⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Ésaiás
36. fejezet
1. vers
Ezékiás király 14. évében Asszíria királya, Szanhérib felvonult Júda minden megerősített városa ellen, és elfoglalta azokat.
2. vers
Asszíria királya akkor elküldte a rabsakét Lákisból egy óriási hadsereggel Ezékiás királyhoz Jeruzsálembe. Elfoglalták helyüket a felső tó vízvezetékénél, amely a ruhatisztító mezejének országútjánál van.
3. vers
Akkor kijött hozzá Hilkija fia, Eljákim, aki a háznép fölé volt rendelve, meg Sébna, a titkár, és Jóah, az emlékíró, Asáf fia.
4. vers
A rabsaké ekkor így szólt hozzájuk: „Mondjátok csak meg Ezékiásnak: »Így szól a nagy király, Asszíria királya: ’Mitől vagy olyan magabiztos?
5. vers
Azt mondod: „Megvan a stratégiám és a hatalmam ahhoz, hogy háborúzzak”, de ezek csak üres szavak. Kiben bízol, hogy fel mersz lázadni ellenem?
6. vers
Lám! Egyiptomnak, e törött nádszálnak a támogatásában bízol, amely, ha rátámaszkodna az ember, belemenne a tenyerébe, és átszúrná. Ilyen a fáraó, Egyiptom királya mindazokhoz, akik benne bíznak.
7. vers
Ha pedig azt mondjátok nekem: „Jehova Istenünkben bízunk”, vajon nem az ő magaslatait és oltárait távolította el Ezékiás, miközben azt mondja Júdának és Jeruzsálemnek: „Ez előtt az oltár előtt hajoljatok meg.”’«
8. vers
Most tehát köss fogadást urammal, Asszíria királyával: adok neked 2000 lovat, ha tudsz elég lovast ültetni rájuk.
9. vers
Már hogy tudnál visszavonulásra kényszeríteni egyetlen kormányzót is uram legkisebb szolgái közül, mikor te Egyiptomban bízol, hogy szekereket és lovasokat kapj?
10. vers
Talán Jehova felhatalmazása nélkül jöttem fel ez ellen az ország ellen, hogy elpusztítsam? Maga Jehova mondta nekem: »Menj fel ez ellen az ország ellen, és pusztítsd el.«”
11. vers
Akkor Eljákim és Sébna meg Jóah így szólt a rabsakéhoz: „Kérünk, arámi nyelven beszélj a te szolgáiddal, mert értjük, és ne beszélj velünk a zsidók nyelvén a fal tetején levő nép füle hallatára.”
12. vers
De a rabsaké ezt mondta: „Vajon csak uradhoz és tehozzád küldött engem az én uram, hogy elmondjam e szavakat? Nemde a fal tetején ülő emberekhez is, akik a saját ürüléküket fogják enni, és a saját vizeletüket fogják inni veletek együtt?”
13. vers
A rabsaké tehát ott állt, és hangosan ezt kiáltotta a zsidók nyelvén: „Halljátok meg a nagy királynak, Asszíria királyának szavát!
14. vers
Ezt mondja a király: »Ne hagyjátok, hogy Ezékiás rászedjen titeket, mert nem tud kiszabadítani benneteket.
15. vers
Ne hagyjátok, hogy Ezékiás rávegyen titeket arra, hogy Jehovában bízzatok, ezt mondva: ’Jehova biztosan megment minket, és ez a város nem kerül Asszíria királyának a kezébe.’
16. vers
Ne hallgassatok Ezékiásra, mert Asszíria királya ezt mondja: ’Kössetek békét velem, és adjátok meg magatokat! Akkor mindegyikőtök a saját szőlőtőjéről és a saját fügefájáról fog enni, és a maga víztárolójából fog inni,
17. vers
amíg el nem jövök, és el nem viszlek benneteket egy olyan földre, amilyen a ti földetek, gabonának és újbornak földjére, kenyérnek és szőlőskerteknek földjére.
18. vers
Ne hagyjátok, hogy Ezékiás félrevezessen titeket ezt mondva: „Jehova megment minket!” Hát kiszabadította-e a nemzetek bármelyik istene is a maga országát Asszíria királyának kezéből?
19. vers
Hol vannak Hamát és Arpád istenei? Hol vannak Szefárvaim istenei? És kiszabadították-e Szamáriát a kezemből?
20. vers
Ezeknek az országoknak az összes istene közül kik azok, akik kiszabadították országukat a kezemből, hogy Jehova ki tudná szabadítani Jeruzsálemet a kezemből?’«”
21. vers
Ők viszont hallgattak, és egy szót sem feleltek neki, mert a király parancsa így szólt: „Ne válaszoljatok neki.”
22. vers
Eljákim, Hilkija fia pedig, aki a háznép fölé volt rendelve, és Sébna, a titkár, meg Jóah, az emlékíró, Asáf fia elmentek Ezékiáshoz megszaggatott ruhában, és jelentették neki, hogy mit mondott a rabsaké.
Könyvek
