chapter 27
Azon a napon Jehova az éles, nagy és erős kardjával
a leviatánra, a könnyedén sikló kígyóra fordítja figyelmét,
a leviatánra, a tekergő kígyóra,
és megöli a tengeri szörnyet.
Azon a napon így énekeljetek az asszonynak:
„Pezsgő bornak szőlőskertje!
Én, Jehova, óvom őt.
Minden pillanatban öntözöm.
Éjjel-nappal óvom őt,
hogy senki se bántsa.
Nincs bennem düh.
Ki támad rám a csatában tövisbokorral és gyommal?
Eltaposom és felgyújtom ezeket.
Vagy pedig kapaszkodjon az erődömbe,
és kössön békét velem.
Kössön békét velem!”
Az eljövendő napokban gyökeret ver Jákob,
virágba borul Izrael és kihajt.
Betöltik terméssel a földet.
Vajon úgy kell megverni őt, ahogy megverik?
Vajon úgy kell megölni őt, ahogy megölik?
Ijesztően rákiált, és vitatkozik vele, amikor elküldi őt.
Elűzi őt erős fúvásával azon a napon, amikor a keleti szél fúj.
De ez engesztelésül lesz Jákob vétkéért,
és ez történik, amikor eltávolítja bűnét:
olyanná teszi az oltár minden kövét,
mint a porrá zúzott mészkő,
úgyhogy nem maradnak szent rudak és füstölőszertartók.
Mert a megerősített város lakatlan lesz,
a legelők pedig elhagyatottak lesznek, mint a puszta.
Ott legel és heveredik le a borjú,
és megeszi annak ágait.
Ha elszáradnak a gallyai,
asszonyok jönnek majd, letörik
és eltüzelik azokat.
Mert nem értelmes nép ez.
Ezért nem irgalmaz neki az alkotója,
és nem lesz jóindulatú vele az, aki megformálta.
Azon a napon a folyótól az Egyiptom-völgyig Jehova leveri a gyümölcsöt, és egyenként összeszednek benneteket, ó, Izrael népe.
Azon a napon majd megfújják a nagy kürtöt, és akik Asszíria földjén senyvednek, és akik szétszóródtak Egyiptom földjén, eljönnek, és meghajolnak Jehova előtt a szent hegyen, Jeruzsálemben.
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66