Ésaiás

Chapters:

… 31 32 33 34 35 …   ⇤ ← 33 → ⇥

verse #1

Jaj neked, te pusztító, akit nem pusztítottak el,
te áruló, akit nem árultak el!
Amikor befejezed a pusztítást, téged fognak elpusztítani.
Amint vége az árulásodnak, téged fognak elárulni.

verse #2

Ó, Jehova, bánj velünk jóindulattal!
Benned reménykedünk.

Legyél a mi erőnk minden reggel,
igen, megmentésünk a nyomorúság idején.

verse #3

A zúgás hangjára elmenekülnek a népek.
Amikor tettre kelsz, szétszélednek a nemzetek.

verse #4

Úgy szedik össze zsákmányotokat, ahogy a falánk sáskák gyűjtenek,
úgy rohannak rá, mint egy sáskaraj.

verse #5

Jehovát fel fogják magasztalni,
mert a magasságban lakik.
Betölti Siont joggal és igazságossággal.

verse #6

Ő ad biztonságot a te idődben.

Ez az ő kincse:
nagy megmentés, bölcsesség, ismeret és Jehova mélységes tisztelete.

verse #7

Hőseik kiáltanak az utcán,
a béke követei keservesen sírnak.

verse #8

Az országutak elhagyatottak,
senki sem jár az utakon.

Megszegte a szövetséget,
megvetette a városokat,
és semmibe veszi a halandót.

verse #9

Gyászol az ország, elhervad.
A Libanon megszégyenül, elfonnyadt.

Olyan lett Sáron, mint a sivatag,
és lerázza leveleit Básán és a Kármel.

verse #10

„Most tettre kelek” – így szól Jehova.

„Most felmagasztalom magamat,
most megdicsőítem magamat.

verse #11

Elszáradt füvet fogantok és tarlót szültök.
A saját gondolkodásotok fog megemészteni benneteket, mint a tűz.

verse #12

És olyanok lesznek a népek, mint az elégetett mész.
Lángra lobbantják őket, mint a levágott tövisbokrot.

verse #13

Ti, akik távol vagytok, figyeljetek arra, amit teszek!
És ti, akik közel vagytok, ismerjétek el a hatalmamat!

verse #14

Rettegnek Sionban a bűnösök,
reszketnek a hitehagyottak:
»Melyikünk lakhat ott, ahol tűz emészt?
Melyikünk lakhat együtt kiolthatatlan lángokkal?«

verse #15

Aki szüntelen igazságosan él,
aki igazat mond,
aki elutasítja a tisztességtelenül és csalással szerzett nyereséget,
aki nem hagyja, hogy megvesztegessék,
aki bedugja fülét, hogy ne hallja, amikor vérontásról beszélnek,
és aki becsukja szemét, hogy ne lássa a rosszat,

verse #16

az a magasságban fog lakni,
biztos menedéke a sziklás erődítményekben lesz.

Mindig lesz kenyere,
és nem fogy el a vize.”

verse #17

Szemeid meglátják majd a királyt pompájában,
és látni fognak egy távoli országot.

verse #18

Felidézed magadban a rémületes emlékeket:
„Hol a titkár?
Hol van, aki kimérte a sarcot?
Hol van, aki megszámolta a tornyokat?”

verse #19

Nem látod többé az arcátlan népet,
a népet, amelynek a nyelve túl érthetetlen,
amelynek dadogó nyelvét nem érted.

verse #20

Nézd Siont, ünnepeink városát!

Szemeid látni fogják, hogy Jeruzsálem nyugodt lakóhely,
egy sátor, amelyet senki sem bont le.

Soha nem húzzák ki a sátorcövekeit,
és egyetlen kötelét sem szakítják szét.

verse #21

Hanem Jehova, a fenséges Isten
olyan lesz nekünk ott, mint egy folyókkal és széles csatornákkal teli terület.

Nem megy oda evezős hajók hada,
és nem szelik át fenséges hajók.

verse #22

Mert Jehova a bíránk,
Jehova a törvényadónk,
Jehova a királyunk.
Ő ment meg minket.

verse #23

Lazán fognak lógni az ellenség kötelei,
nem tudják megtartani az árbócrudat, sem kifeszíteni a vitorlát.

Akkor majd rengeteg zsákmányt osztanak szét,
még a sántáknak is bőven jut belőle.

verse #24

Egyetlen lakos sem mondja majd: „Beteg vagyok.”
A népnek, mely a földön lakik, megbocsátják a vétkét.

Chapters:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66