⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Ésaiás
51. fejezet
1. vers
Hallgassatok rám, ti, akik igazságosságra törekedtek,
akik keresitek Jehovát.
Tekintsetek a kősziklára, amelyből kivágtak titeket,
és a kőbányára, amelyből kiástak benneteket.
2. vers
Tekintsetek ősapátokra, Ábrahámra,
és Sárára, aki világra hozott titeket.
Mert Ábrahám egymaga volt, amikor elhívtam,
aztán megáldottam, és sok utódot adtam neki.
3. vers
Mert Jehova meg fogja vigasztalni Siont.
Megvigasztalja romjait,
pusztáját olyanná teszi, mint az Éden,
kietlen síkságát olyanná, mint Jehova kertje.
Ujjonganak és vigadnak benne,
hálaadás és énekszó hallatszik.
4. vers
Figyelj rám, ó, népem,
és fordítsd felém füledet, nemzetem!
Mert törvényt bocsátok ki,
és ítéletem világosság lesz a népeknek.
5. vers
Közeleg az igazságosságom.
Úton van szabadításom,
és karom megítéli a népeket.
Bennem reménykednek majd a szigetek,
és a karomra várnak.
6. vers
Nézzetek fel az égre,
és tekintsetek le a földre.
Az ég ugyanis szertefoszlik, akár a füst,
a föld elkopik, mint a ruha,
lakói pedig elpusztulnak, mint a szúnyogok.
De az én szabadításom örökre szól,
és igazságosságom soha nem vall kudarcot.
7. vers
Hallgassatok rám, ti, akik tudjátok, mi a helyes,
te nép, akinek szívében van törvényem!
Ne féljetek a halandó emberek gúnyolódásától,
és ne rettenjetek meg a sértegetéseiktől.
8. vers
Mert megeszi őket a moly, mint a ruhát,
megeszi őket a ruhamoly, mint a gyapjút.
Igazságosságom ellenben örökre fennmarad,
és szabadításom nemzedékről nemzedékre.”
9. vers
Kelj fel, kelj fel, ölts magadra erőt,
ó, Jehova karja!
Kelj fel, mint a régi napokban, mint a hajdani nemzedékek idején.
Hát nem te zúztad szét Ráhábot,
és szúrtad át a tengeri szörnyet?
10. vers
Nem te szárítottad fel a tengert, a nagy mélység vizét?
És nem te készítettél utat a tenger mélyén, hogy átvonulhassanak a megváltottak?
11. vers
Visszatérnek majd Jehova megváltottai.
Sionba jönnek örömmel kiáltva,
és végtelen öröm koronázza őket.
Ujjongani és örülni fognak,
eltűnik a bánat és a sóhaj.
12. vers
„Én, én vigasztallak meg titeket.
Miért félnél a halandó embertől, aki meghal,
és az embernek fiától, aki elhervad, mint a zöld fű?
13. vers
Miért felejted el alkotódat, Jehovát,
aki kifeszítette az eget és lerakta a föld alapját?
Egész nap csak rettegtél elnyomóid dühétől,
mintha módjukban állt volna elpusztítani.
Most hol van elnyomóid dühe?
14. vers
Hamarosan eloldozzák a láncokban görnyedőt.
Nem fog meghalni, nem száll a verembe,
és mindig lesz kenyere.
15. vers
Hisz én vagyok Jehova, a te Istened,
aki felkorbácsolja a tengert, hogy zúgjanak habjai.
Seregek Jehovája a neve.
16. vers
Szavaimat szádba adom,
és kezem árnyékával eltakarlak,
hogy elültessem az eget, lerakjam a föld alapját,
és azt mondjam Sionnak: »Népem vagy.«
17. vers
Ébredj, ébredj, kelj föl, ó, Jeruzsálem,
te, aki kiittad Jehova kezéből dühének poharát.
Kiittad a kelyhet,
kiürítetted a tántorgás poharát.
18. vers
A megszületett fiai közül egy sincs ott, hogy vezesse,
és nem fogta kézen egyetlen fia sem, akit fölnevelt.
19. vers
Ez a két dolog ért téged.
Ki fog együttérezni veled?
Pusztulás és rombolás, éhség és kard!
Ki vigasztal meg?
20. vers
Fiaid elájultak.
Ott fekszenek minden utcasarkon,
mint vadjuhok a hálóban.
Teljesen érzik Jehova dühének, Istened fegyelmezésének a hatását.”
21. vers
Azért, kérlek, figyelj ide,
ó, asszony, aki elnyomott és részeg vagy, de nem bortól!
22. vers
Így szól a te Urad, Jehova, Istened, aki megvédi népét:
„Kiveszem kezedből a tántorgás poharát,
a kelyhet, dühöm poharát.
Nem iszol belőle többé.
23. vers
Kínzóid kezébe adom azt,
akik ezt mondták neked: »Hajolj le, hogy járhassunk rajtad!«
Úgyhogy olyanná tetted hátadat, mint a föld,
és mint az utca, amelyen járnak.”
Könyvek
