chapter 35
Ujjong majd a puszta és a száraz vidék,
örül a kietlen síkság, és virul, mint a sáfrány.
Mindenképpen virágba borul,
örül és boldogan kiált.
A Libanon dicsőségét kapja,
a Kármel és Sáron pompáját.
Meglátják Jehova dicsőségét, Istenünk pompáját.
Erősítsétek a gyönge kezeket,
és szilárdítsátok meg a remegő térdeket!
Mondjátok meg azoknak, akik nyugtalankodnak a szívükben:
„Legyetek erősek! Ne féljetek!
Istenetek eljön, és bosszút áll.
Isten eljön, és elégtételt vesz.
Eljön, és megment benneteket.”
Akkor a vakok szemei
és a süketek fülei megnyílnak.
Akkor majd szökdel a sánta, mint a szarvas,
és a néma nyelve boldogan kiált.
Mert a pusztában víz fakad,
és patakok a kietlen síkságon.
A hőségtől perzselt föld nádas tó lesz,
és a szomjazó földön vízforrások fakadnak.
A sakálok tanyáján, a pihenőhelyükön,
zöldellő fű, nád és papiruszsás nő.
És lesz ott egy országút,
igen, egy út, amelyet a Szentség útjának fognak hívni.
Nem járnak rajta tisztátalanok.
Csak az járhat rajta, akinek megengedik,
és nem tévednek rá ostobák.
Nem lesz ott oroszlán,
és nem jönnek oda veszedelmes vadállatok.
Egyet sem találni ott.
Csak a megváltottak fognak járni rajta.
Akiket Jehova megváltott, visszatérnek, és Sionba jönnek majd örömkiáltással.
Végtelen öröm lesz a koronájuk.
Örülnek és ujjonganak,
eltűnik a bánat és a sóhaj.
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66