capítulo 15
Kijelentés Moáb ellen:
Elnémult a moábi Ar,
mert éjjel kifosztották.
Elnémult a moábi Kir,
mert éjjel kifosztották.
Felment a házba és Dibonba,
a magaslatokra, hogy sírjon.
Moáb siratja Nébót és Medebát.
Minden fejet kopaszra nyírtak, minden szakállt levágtak.
Utcáin zsákruhát öltöttek,
tetőin és közterein mindegyikük jajgat,
sírva mennek lefelé.
Kiált Hesbon és Elealé.
Egészen Jahácig hallani hangjukat.
Ezért kiáltoznak Moáb fegyveresei.
Remeg a nép.
Szívem kiált Moáb miatt.
A menekülők egészen Coárig és Eglát-Selisijáig futnak.
Sírva mennek fel Luhit emelkedőjén.
Miközben Horonaim felé tartanak, sírnak a szerencsétlenség miatt.
Mert Nimrim vizei kiszáradtak.
Elszáradt a zöldellő fű,
nincs fű, és semmi zöld nem maradt.
Ezért a megmaradt tartalékaikat és vagyonukat
elviszik a nyárfák völgyén át.
Mert a kiáltás Moáb egész területén visszhangzik.
Jajgatása egészen Eglaimig,
jajgatása egészen Beér-Élimig hallatszik.
Dimon vizei megteltek vérrel.
De még mást is tartogatok Dimonnak:
egy oroszlánt küldök Moáb menekülőire
és azokra, akik megmaradtak az országban.
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66