⚠️ Attention! This translation reflects the teachings of the Church of Jehovah’s Witnesses.

Zsoltárok

Psalm 78


Chapters:


Maszkil. Asáfé.


verse #1

Figyelj, népem, törvényemre!

Hallgassatok szavaimra!


verse #2

Példabeszédet mondok,
régi fejtörőket adok elő.


verse #3

Amiket hallottunk és ismerünk,
amiket apáink mondtak el nekünk,


verse #4

nem rejtjük el fiaik elől.

Elbeszéljük a jövendő nemzedéknek
Jehova dicséretre méltó tetteit és erejét,
a csodálatos dolgokat, melyeket véghez vitt.


verse #5

Rendelkezést adott Jákobnak,
és törvényről gondoskodott Izraelnek.

Megparancsolta ősapáinknak,
hogy ismertessék meg ezeket gyermekeikkel,


verse #6

és így a következő nemzedék,
születendő gyermekeik megismerjék azokat.
Ők pedig elmondják majd azokat az ő gyermekeiknek.


verse #7

Akkor ők majd Istenbe vetik bizalmukat,
és nem felejtik el Isten cselekedeteit,
hanem megtartják parancsolatait.


verse #8

Akkor nem lesznek olyanok, mint ősapáik,
makacs és lázadó nemzedék,
határozatlan szívű nemzedék,
mely nem volt hű Istenhez.


verse #9

Az efraimiták felfegyverzett íjászok voltak,
de meghátráltak a harc napján.


verse #10

Nem tartották meg Isten szövetségét,
nem akartak engedelmeskedni a törvényének.


verse #11

Cselekedeteiről is megfeledkeztek,
csodálatos tetteiről, melyeket mutatott nekik.


verse #12

Bámulatos tetteket vitt véghez ősapáik szeme láttára
Egyiptom földjén, Coán vidékén.


verse #13

Kettéválasztotta a tengert, hogy átvonulhassanak,
szavára úgy álltak a vizek, mint a gátak.


verse #14

Nappal felhővel vezette őket,
és egész éjjel tűz fényével.


verse #15

Sziklákat hasított szét a pusztában,
és inniuk adott megelégedésig. A víz olyan bőséges volt, akárcsak a mély vizek.


verse #16

Patakokat fakasztott a kőszirtből,
és a vizeket folyók módjára zúdította alá.


verse #17

De ők továbbra is vétkeztek ellene,
lázongtak a legfelségesebb Isten ellen a pusztában.


verse #18

Próbára tették Istent szívükben,
ennivalót követelve a saját kívánságuk szerint.


verse #19

Isten ellen beszéltek.
Ezt mondták: „Vajon tud-e Isten a pusztában asztalt teríteni?”


verse #20

Ő volt az, aki ráütött a sziklára,
és vizek fakadtak, meg patakok törtek elő.

„Vajon tud-e kenyeret is adni,
vagy húst a népének?”


verse #21

Amikor Jehova meghallotta őket, elöntötte a düh.

Tűz lobbant fel Jákob ellen,
és haragra gerjedt Izrael ellen.


verse #22

Mert nem hittek Istenben,
nem bíztak abban, hogy meg tudja menteni őket.


verse #23

Ezért parancsolt a felhős égboltnak odafenn,
megnyitotta az ég ajtóit.


verse #24

Mannát hullatott, hogy legyen mit enniük,
égi gabonát adott nekik.


verse #25

A hatalmasok kenyerét ették az emberek,
élelmet küldött nekik megelégedésig.


verse #26

Keleti szelet támasztott az égben,
és erejével hajtotta a déli szelet.


verse #27

Annyi húst hullatott rájuk, mint a por,
annyi madarat, mint a tengerparton a homokszemek.


verse #28

Tábora közepére hullatta őket,
sátoraihoz körös-körül.


verse #29

Ettek és jóllaktak;
megadta nekik, amit kívántak.


verse #30

De még mielőtt teljesen kielégítették volna sóvárgásukat,
és még szájukban volt az étel,


verse #31

Isten haragja fellángolt ellenük.

Megölte legerősebb embereiket,
leterítette Izrael életerős férfiait.


verse #32

Ennek ellenére újra meg újra vétkeztek,
és nem hittek csodálatos tetteiben.


verse #33

Ezért véget vetett napjaiknak, mint a párának,
éveik hirtelen rémületben értek véget.


verse #34

Ám valahányszor öldösni kezdte őket, hozzá fordultak,
visszatértek, és keresték Istent.


verse #35

Megemlékeztek róla, hogy Isten az ő kősziklájuk,
és hogy a legfelségesebb Isten a megváltójuk.


verse #36

Mégis megpróbálták rászedni őt szájukkal,
és nyelvükkel hazudtak neki.


verse #37

Szívük nem volt rendíthetetlen iránta,
és nem voltak hűek szövetségéhez.


verse #38

De ő irgalmas volt;
megbocsátotta vétküket, és nem pusztította el őket.

Sokszor visszatartotta haragját,
és nem engedte, hogy egészen fellángoljon a dühe.


verse #39

Mert emlékezetében tartotta, hogy csupán hús-vér emberek,
olyanok, mint a szél, mely tovaszáll, és vissza nem tér.


verse #40

Mily sokszor lázongtak ellene a pusztában,
és bántották meg a sivatagban!


verse #41

Újra meg újra próbára tették Istent,
fájdalmat okoztak Izrael szentjének!


verse #42

Nem emlékeztek meg hatalmáról,
a napról, melyen megszabadította őket az ellenségtől,


verse #43

hogy hogyan vitte véghez jeleit Egyiptomban,
és csodáit Coán vidékén,


verse #44

és miként változtatta vérré a Nílus csatornáit,
hogy aztán nem ihattak patakjaikból.


verse #45

Bögölyrajokat küldött rájuk, hogy csípéseikkel kínozzák őket,
és békákat, hogy bajt hozzanak rájuk.


verse #46

A falánk sáskáknak adta termésüket,
munkájuk gyümölcsét a sáskarajoknak.


verse #47

Jégesővel pusztította szőlőjüket,
szikomorfáikat jégveréssel.


verse #48

Teherhordó állataikat kiszolgáltatta a jégesőnek,
háziállataikat a villámcsapásoknak.


verse #49

Rájuk bocsátotta lángoló haragját,
dühöt, felháborodást és nyomorúságot,
a csapással sújtó angyalok seregeit.


verse #50

Utat készített haragjának.

A haláltól sem óvta meg őket,
és járványos betegségnek szolgáltatta ki őket.


verse #51

Végül lesújtott Egyiptom minden elsőszülöttjére,
nemzőképességük első gyümölcsére Hám sátraiban.


verse #52

Aztán kihozta népét, mint a juhokat,
és vezette őket, mint egy nyájat a pusztában.


verse #53

Biztonságban vezette őket,
és nem féltek.
Ellenségeiket elborította a tenger.


verse #54

Őket pedig elvitte szent területére,
arra a hegyvidékre, amelyet jobbja szerzett.


verse #55

A nemzeteket kiűzte előlük,
és örökséget mért ki nekik mérőzsinórral.
Letelepítette Izrael törzseit otthonaikban.


verse #56

Ám ők újra meg újra próbára tették a legfelségesebb Istent, és fellázadtak ellene.
Nem figyeltek oda emlékeztetőire.


verse #57

Elfordultak, és hűtlenek lettek, mint ősapáik.
Megbízhatatlanok voltak, mint a laza íj.


verse #58

Bosszantották őt magaslataikkal,
és feldühítették faragott bálványaikkal.


verse #59

Isten látta ezt, és haragra gerjedt,
ezért teljesen elvetette Izraelt.


verse #60

Végül elhagyta Siló hajlékát,
a sátrat, ahol az emberek között lakott.


verse #61

Engedte, hogy fogságba vigyék erejének jelképét,
és hogy az ellenség kezére kerüljön ékessége.


verse #62

Engedte, hogy népét karddal megöljék,
és megharagudott örökségére.


verse #63

Ifjait tűz emésztette meg,
szüzeinek nem énekeltek nászdalt.


verse #64

Papjai kard által estek el,
és özvegyeik nem ejtettek könnyeket.


verse #65

Akkor Jehova felébredt, mintha aludt volna,
mint a harcos, aki sok borivás után ébredezik.


verse #66

Visszaverte ellenségeit,
hosszú időkre megszégyenítette őket.


verse #67

József sátrát elvetette,
és nem Efraim törzsét választotta,


verse #68

hanem Júda törzsét,
Sion hegyét, melyet szeret.


verse #69

Olyan maradandóvá tette szentélyét, akár az eget,
mint a földet, melyet örökre megszilárdított.


verse #70

Kiválasztotta szolgáját, Dávidot,
és elhozta őt a juhakloktól.


verse #71

A szoptatós anyajuhok őrzése helyett
pásztorrá tette őt a népe, Jákob felett,
és öröksége, Izrael felett.


verse #72

Ő pedig feddhetetlen szívvel terelgette őket,
és hozzáértéssel vezette őket.

Chapters:


Books