⚠️ ¡Atención! Esta traducción refleja las enseñanzas de la Iglesia de los Testigos de Jehová.
Ésaiás
capítulo 44
verso 1
Most pedig figyelj, ó, szolgám, Jákob,
és te, ó, Izrael, akit kiválasztottam!
verso 2
Így szól Jehova,
aki megalkotott és megformált,
aki az anyaméhtől fogva segített téged:
»Ne félj, ó, szolgám, Jákob,
és te, Jesurun, akit kiválasztottam!
verso 3
Mert vizet adok a szomjazónak,
és csörgedező patakokat a száraz vidéknek.
Kiárasztom szellememet az utódaidra
és áldásomat a leszármazottaidra.
verso 4
Kihajtanak, mint növények a zöld fű között,
mint nyárfák a folyó mellett.
verso 5
Az egyik azt mondja majd: ’Jehováé vagyok.’
Egy másik Jákob nevéről nevezi magát,
megint egy másik pedig ezt írja a kezére: ’Jehováé’,
és felveszi Izrael nevét.«
verso 6
Így szól Jehova,
Izrael királya és megváltója, a seregek Jehovája:
»Én vagyok az első és az utolsó.
Rajtam kívül nincs Isten.
verso 7
Ki olyan, mint én?
Hadd beszéljen, hogy elmondja és bizonyítsa nekem!
Mondják el, mi fog következni,
és hogy mi történik majd,
ahogy én attól fogva tettem, hogy megalapítottam a hajdani népet.
verso 8
Ne rettegjetek,
és ne bénítson meg benneteket a félelem!
Vajon nem mondtam meg előre mindegyikőtöknek, és nem jelentettem be?
Ti vagytok az én tanúim.
Van Isten rajtam kívül?
Nincs, nincsen más kőszikla. Én nem tudok egyről sem.«”
verso 9
A faragott bálványok készítői mind semmik,
és kedvenc tárgyaik semmit sem érnek.
Tanúikként semmit sem látnak és semmit sem tudnak,
így akik készítették őket, megszégyenülnek.
verso 10
Ki készítene olyan istent vagy öntene olyan fémbálványt,
amelynek semmi haszna?
verso 11
Társai mind szégyent vallanak.
A mesterek csak emberek.
Gyűljenek össze, és foglaljanak állást.
Rettegni fognak, és megszégyenülnek valamennyien.
verso 12
A kovács a szén fölött munkálja meg a vasat a szerszámával.
Kalapácsokkal formálja,
és erős karjával dolgozik rajta.
Majd megéhezik, és elfogy az ereje.
Nem iszik vizet, és elfárad.
verso 13
A fafaragó kifeszíti a mérőzsinórt, megrajzolja a mintát vörös krétával,
vésővel dolgozik a fán, és körzővel rajzol rá.
Emberről mintázza,
az ember szépségéről,
hogy házban lakjon.
verso 14
Van, akinek az a dolga, hogy cédrusfát vágjon.
Választ egy fát, egy tölgyfát,
és hagyja, hadd erősödjön meg az erdő fái között.
Elülteti a babérfát, és az az esőtől megnő.
verso 15
Aztán az ember tüzelőnek használja.
Vesz belőle, hogy melegedhessen,
tüzet rak és kenyeret süt.
De istent is készít belőle, és imádja azt.
Faragott bálványt készít, és leborul előtte.
verso 16
Felét elégeti tűzben,
megsüti rajta a húst. Megeszi, és jóllakik.
Meg is melegszik, és így szól:
„De jó! Melegszem, miközben nézem a tüzet.”
verso 17
A maradék fából meg istent készít, faragott bálványt.
Leborul előtte, és imádja azt.
Imádkozik hozzá, és ezt mondja:
„Ments meg, mert te vagy az én istenem!”
verso 18
Semmit sem tudnak és semmit sem értenek,
mert a szemük le van zárva, és nem látnak,
és a szívükben nincs éleslátás.
verso 19
Senki sem gondolja végig a szívében,
nem fogja fel vagy érti meg, hogy ezt mondaná:
„A felét elégettem tűzben,
a parazsán kenyeret és húst sütöttem, hogy egyek.
A maradékából meg utálatosságot készítsek?
Egy darab fát imádjak?”
verso 20
Olyan, mint aki hamut eszik.
A saját szíve becsapta és félrevezette.
Nem tudja megmenteni magát, és nem is mondja ezt:
„Hát nem egy értéktelen dolog van a jobb kezemben?”
verso 21
„Emlékezz ezekre, ó, Jákob, és te, ó, Izrael,
mert szolgám vagy.
Én formáltalak, és a szolgám vagy.
Ó, Izrael, én nem feledlek el!
verso 22
Eltakarom törvényszegéseidet, mintha felhővel takarnám el,
és bűneidet, mintha sűrű felleggel takarnám el.
Térj vissza hozzám, mert én megváltalak!
verso 23
Örömmel kiálts, te ég,
mert Jehova tettre kelt!
Diadalmasan kiáltsatok, ti mélységei a földnek!
Örömmel kiáltsatok, ti hegyek,
te erdő és minden fád!
Mert Jehova megváltotta Jákobot,
és megmutatja az ő fenségét Izraelen.”
verso 24
Így szól Jehova, a te megváltód,
aki megformált az anyaméhben:
„Én vagyok Jehova, aki mindent elkészített.
Magam feszítettem ki az eget
és terítettem ki a földet.
Ki volt velem?
verso 25
Meghiúsítom a fecsegők jeleit.
Én vagyok az, aki bolonddá teszi a jósokat,
aki összezavarja a bölcseket,
aki ostobasággá változtatja a tudásukat,
verso 26
aki valóra váltja a szolgája szavát,
aki maradéktalanul végrehajtja követei jövendöléseit,
aki azt mondja Jeruzsálemről: »Lakni fogják«,
és Júda városairól: »Újjáépülnek,
újjáépítem a romjait«,
verso 27
aki így szól a mély vizekhez: »Párologjatok el,
és minden folyótokat kiszárítom«,
verso 28
aki azt mondja Círuszról: »Pásztorom ő,
és maradéktalanul végrehajt mindent, amit akarok«,
és aki azt mondja Jeruzsálemről: »Újjáépül«,
a templomról pedig: »Lerakják alapodat.«”
Libros
