⚠️ ¡Atención! Esta traducción refleja las enseñanzas de la Iglesia de los Testigos de Jehová.
Ésaiás
capítulo 10
verso 1
Jaj azoknak, akik ártalmas rendelkezéseket hoznak,
és állandóan elnyomó törvényeket javasolnak,
verso 2
hogy a szegények ne vihessék bíróságra az ügyeiket,
hogy ne szolgáltassanak igazságot az alacsony sorúaknak.
Az özvegyeket zsákmányul ejtik,
és az árvákat kifosztják.
verso 3
Mit tesztek majd a számadás napján,
amikor pusztulás jön messziről?
Kihez menekültök segítségért,
és hol hagyjátok a gazdagságotokat?
verso 4
Nincs más lehetőség, csak lekuporodni a rabok között,
vagy a megöltek közé hullani.
Mindezzel még nem múlt el haragja,
keze még ki van nyújtva, hogy lesújtson.
verso 5
„Nézzétek, Asszíria!
Ő a vessző, amellyel megmutatom haragomat,
és kezében a bot, hogy kihirdesse ítéletemet!
verso 6
Hitehagyott nemzet ellen küldöm őt,
azok ellen, akik felbőszítettek.
Megparancsolom neki, hogy nagy zsákmányt és sok prédát szerezzen,
és tiporja őket, mint az utcák sarát.
verso 7
De ő nem hajlik erre,
szíve nem ilyen terveket sző.
Az van a szívében, hogy pusztítson,
és kiirtson sok nemzetet, nem keveset.
verso 8
Mert így szól:
»Hát fejedelmeim egyúttal nem királyok is?
verso 9
Hát nem olyan Kalnó, mint Karkemis,
Hamát, mint Arpád,
és Szamária, mint Damaszkusz?
verso 10
Elfoglaltam a semmit érő istenek királyságait,
amelyeknek több faragott bálványuk van, mint amennyi Jeruzsálemnek és Szamáriának.
verso 11
Akkor vajon nem azt fogom tenni Jeruzsálemmel és a bálványaival is,
amit Szamáriával és a semmit érő isteneivel tettem?«
verso 12
Miután Jehova befejezi minden munkáját Sion hegyén és Jeruzsálemben, megbünteti az asszír királyt, amiért öntelt a szíve, büszke a tekintete,
verso 13
és ezt mondja:
»Ezt erős kézzel teszem,
és bölcsen, hiszen bölcs vagyok.
Elmozdítom a népek határait,
elrabolom a kincseiket,
és leigázom az ott lakókat, mint akinek hatalma van.
verso 14
Mint ahogy egy ember benyúl egy fészekbe,
úgy az én kezem is elveszi a népek javait.
És miként az elhagyott tojásokat szokták begyűjteni,
úgy gyűjtöm be én is az egész földet.
Senki sem lesz, aki csapkodná a szárnyát vagy kinyitná a száját vagy csipogna.«”
verso 15
Vajon a fejsze többnek gondolja magát annál, aki vág vele?
Vagy a fűrész többnek gondolja magát annál, aki fűrészel vele?
Vajon a bot meg tudja lendíteni azt, aki a magasba emeli?
Vagy a vessző magasba tudja emelni azt, aki fogja?
verso 16
Ezért az igaz Úr, a seregek Jehovája
soványsággal sújtja Asszíria kövéreit,
és dicsősége alatt lobogó tüzet rak.
verso 17
Izrael világossága tűz lesz,
és a szentje láng.
Fellángol, és egyetlen napon megemészti Asszíria gyomját és tövisbokrát.
verso 18
Teljesen megsemmisíti fenséges erdejét és gyümölcsösét,
olyanok lesznek, mint a sorvadó beteg.
verso 19
Olyan kevés fa marad az erdejében,
hogy egy kisfiú is össze tudja írni azokat.
verso 20
Azon a napon, akik megmaradnak az izraeliták közül,
és életben maradnak Jákob házából,
soha többé nem támaszkodnak arra, aki rájuk támadt,
hanem hűségesen Jehovára,
Izrael szentjére fognak támaszkodni.
verso 21
Csak egy maradék,
Jákob leszármazottainak a maradéka tér vissza az erős Istenhez.
verso 22
Mert bár a népedben, ó, Izrael,
annyian vannak, mint a homokszemek a tengerben,
csak egy maradék fog közülük visszatérni.
Isten elhatározta, hogy elpusztítja a népet,
és a büntetés utoléri őket.
verso 23
Igen, a legfőbb Úr, a seregek Jehovája elhatározta, hogy pusztítás lesz,
melyet az egész országban végrehajtanak.
verso 24
Azért így szól a legfőbb Úr, a seregek Jehovája: „Ne félj, ó, népem, Sion lakója Asszíriától, aki vesszővel vert téged, és aki botját emelte rád, ahogy Egyiptom tette.
verso 25
Mert még egy nagyon kevés idő, és véget ér az ítélethirdetés. Haragomban elpusztítom őket.
verso 26
A seregek Jehovája ostort fog suhogtatni ellene, mint amikor vereséget mért Midiánra Oreb sziklájánál. Botja a tenger felett lesz, és fölemeli azt, ahogy Egyiptom esetében is tette.
verso 27
Azon a napon lekerül terhe a válladról
és igája a nyakadról,
és széttörik az igát az olaj miatt.”
verso 28
Eljött Ajjátba,
továbbvonult Migronon át,
Mikmásnál rakja le holmiját.
verso 29
Átmentek a gázlón,
Gébában töltik az éjszakát,
Ráma megremeg, Saul Gibeája elmenekült.
verso 30
Kiálts, ó, Gallim lánya!
Figyelj, ó, Laisa!
Ó, szegény Anatót!
verso 31
Madmena elfutott.
Gébim lakosai menedéket kerestek.
verso 32
Még ezen a napon megáll Nóbban.
Rázza az öklét Sion lányának hegye felé,
Jeruzsálem dombja felé.
verso 33
Az igaz Úr, a seregek Jehovája
lenyesi az ágakat szörnyű ropogás közepette.
A legmagasabb fákat levágja,
és a magasak alacsonyak lesznek.
verso 34
Lesújt az erdő bozótjaira fejszével,
és a Libanon fáit kidönti valaki, akinek hatalma van.
Libros
