chapter 25
Ó, Jehova, te vagy az én Istenem!
Magasztallak, és dicsérem a nevedet,
mert csodálatos dolgokat vittél véghez,
olyasmiket, amiket már réges-régen elhatároztál.
Hűségesen és megbízhatóan cselekszel.
Mert kőrakássá tetted a várost,
omladozó rommá a megerősített várost,
az idegenek tornya többé nem város,
sosem épül újjá.
Ezért dicsőít majd az erős nép,
és tisztel mélységesen a zsarnokoskodó nemzetek városa.
Mert erődje lettél az alacsony sorúnak,
erődje a szegénynek a nyomorúságában,
menedék a zivatar elől,
és árnyék a hőség ellen.
Amikor a zsarnokok fújtatása olyan, mint a zivatar a fallal szemben,
és mint a hőség a száraz vidéken,
akkor te elnyomod az idegenek zajongását.
Ahogy a felhő árnyéka enyhíti a hőséget,
úgy csendesíted el a zsarnokok énekét.
Ezen a hegyen a seregek Jehovája lakomát fog rendezni minden népnek
zsíros ételekből,
jó borból,
zsíros, velőből készített ételekből,
jó, szűrt borból.
Ezen a hegyen eltávolítja a leplet, amely beborítja az összes népet,
és a szövetet, amely betakar minden nemzetet.
Elnyeli a halált örökre,
és a legfőbb Úr, Jehova letörli a könnyet minden arcról.
Eltávolítja népének a gyalázatát az egész földről,
mert maga Jehova mondta ezt.
Azon a napon majd így szólnak:
„Nézzétek, ő a mi Istenünk!
Benne reménykedtünk,
és ő megmentett bennünket.
Ő Jehova.
Benne reménykedtünk.
Örüljünk és ujjongjunk, mert megmentett minket!”
Mert Jehova keze megpihen ezen a hegyen,
és Moábot széttapossák a helyén,
ahogy a szalmát beletapossák a trágyába.
Kinyújtja a kezét, és lecsap rá,
ahogy az úszó csap a kezével, amikor úszik,
és megalázza ezt a gőgös nemzetet
ügyes kézmozdulatokkal.
A megerősített várost magas védőfalaival együtt
lerombolja.
A földre, a porba dönti.
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66