capítulo 13
Kijelentés Babilon ellen, amit Ézsaiás, Ámóc fia látott látomásban:
„Állítsatok jelt egy kopár hegyen.
Kiáltsatok nekik, kezetekkel intsetek nekik,
hadd vonuljanak be az előkelők bejáratain.
Parancsot adtam azoknak, akiket kineveztem.
Elhívtam katonáimat, hogy kimutassam haragomat,
elhívtam azokat, akik büszkén ujjonganak.
Figyeljetek csak! Sokaság van a hegyekben,
a hang alapján sokan vannak!
Figyeljetek csak! Királyságoknak,
összegyűlt nemzeteknek a morajlása ez!
A seregek Jehovája szemlét tart a hadsereg fölött.
Jehova és a haragjának a fegyverei
messzi földről jönnek,
az ég határáról,
hogy az egész földet feldúlják.
Jajgassatok, mert közel van Jehova napja!
Mint pusztítás a Mindenhatótól, úgy jön el.
Ezért minden kéz elernyed,
és minden ember szíve retteg.
Az emberek megrettennek.
Görcsök és fájdalmak fogják el őket,
mint egy szülő asszonyt.
Rémülten néznek egymásra.
Arcukat lángba borítja a gyötrelem.
Nézzétek, Jehova napja jön,
kegyetlen lesz az a nagy dühtől és a lángoló haragtól.
Rémisztővé teszi a földet,
és kiirtja onnan a föld bűnöseit.
Mert az ég csillagai és csillagképei
nem fognak fényleni.
A nap sötét lesz, amikor felkel,
és a hold sem fog fényleni.
Felelősségre vonom a lakott földet a gonoszságáért,
és a gonoszokat a vétkükért.
Véget vetek az elbizakodottak büszkeségének,
és a gőgös zsarnokokat megalázom.
Ritkábbá teszem a halandót a finomított aranynál,
és az embert Ofír aranyánál.
Én, a seregek Jehovája, megrendítem az eget,
és lángoló haragom napján
kirázom helyéről a földet nagy dühömben.
Mint az űzött gazella, és mint a nyáj, amelyet nincs, aki egybegyűjtsön,
mindenki visszatér a népéhez,
és a saját földjére menekül.
Akire rátalálnak, átszúrják,
és akit elfognak, megölik karddal.
Gyermekeiket a szemük láttára zúzzák szét.
Házaikat kirabolják,
és feleségeiket megerőszakolják.
Ellenük küldöm a médeket,
akik semmibe veszik az ezüstöt,
és nem lelik örömüket az aranyban.
Íjaikkal szétzúzzák a fiatalokat.
Az anyaméh gyümölcsét nem szánják meg,
nem kegyelmeznek a gyermekeknek sem.
És Babilon, a legdicsőségesebb királyság,
a káldeusok büszkesége és ékessége,
olyanná lesz, mint Szodoma és Gomorra, amikor földúlta őket Isten.
Soha többé nem lakják,
senki sem fog ott lakni nemzedékeken át.
Egy arab sem veri fel ott a sátrát,
és nem pihentetik ott pásztorok a nyájaikat.
Sivatagi állatok fognak ott leheveredni,
és a káldeusok házai tele lesznek uhubaglyokkal.
Struccok laknak ott,
és vadkecskék fognak ott szökdelni.
Állatok üvöltenek majd lakótornyaiban,
és sakálok lesznek a fényűző palotáiban.
Közel van az ideje, napjait nem fogják meghosszabbítani.”
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66