chapter 59
Jehova keze nem túl rövid, hogy ne tudna megmenteni,
és füle sem túl tompa, hogy ne hallana.
Nem, hanem a saját vétkeitek választottak el titeket Istenetektől.
A bűneitek miatt rejtette el előletek az arcát,
és nem hajlandó meghallgatni titeket.
Mert kezeteket vér szennyezi,
és ujjaitokat vétek.
Ajkaitok hazugságot szólnak, nyelvetek igazságtalanságot mormog.
Senki sem kiált igazságosságért,
és senki sem megy bíróságra úgy, hogy az igazat mondaná.
Ábrándokban bíznak, és hasztalan dolgokról beszélnek.
Bajt fogannak, és olyasmit szülnek, ami ártalmas.
Mérgeskígyó-tojásokat költenek ki,
és pókhálót szőnek.
Aki eszik a tojásaikból, meghal,
az összetört tojásból pedig vipera kel ki.
Pókhálójuk nem lesz jó ruhának,
és nem takarják be magukat azzal, amit készítettek.
Amit csinálnak, az ártalmas,
és erőszakos tettek vannak kezükben.
Szaladnak, hogy gonoszságot műveljenek,
és sietnek ártatlan vért ontani.
Gondolataik ártalmas gondolatok,
pusztítás és gyötrelem van az útjaikon.
Nem ismerik a béke útját,
és nincs igazságosság ösvényükön.
Elferdítik a saját útjaikat.
Senki sem ismeri meg a békét, aki azokon lépdel.
Ezért van messze tőlünk a jog,
és nem ér utol minket az igazságosság.
Folyton világosságot remélünk, de sötétség van,
fényességet, de homályban járunk.
Tapogatózva keressük a falat, mint a vakok,
és úgy tapogatózunk, mint akiknek nincsen szemük.
Megbotlunk a déli verőfényben, mintha esti sötétség lenne,
és olyanok vagyunk az erősek között, mint a halottak.
Morgunk mindnyájan, mint a medvék,
gyászosan búgunk, mint a galambok.
Igazságosságot remélünk, de nincs,
megmentést, de távol van tőlünk.
Mert sokat lázadoztunk előtted,
és minden egyes bűnünk ellenünk tanúskodik.
Tudatában vagyunk lázadásainknak,
és vétkeinket jól ismerjük.
Megszegtük a törvényt és megtagadtuk Jehovát.
Hátat fordítottunk Istenünknek.
Elnyomásról és lázadásról beszéltünk,
hazug szavakat fogantunk és mormogtunk a szívünkből.
Háttérbe szorul a jog,
és távol marad az igazságosság.
Mert elbukik a köztereken az igazság,
és a becsületesség nem tud bejutni.
Eltűnt az igazság,
és aki elfordul a rossztól, azt kifosztják.
Jehova ezt látta, és nem tetszett neki,
mert nem volt igazságosság.
Látta, hogy nincs ember, aki segítsen,
és megdöbbent, hogy nincs közbenjáró.
Ezért a saját karja szerzett megmentést,
és a saját igazságossága támogatta őt.
Felvette hát az igazságosságot mint egy páncélinget,
és fejére a megmentés sisakját.
A bosszú ruháit is felvette,
és magára terítette a buzgalmat mint egy köpenyt.
A tetteikhez mérten ad nekik jutalmat:
dühöt az ellenfeleinek és bosszút az ellenségeinek.
Azt adja a szigeteknek, ami jár nekik.
Nyugaton mélységesen tisztelni fogják Jehova nevét,
és keleten az ő dicsőségét,
mert Jehova eljön, mint egy sebes folyó,
melyet a szelleme hajt.
„El fog jönni Sionhoz a megváltó,
azokhoz, akik Jákob leszármazottai közül elfordulnak a törvényszegéstől” – jelenti ki Jehova.
„Ami pedig engem illet, ez az én szövetségem velük – így szól Jehova. – Szellemem, amely rajtad van, és szavaim, amelyeket szádba adtam, nem távoznak el szádból, sem a gyermekeid, sem az unokáid szájából mostantól fogva mindörökké” – mondja Jehova.
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66