capitolul 16
Majd az izraeliták egész közössége elindult Élimből, és azután, hogy kijöttek Egyiptom földjéről, a 2. hónap 15. napján megérkeztek Szin pusztájába, amely Élim és a Sínai között van.
Ekkor az izraeliták egész közössége zúgolódni kezdett Mózes és Áron ellen a pusztában.
Az izraeliták folyton ezt mondták nekik: „Bárcsak megölt volna minket Jehova Egyiptom földjén, amikor a húsos fazekak mellett ültünk, amikor jóllakásig ettünk kenyeret! Azért hoztatok ki minket ebbe a pusztába, hogy az egész gyülekezetet az éhhalálba kergessétek!”
Jehova ekkor ezt mondta Mózesnek: „Kenyeret hullatok nektek az égből, a nép pedig mindennap menjen ki, és gyűjtse össze a napi adagját. Ezzel próbára teszem őket, vajon betartják-e a törvényemet, vagy sem.
De a hatodik napon kétszer annyit szedjenek össze és készítsenek el, mint a többi napon.”
Mózes és Áron tehát ezt mondták egész Izraelnek: „Estére megtudjátok, hogy Jehova hozott ki titeket Egyiptom földjéről.
Reggel meglátjátok Jehova dicsőségét, mert Jehova meghallotta, hogy ellene zúgolódtok. Hisz kik vagyunk mi, hogy ellenünk zúgolódtok?”
Mózes így folytatta: „Amikor Jehova este húst ad ennetek, reggel pedig kenyeret jóllakásig, meg fogjátok tudni, hogy Jehova meghallotta, hogy ellene zúgolódtok. Ugyan kik vagyunk mi? Nem ellenünk zúgolódtok, hanem Jehova ellen.”
Mózes ezután így szólt Áronhoz: „Mondd el az izraeliták egész közösségének: »Gyertek, jelenjetek meg Jehova előtt, mert meghallotta, hogy zúgolódtok!«”
Közvetlenül azután, hogy Áron beszélt az izraeliták egész közösségével, a nép a puszta felé fordult, és azt látta, hogy Jehova dicsősége megjelent a felhőben.
Jehova még ezt is mondta Mózesnek:
„Meghallottam, hogy az izraeliták zúgolódnak. Mondd meg nekik: »Az esti szürkületkor húst fogtok enni, reggel pedig kenyeret jóllakásig. És meg fogjátok tudni, hogy én vagyok Jehova, a ti Istenetek.«”
Így hát aznap este fürjek jöttek, és ellepték a tábort, reggelre pedig harmat szállt le a tábor körül mindenütt.
Amikor a harmat fölszállt, a puszta talaján finom szemcsés valami volt, olyan finom, mint a zúzmara a földön.
Amikor az izraeliták meglátták, egymást kérdezgették: „Mi ez?”, ugyanis nem tudták, hogy mi az. Mózes ekkor így szólt hozzájuk: „Ez az a kenyér, melyet Jehova ad nektek enni.
Ezt parancsolta Jehova: »Mindenki gyűjtsön belőle annyit, amennyit megeszik. Fejenként egy ómert gyűjtsetek, a sátratokban lakók száma szerint.«”
Az izraeliták így is tettek: gyűjtöttek belőle, volt, aki többet, volt, aki kevesebbet.
De amikor megmérték ómerben, annak, aki többet gyűjtött, nem volt feleslege, és annak, aki kevesebbet gyűjtött, nem volt hiánya. Mindenki annyit gyűjtött, amennyit meg tudott enni.
Mózes ekkor ezt mondta nekik: „Senki se hagyjon belőle reggelre!”
De nem hallgattak Mózesre. Amikor néhányan hagytak belőle reggelre, tele lett féreggel, és bűzlött. Mózes megharagudott rájuk.
Mindenki annyit gyűjtött belőle reggelenként, amennyit meg tudott enni, de amikor a nap már melegen sütött, elolvadt.
A hatodik napon kétszer annyi kenyeret szedtek, személyenként két ómert. És a közösség valamennyi fejedelme Mózeshez ment, és jelentette ezt.
Erre ő ezt mondta nekik: „Ez az, amiről Jehova beszélt. Holnap pihenőnap lesz, szent sabbat Jehova tiszteletére. Süssétek meg, amit meg kell sütnötök, és főzzétek meg, amit meg kell főznötök, a maradékot pedig tegyétek félre reggelre.”
Ők félre is tették reggelre, ahogy Mózes parancsolta, és az nem büdösödött meg, és férgek sem lettek benne.
Mózes ekkor ezt mondta: „Egyétek meg ma, mert ma sabbat van Jehova tiszteletére. Ma nem találtok belőle a földön.
Hat napon át szedjétek, de a hetedik napon, sabbaton nem lesz.”
A nép közül néhányan azonban kimentek szedni a hetedik napon, de nem találtak semmit.
Jehova ekkor ezt kérdezte Mózestől: „Meddig nem vagytok még hajlandók megtartani a parancsaimat és a törvényeimet?
Értsétek meg, hogy Jehova adta nektek a sabbatot. Ezért ad nektek a hatodik napon két napra való kenyeret. Maradjon mindenki a maga helyén! Senki se menjen sehova a hetedik napon!”
És a nép megtartotta a sabbatot a hetedik napon.
Izrael népe mannának nevezte el a kenyeret. Fehér volt, mint a koriandermag, az íze pedig a mézes lepényéhez hasonlított.
Mózes ekkor ezt mondta: „Ezt parancsolta Jehova: »Töltsetek meg vele egy ómert, és őrizzétek meg nemzedékeken át, hogy lássák, milyen kenyeret adtam nektek enni a pusztában, amikor kihoztalak titeket Egyiptom földjéről.«”
Mózes ezért ezt mondta Áronnak: „Vegyél egy korsót, tegyél bele egyómernyi mannát, és helyezd el Jehova előtt, hogy megőrizzék nemzedékeken át.”
Áron úgy tett, ahogy Jehova megparancsolta Mózesnek, és elhelyezte azt a bizonyság ládája előtt megőrzésre.
Az izraeliták 40 éven át ették a mannát, míg lakott területre nem értek. Mannát ettek, míg Kánaán földjének a határához nem értek.
Az ómer pedig az éfának a tizedrésze.
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40
Software-ul își propune să conecteze pe toți cu textul Bibliei printr-o interfață rapid accesibilă și personalizabilă.
Numele face referire atât la conectivitate, cât și la viteză…
„Fiecare om să fie grabnic la ascultare, încet la vorbire și încet la mânie!”
Cu dragoste, Tom Károly