⚠️ ¡Atención! Esta traducción refleja las enseñanzas de la Iglesia de los Testigos de Jehová.
Ésaiás
capítulo 51
verso 1
Hallgassatok rám, ti, akik igazságosságra törekedtek,
akik keresitek Jehovát.
Tekintsetek a kősziklára, amelyből kivágtak titeket,
és a kőbányára, amelyből kiástak benneteket.
verso 2
Tekintsetek ősapátokra, Ábrahámra,
és Sárára, aki világra hozott titeket.
Mert Ábrahám egymaga volt, amikor elhívtam,
aztán megáldottam, és sok utódot adtam neki.
verso 3
Mert Jehova meg fogja vigasztalni Siont.
Megvigasztalja romjait,
pusztáját olyanná teszi, mint az Éden,
kietlen síkságát olyanná, mint Jehova kertje.
Ujjonganak és vigadnak benne,
hálaadás és énekszó hallatszik.
verso 4
Figyelj rám, ó, népem,
és fordítsd felém füledet, nemzetem!
Mert törvényt bocsátok ki,
és ítéletem világosság lesz a népeknek.
verso 5
Közeleg az igazságosságom.
Úton van szabadításom,
és karom megítéli a népeket.
Bennem reménykednek majd a szigetek,
és a karomra várnak.
verso 6
Nézzetek fel az égre,
és tekintsetek le a földre.
Az ég ugyanis szertefoszlik, akár a füst,
a föld elkopik, mint a ruha,
lakói pedig elpusztulnak, mint a szúnyogok.
De az én szabadításom örökre szól,
és igazságosságom soha nem vall kudarcot.
verso 7
Hallgassatok rám, ti, akik tudjátok, mi a helyes,
te nép, akinek szívében van törvényem!
Ne féljetek a halandó emberek gúnyolódásától,
és ne rettenjetek meg a sértegetéseiktől.
verso 8
Mert megeszi őket a moly, mint a ruhát,
megeszi őket a ruhamoly, mint a gyapjút.
Igazságosságom ellenben örökre fennmarad,
és szabadításom nemzedékről nemzedékre.”
verso 9
Kelj fel, kelj fel, ölts magadra erőt,
ó, Jehova karja!
Kelj fel, mint a régi napokban, mint a hajdani nemzedékek idején.
Hát nem te zúztad szét Ráhábot,
és szúrtad át a tengeri szörnyet?
verso 10
Nem te szárítottad fel a tengert, a nagy mélység vizét?
És nem te készítettél utat a tenger mélyén, hogy átvonulhassanak a megváltottak?
verso 11
Visszatérnek majd Jehova megváltottai.
Sionba jönnek örömmel kiáltva,
és végtelen öröm koronázza őket.
Ujjongani és örülni fognak,
eltűnik a bánat és a sóhaj.
verso 12
„Én, én vigasztallak meg titeket.
Miért félnél a halandó embertől, aki meghal,
és az embernek fiától, aki elhervad, mint a zöld fű?
verso 13
Miért felejted el alkotódat, Jehovát,
aki kifeszítette az eget és lerakta a föld alapját?
Egész nap csak rettegtél elnyomóid dühétől,
mintha módjukban állt volna elpusztítani.
Most hol van elnyomóid dühe?
verso 14
Hamarosan eloldozzák a láncokban görnyedőt.
Nem fog meghalni, nem száll a verembe,
és mindig lesz kenyere.
verso 15
Hisz én vagyok Jehova, a te Istened,
aki felkorbácsolja a tengert, hogy zúgjanak habjai.
Seregek Jehovája a neve.
verso 16
Szavaimat szádba adom,
és kezem árnyékával eltakarlak,
hogy elültessem az eget, lerakjam a föld alapját,
és azt mondjam Sionnak: »Népem vagy.«
verso 17
Ébredj, ébredj, kelj föl, ó, Jeruzsálem,
te, aki kiittad Jehova kezéből dühének poharát.
Kiittad a kelyhet,
kiürítetted a tántorgás poharát.
verso 18
A megszületett fiai közül egy sincs ott, hogy vezesse,
és nem fogta kézen egyetlen fia sem, akit fölnevelt.
verso 19
Ez a két dolog ért téged.
Ki fog együttérezni veled?
Pusztulás és rombolás, éhség és kard!
Ki vigasztal meg?
verso 20
Fiaid elájultak.
Ott fekszenek minden utcasarkon,
mint vadjuhok a hálóban.
Teljesen érzik Jehova dühének, Istened fegyelmezésének a hatását.”
verso 21
Azért, kérlek, figyelj ide,
ó, asszony, aki elnyomott és részeg vagy, de nem bortól!
verso 22
Így szól a te Urad, Jehova, Istened, aki megvédi népét:
„Kiveszem kezedből a tántorgás poharát,
a kelyhet, dühöm poharát.
Nem iszol belőle többé.
verso 23
Kínzóid kezébe adom azt,
akik ezt mondták neked: »Hajolj le, hogy járhassunk rajtad!«
Úgyhogy olyanná tetted hátadat, mint a föld,
és mint az utca, amelyen járnak.”
Libros
