztában, de vizet nem találtak.
Idővel Márába érkeztek, de nem tudtak ott vizet inni, mert keserű volt. Ezért nevezte el azt a helyet Márának.
És a nép zúgolódni kezdett Mózes ellen: „Nincs mit innunk!”
Ekkor Mózes Jehovához kiáltott, és Jehova mutatott neki egy fát. Amikor Mózes bedobta azt a vízbe, a víz édes lett.
Isten ott kibocsátott egy rendeletet, jogalapot teremtett az ítélkezésre, és próbára tette őket.
Ezt mondta: „Ha odafigyelsz arra, amit Jehova, a te Istened mond, és azt teszed, ami helyes a szemében, ha megtartod a parancsait és minden rendeletét, akkor nem sújtalak egyetlen olyan betegséggel sem, amilyenekkel az egyiptomiakat sújtottam, mert én vagyok Jehova, aki meggyógyítalak.”
Azután Élimhez érkeztek, ahol 12 vízforrás volt, és 70 pálmafa. Ott letáboroztak a víz mellett.
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40
Software-ul își propune să conecteze pe toți cu textul Bibliei printr-o interfață rapid accesibilă și personalizabilă.
Numele face referire atât la conectivitate, cât și la viteză…
„Fiecare om să fie grabnic la ascultare, încet la vorbire și încet la mânie!”
Cu dragoste, Tom Károly