⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.

Ésaiás

44. fejezet


Fejezetek:


1. vers

Most pedig figyelj, ó, szolgám, Jákob,
és te, ó, Izrael, akit kiválasztottam!


2. vers

Így szól Jehova,
aki megalkotott és megformált,
aki az anyaméhtől fogva segített téged:

»Ne félj, ó, szolgám, Jákob,
és te, Jesurun, akit kiválasztottam!


3. vers

Mert vizet adok a szomjazónak,
és csörgedező patakokat a száraz vidéknek.

Kiárasztom szellememet az utódaidra
és áldásomat a leszármazottaidra.


4. vers

Kihajtanak, mint növények a zöld fű között,
mint nyárfák a folyó mellett.


5. vers

Az egyik azt mondja majd: ’Jehováé vagyok.’

Egy másik Jákob nevéről nevezi magát,
megint egy másik pedig ezt írja a kezére: ’Jehováé’,
és felveszi Izrael nevét.«


6. vers

Így szól Jehova,
Izrael királya és megváltója, a seregek Jehovája:
»Én vagyok az első és az utolsó.
Rajtam kívül nincs Isten.


7. vers

Ki olyan, mint én?
Hadd beszéljen, hogy elmondja és bizonyítsa nekem!

Mondják el, mi fog következni,
és hogy mi történik majd,
ahogy én attól fogva tettem, hogy megalapítottam a hajdani népet.


8. vers

Ne rettegjetek,
és ne bénítson meg benneteket a félelem!
Vajon nem mondtam meg előre mindegyikőtöknek, és nem jelentettem be?
Ti vagytok az én tanúim.
Van Isten rajtam kívül?
Nincs, nincsen más kőszikla. Én nem tudok egyről sem.«”


9. vers

A faragott bálványok készítői mind semmik,
és kedvenc tárgyaik semmit sem érnek.

Tanúikként semmit sem látnak és semmit sem tudnak,
így akik készítették őket, megszégyenülnek.


10. vers

Ki készítene olyan istent vagy öntene olyan fémbálványt,
amelynek semmi haszna?


11. vers

Társai mind szégyent vallanak.
A mesterek csak emberek.
Gyűljenek össze, és foglaljanak állást.
Rettegni fognak, és megszégyenülnek valamennyien.


12. vers

A kovács a szén fölött munkálja meg a vasat a szerszámával.

Kalapácsokkal formálja,
és erős karjával dolgozik rajta.
Majd megéhezik, és elfogy az ereje.
Nem iszik vizet, és elfárad.


13. vers

A fafaragó kifeszíti a mérőzsinórt, megrajzolja a mintát vörös krétával,
vésővel dolgozik a fán, és körzővel rajzol rá.

Emberről mintázza,
az ember szépségéről,
hogy házban lakjon.


14. vers

Van, akinek az a dolga, hogy cédrusfát vágjon.

Választ egy fát, egy tölgyfát,
és hagyja, hadd erősödjön meg az erdő fái között.
Elülteti a babérfát, és az az esőtől megnő.


15. vers

Aztán az ember tüzelőnek használja.

Vesz belőle, hogy melegedhessen,
tüzet rak és kenyeret süt.
De istent is készít belőle, és imádja azt.
Faragott bálványt készít, és leborul előtte.


16. vers

Felét elégeti tűzben,
megsüti rajta a húst. Megeszi, és jóllakik.
Meg is melegszik, és így szól:
„De jó! Melegszem, miközben nézem a tüzet.”


17. vers

A maradék fából meg istent készít, faragott bálványt.
Leborul előtte, és imádja azt.
Imádkozik hozzá, és ezt mondja:
„Ments meg, mert te vagy az én istenem!”


18. vers

Semmit sem tudnak és semmit sem értenek,
mert a szemük le van zárva, és nem látnak,
és a szívükben nincs éleslátás.


19. vers

Senki sem gondolja végig a szívében,
nem fogja fel vagy érti meg, hogy ezt mondaná:

„A felét elégettem tűzben,
a parazsán kenyeret és húst sütöttem, hogy egyek.
A maradékából meg utálatosságot készítsek?
Egy darab fát imádjak?”


20. vers

Olyan, mint aki hamut eszik.
A saját szíve becsapta és félrevezette.
Nem tudja megmenteni magát, és nem is mondja ezt:
„Hát nem egy értéktelen dolog van a jobb kezemben?”


21. vers

„Emlékezz ezekre, ó, Jákob, és te, ó, Izrael,
mert szolgám vagy.
Én formáltalak, és a szolgám vagy.
Ó, Izrael, én nem feledlek el!


22. vers

Eltakarom törvényszegéseidet, mintha felhővel takarnám el,
és bűneidet, mintha sűrű felleggel takarnám el.
Térj vissza hozzám, mert én megváltalak!


23. vers

Örömmel kiálts, te ég,
mert Jehova tettre kelt!
Diadalmasan kiáltsatok, ti mélységei a földnek!

Örömmel kiáltsatok, ti hegyek,
te erdő és minden fád!

Mert Jehova megváltotta Jákobot,
és megmutatja az ő fenségét Izraelen.”


24. vers

Így szól Jehova, a te megváltód,
aki megformált az anyaméhben:
„Én vagyok Jehova, aki mindent elkészített.

Magam feszítettem ki az eget
és terítettem ki a földet.
Ki volt velem?


25. vers

Meghiúsítom a fecsegők jeleit.

Én vagyok az, aki bolonddá teszi a jósokat,
aki összezavarja a bölcseket,
aki ostobasággá változtatja a tudásukat,


26. vers

aki valóra váltja a szolgája szavát,
aki maradéktalanul végrehajtja követei jövendöléseit,
aki azt mondja Jeruzsálemről: »Lakni fogják«,
és Júda városairól: »Újjáépülnek,
újjáépítem a romjait«,


27. vers

aki így szól a mély vizekhez: »Párologjatok el,
és minden folyótokat kiszárítom«,


28. vers

aki azt mondja Círuszról: »Pásztorom ő,
és maradéktalanul végrehajt mindent, amit akarok«,
és aki azt mondja Jeruzsálemről: »Újjáépül«,
a templomról pedig: »Lerakják alapodat.«”

Fejezetek:


Könyvek