⚠️ ¡Atención! Esta traducción refleja las enseñanzas de la Iglesia de los Testigos de Jehová.
Ésaiás
capítulo 37
verso 1
Amint Ezékiás király meghallotta ezeket, megszaggatta a ruháit, zsákruhát öltött, és bement Jehova házába.
verso 2
Ekkor elküldte Eljákimot, aki a háznép fölé volt rendelve, Sébnát, a titkárt, és a papok véneit zsákruhába öltözötten Ézsaiás prófétához, Ámóc fiához.
verso 3
Ezek így szóltak hozzá: „Ezt mondja Ezékiás: »Nyomorúság, szidalmazás és szégyen napja e mai nap. Mert a gyermekek készen állnak arra, hogy világra jöjjenek, de nincs erő a szüléshez.
verso 4
Talán meghallja Jehova, a te Istened a rabsaké szavait, akit az ura, Asszíria királya küldött, hogy gúnyolja az élő Istent, és számonkéri tőle azokat a szavakat, amelyeket Jehova, a te Istened hallott. Ezért mondj egy imát azokért, akik még megmaradtak.«”
verso 5
Ezékiás király szolgái tehát bementek Ézsaiáshoz,
verso 6
Ézsaiás pedig ezt mondta nekik: „Így szóljatok uratokhoz: »Ezt mondja Jehova: ’Ne félj azok miatt a szavak miatt, amelyeket hallottál, amelyekkel becsméreltek engem Asszíria királyának szolgái.
verso 7
Egy gondolatot ültetek az elméjébe, hogy hírt hallva visszatérjen az országába, és tenni fogok róla, hogy kard által essen el a saját országában.’«”
verso 8
Miután a rabsaké meghallotta, hogy Asszíria királya elvonult Lákisból, visszatért hozzá, és az éppen Libna ellen harcolt.
verso 9
A király ekkor értesült róla, hogy Etiópia királya, Tirháka kivonult, hogy harcoljon ellene. Ennek hallatán ismét követeket küldött Ezékiáshoz ezekkel a szavakkal:
verso 10
„Így szóljatok Júda királyához, Ezékiáshoz: »Ne hagyd, hogy Istened, akiben bízol, rászedjen téged, ezt mondva: ’Jeruzsálem nem kerül Asszíria királyának kezébe.’
verso 11
Hiszen te is hallottad, mit tettek Asszíria királyai minden országgal, hogy elpusztították őket. Gondolod, hogy te megszabadulsz?
verso 12
Vajon azoknak a nemzeteknek az istenei, amelyeket ősapáim elpusztítottak, megszabadították-e őket? Hol van Gózán, Hárán, Recef és Éden népe, akik Tel-Asszárban voltak?
verso 13
Hol van Hamát királya, Arpád királya, és Szefárvaim, Héna meg Ivva városainak királya?«”
verso 14
Ezékiás akkor elvette a leveleket a követek kezéből, és elolvasta azokat. Majd fölment Jehova házába, és kiterítette azokat Jehova előtt.
verso 15
És Ezékiás imádkozni kezdett Jehovához ilyen szavakkal:
verso 16
„Ó, seregek Jehovája, Izrael Istene, aki a kerubok fölött ülsz trónodon! Egyedül te vagy a föld minden királyságának igaz Istene. Te alkottad az eget és a földet.
verso 17
Hajtsd ide füledet, ó, Jehova, és halld! Nyisd ki szemedet, ó, Jehova, és lásd! Halld meg Szanhérib minden szavát, amelyet azért üzent, hogy gúnyolja az élő Istent.
verso 18
Való igaz, ó, Jehova, hogy Asszíria királyai pusztulást hoztak minden országra, és a saját országukra is.
verso 19
Tűzbe vetették isteneiket, mert azok nem voltak istenek, csak emberi kéz alkotásai, fa és kő. Ezért tudták megsemmisíteni őket.
verso 20
Most tehát, ó, Istenünk, Jehova, ments meg minket a kezéből, hogy a föld minden királysága megtudja, hogy egyedül te vagy Isten, ó, Jehova!”
verso 21
Ézsaiás, Ámóc fia pedig ezt üzente Ezékiásnak: „Ezt mondja Jehova, Izrael Istene: »Mivel imádkoztál hozzám Asszíria királya, Szanhérib miatt,
verso 22
ezt jelenti ki ellene Jehova:
’Megvet téged, csúfot űz belőled Sion szűz lánya,
a fejét csóválja miattad Jeruzsálem lánya.
verso 23
Kit gúnyoltál és becsméreltél?
Ki ellen emelted fel hangodat,
és kire néztél gőgös szemmel?
Izrael szentjére!
verso 24
Szolgáid által gúnyoltad Jehovát, és ezt mondtad:
„Harci szekereim sokaságával
fölmegyek a hegyek tetejére,
a Libanon legmesszibb részeire.
Kivágom fenséges cédrusait, legszebb borókafenyőit.
Eljutok legmagasabb menedékeihez, legsűrűbb erdeibe.
verso 25
Kutakat ások, és vizet iszom én,
kiszárítom talpammal Egyiptom folyóvizeit.”
verso 26
Hát nem hallottad? Már régen elhatároztam.
Jóval ezelőtt előkészítettem,
most pedig valóra váltom.
Te teszed a megerősített városokat elhagyatott romhalmazzá.
verso 27
Lakóik segítség nélkül maradnak,
megrettennek és megszégyenülnek.
Olyanokká válnak, mint a mező növényzete és a zöldellő fű,
mint a háztetőn növő fű, melyet megperzsel a keleti szél.
verso 28
Jól tudom, mikor ülsz le, mikor mész ki, mikor jössz be,
és mikor háborogsz ellenem,
verso 29
mert eljutott fülembe ellenem való háborgásod és ordításod.
Ezért orrodba akasztom horgomat, szádba pedig zablámat,
és visszavezetlek azon az úton, amelyen jöttél.’
verso 30
És ez lesz a jel számodra: Ebben az évben azt eszitek, ami magától nő, a második évben pedig az abból kihajtó gabonát. De a harmadik évben vetni és aratni fogtok, szőlőket ültettek, és eszitek azok gyümölcsét.
verso 31
Akik megmenekülnek, és életben maradnak Júda népéből, azok gyökeret fognak ereszteni, és gyümölcsöt fognak teremni.
verso 32
Mert Jeruzsálemből kivonul egy maradék, és a túlélők Sion hegyéről. A seregek Jehovája cselekszi ezt a buzgalmából fakadóan.
verso 33
Ezért ezt mondja Jehova Asszíria királyáról:
’Nem jön be ebbe a városba,
nyilat sem lő oda,
pajzzsal sem rohanja meg,
ostromsáncot sem emel ellene.’«
verso 34
»Amelyik úton jött, azon megy vissza,
nem jön be ebbe a városba« – ez Jehova kijelentése.
verso 35
»Meg fogom védeni ezt a várost, és megmentem magamért,
és szolgámért, Dávidért.«”
verso 36
És Jehova angyala kiment, és lesújtott 185 000 férfira az asszírok táborában. Amikor az emberek kora reggel fölkeltek, látták a sok holttestet.
verso 37
Szanhérib, Asszíria királya ezért elment, visszatért Ninivébe, és ott is maradt.
verso 38
Egyszer, amikor éppen meghajolt istenének, Nisróknak a házában, a saját fiai, Adrammélek és Sarécer, lesújtottak rá karddal, majd elmenekültek az Ararát földjére. A fia, Esár-Haddon lett a király utána.
Libros
